32. hét

A héten volt: szeméremcsont-fájdalom, pocaknövekedés, magas pulzus, ide-odafordulás odabent, gyomorégés, három konkrét fájás, újabb fejezet az aranyér elleni küzdelemben. Nem volt migrén, görcs, hányás. Ajánlott érdemjegy: közepes. Kívántam kakaós palacsintát, csokis goffrit, ribizlifagyit, gintonicot és minden egyes nap elképesztő erővel fánkot. Ettem két kakaós palacsintát és egy ribizlifagyit.

Kilogrammok száma: x+8 kiló, ajánlott érdemjegy: jeles. A terhesség miatt nem végrehajtott feladatok: két játszóterezés, egy úszás, egy porszívózás, egy főzés. A terhesség miatt végrehajtani nem kívánt, de mégis teljesített feladatokat felsorolni őrült vállalkozás lenne, így az érdemjegy egyértelműen jeles. Jobb napokon. Rosszabbakon rettenetesen érzem magam a játszóterezés és az úszás miatt.

 

A születésnapok jó ideig semmi másról nem szóltak, csak rólam. Én kaptam ajándékot, az én vágyaim szerint, az én életemet ünnepelte, aki ünnepelte, köztük én is. A tizennyolcadikon őrült büszke voltam és sokat röhögtem: egyszerre lettem nagykorú, aznap volt a szóbeli érettségim és menstruáltam. Ennél érettebbnek már nem is érezhettem volna magam. A huszadikon vesztettem először az örömből és ünneplésből először. Hiába a pink, a csajos csajosság, minden, amit addig mereven elutasítottam, innentől mégiscsak kettessel fog kezdődni az életkorom. A huszonharmadikon két hónapos lett a fiam és nem értettem, hogy jutottam ilyen hirtelen ilyen messzire. Voltak papírjaim iskolákról, nyelvekről, tudásról, munkáról, szerződések, nyugdíjpénztári nyilatkozatok, ultrahang-felvételek, szülési zárójelentés és egy oltási könyv, ami nem is az enyém, hanem a gyerekemé. Ma huszonöt éves lettem, két éves és két hónapos az egyik fiam, a másik két hónap múlva megszületik. Két oltási könyvem lesz, ami nem is az enyém. Egyre kevesebben egyre kevesebbet fogják a kezem, és vagy én fogom másét, vagy kölcsönösen szorongatjuk egymáséit.

Van még előttem egy rakás dolog: nem voltam még szülői értekezleten és iskolaigazgatóval is csak a saját intőim miatt volt mélyebb kapcsolatom. Lesznek új munkáim, főnökökkel és kollégákkal, vagy merjünk feleslegesen nagyot álmodni: beosztottakkal. Lesznek még papírjaim: feleslegesek és hasznosak. Lesznek házassági évfordulóim, nem mintha számolnánk és főleg onnan számolnánk a kapcsolatunkat. De lesznek. Lesz totális elkeseredettség és lesz flow, és ha úgy folytatódik, ahogy elkezdődött, nagyjából kiegyensúlyozottan jönnek majd.

Nincs előttem viszont egy rakás másik dolog, ami lehetett volna. Vannak ajtók, amik úgy zárultak be, hogy abban a pillanatban fel se tűntek és vannak, amiknek a kilincsét én magam húztam be tudatosan. Nem bánom egyiket sem. Lehetnék sok helyen, sok más helyen, sok más helyzetben, sok más emberrel és sok más lehetőséggel. De jó helyen vagyok itt, még ha sokszor nehéz is. És az ajtók igazából arra valók, hogy bezáruljanak, nem arra, hogy csapkodja őket a szél. Az, ha tényleg csak ennyi: sakkban csak paraszt, kártyában betli, az nem baj.

A születésnapok egy ideje már nem rólam, vagy nem csak rólam szólnak és ezért az első alkalommal haragudtam. Most már szeretem. Ez a nap már szól az anyukámról, aki első alkalommal nincs velem, hanem pontosan nyolcezer-ötszázharminc kilométerre. Szól az apukámról, aki pont olyan nagyapa lett, amilyet gondoltam. Szól a pasimról, aki a férjem lett. Szól a két fiamról, akik nem jöttek volna létre, ha nincs annyi születésnapom, ami semmi másról nem szól, csak rólam. Boldog születésnapot nekünk.

Nyina