34. hét
Kezdve a végén: nem lett meg, hiába kerestük. Nyavalyás kis üvegszilánk. Pedig majdnem három órán át vizslattuk centiről centire a tíz négyzetméternyi gyerekszobát.
Minden takarót és babát kiráztunk, amit lehetett, végigtapogattunk, a dobozokat kiborogattuk, darabonként raktuk vissza a játékokat - semmi. Végül feladtuk. A párom elővette a porszívót. Én pedig a még ép lázmérővel újra mértem a lányom hőmérsékletét. Már harminckilenc-hat.
Nos akkor az elejétől. Negyed nyolc körül végeztünk a fürdéssel. A nagylányomat melegnek éreztem, feltűnően sápadt volt és fejfájásra is panaszkodott, úgy döntöttem, megmérem a lázát. Reméltem, hogy nincs nagy baj, mert úgy egyébként hozta a formáját, bulizott a húgával.
Leültem a gyerekszobában a szőnyegpadlóra, a szekrénynek vetettem a hátamat. Egy pillanatra végigsimítottam a hasam feletti területet: tényleg leszállt a baba, milyen romantikus terhesnaplót fogok én erről írni ma este! Ölembe vettem a nagylányt, lázmérő hónaljba, átkaroltam, énekelgettem, hogy teljen az idő. Harmincnyolc hat. Fejfájással. Legyen egy adag lázcsillapítót. A lázmérőt visszaraktam a tokjába és magam mellé raktam a földre. Segítettem a betegemnek öltözni, megszeretgettem, bújt az ágyba.
Ezalatt a kislányom ide-oda rohangált a szobában, szökdécselt és magyarázott. Lázmérővel a kezében. Tokostul. Mikor az orrom elé ért, hirtelen mozdulattal kinyitotta a tokot és kirántotta a lázmérőt. Aminek a – nemhiganyos – végéről hiányzott az üveg. A higanyszál szerencsére ép maradt, csak éppen kitöltötte a saját csövét 41 fokig.
Megállt bennem az ütő. Senkinemozduljon. Mondom, ne mozduljon, tudod mit jelent az?! Szegény kislányom arcán rémület. Beraktam a nagylány mellé az ágyba. Meg kell találnom egy körülbelül hét milliméterszer négy milliméteres, ovális üvegdarabocskát. Pont el tudja vágni a lábukat. Le tudják nyelni! Ha a párnán landolt vagy a kisfiam ágyában, éjjel szétkarmolhatja az arcát - vagy megsértheti a szemét!
Pár perc után áttelepítettem a csapatot a felnőtt szobába, kaptak mese dvd-t és fenyegetést, hogy ne merjenek visszajönni. Páromat riasztottam telefonon, hogy jöjjön lóhalálában, helyzet van. Nemsokára már ketten fésültük át a terepet, sűrűn emlegetve, hogy melyikünknek mennyire is hiányzott ez a program.
Minekazilyennekagyerek anyának tíz óra magasságában leesett a tantusz, hogy a nagylánya nem kapta meg a lázcsillapítót. Nosza, lássuk azt a kölköt. Te jó ég, ez a lány most már tényleg forró! Hűtőfürdő. A társulat többi tagja kitelepült a fürdőszobába közönségnek, hogy az apjuk békességben be tudja fejezni a porszívózást. A fürdő után újabb mérés – harminchét nyolc –, majd lázcsillapító, és mindenkinek azonnali alvás. Nem kellett senkit sem győzködnöm...
Hullafáradtan leroskadtam az asztalomhoz. Még hogy romantikus terhesnapló a leszállt pocakról. Kezembe vettem a törött lázmérőt, bambulva nézegettem a pici lámpa erős fényénél. Hiszen ez teli van egészen apró szilánkmorzsákkal! Nem fogunk mi semmiféle darabot egészben találni. Megkönnyebbültem. A nagylányom miatt azonban ideges vagyok.
AMK
