33. hét
Anya, gyere ágyra, bújom, mesélj.
Miről meséljek?
Mamáról, elment Indioába.
Anya, gyere ágyra, bújom, mesélj.
Miről meséljek?
Kisfiúról.
Akit Mikának hívnak?
Ahá.
Anya, gyere ágyra, bújom, mesélj.
Miről meséljek?
Babáról pocakban, testvérem.
És akkor mesélek. Arról, hogy mit lát a nagymama olyan nagyon messze, a kisfiúról, akit Mikának hívnak és ugyanazok történnek vele, mint a saját Mika nevű fiammal és a babáról, aki a testvére lesz. Először azt kellett tisztázni, hogy nem terhes mindenki, sőt, csak nénik lehetnek azok, se kislányok, se fiúk, se bácsik, mert nem, a baba nem a köldök, a baba bent van. Ráadásul kicsi és törékeny, nagyon oda kell figyelni, nehogy megüssük, vagy tigrisbukfencben lefejeljük a kanapén bemutatott akrobata gyakorlatsor közben. Kitárgyaltuk azt a félreértést is, hogy a méhen belüli rugdosást vissza kell-e adni.
Anya, mikor jön baba?
Akkor fog megszületni, amikor nagyon meleg lesz, augusztusban, nyáron.
Aztán lesz hó? Szánkó?
És akkor mesélek, milyen lesz, ha itt lesz, pedig magam sem tudom, milyen lesz, ha itt lesz. Próbálok csak annyit mondani, amiben biztos vagyok: jelen lesz, kicsi lesz, sírni fog, lassan fog megnőni és sokat eszik majd és sokat is kéne, hogy aludjon, hogy sokáig nem lehet majd vele bármit játszani, mert marad törékeny és apró, hozzá képest mindenképp.
Anya, Mika nagyfiú, nagyágyban alszik, ő kicsi baba, kiságyban alszik. Ott.
Igen, nagyon okos vagy, ott fog aludni, te meg a nagyágyban.
Ketten alszunk.
Ketten alszotok.
És akkor megbeszéltük a babakocsit, amit amúgy sem használunk már és az autósülést, ruhákat, sapkákat és játékokat és azt is, hogy nemcsak ketten alszanak, ketten ülnek az autóban és ketten esznek, hanem ketten tartanak igényt rám és az apjukra, hogy ketten fognak sírni és ketten fognak figyelmet kérni. És hogy attól még, mert a kicsit majd pelenkázni kell, őt nem kell megint, aki egyszer szobatiszta lett, annak felesleges megint pelenkát húzni a fenekére, különben is, a vonat és az autó sokkal menőbb minta, mint a nyúl meg a medve. És hogy attól még, mert a kicsit majd szoptatom, őt nem fogom megint, mert aki egyszer már átállt a lecsóra cukkinivel, annak felesleges megint vágyakozóan stírölni a mellemet, különben is, a paradicsomos tészta sokkal menőbb kaja, mint az anyatej.
Anya, mi a baj? Fáj pocakod?
Nincs baj, csak fáj a pocakom, a baba lassan ki szeretne jönni.
Segítek, na?
A babának kijönni?
Igen. Masszírozom hátad, olyan, mint apa?
Édes vagy, köszönöm, masszírozhatod úgy a hátam, mint apa, de még nem jön ki a baba. És amikor kijön, akkor én meg apa elmegyünk itthonról.
Mika marad?
Igen, te maradsz és jön a nagymama és ketten lesztek addig, jó?
Elmegyünk Balatonra úszni.
Remélem, nem lesz időtök még a Balatonra is lemenni úszni, míg megszületik a baba.
Kicsi nyúl is születik.
Amikor a kisvakond segít nekik? Igen, ugyanúgy fog nekem segíteni apa meg a doktor nénik, vagy a doktor bácsik a kórházban. Azért kell elmenni, hogy tudjanak segíteni.
Anya, kérsz csersznyét? Apa, kérsz csersznyét? Baba, kérsz csersznyét?
Mióta a babának neve van és egyre többet beszélünk róla, Andris, a nagy képzeletbeli barátja eltűnt. Nem egyik napról a másikra, de fordítottan arányosan kopott a neve a hétköznapokból, míg a másodiké egyre többet került szóba. Egyre többet nézi a kisebbeket a játszótéren, de nem egyértelmű az elfogadás: akik egyelőre csak a kocsiban fekszenek, vagy lógnak az anyukájuk karjában, azok jöhetnek, angyali mosollyal, ide-oda billegtetve a fejét nézi őket. Akik viszont már homokozókompatibilisek, de beszéd helyett csak kiáltoznak és nyögdécselnek, kérdés nélkül lenyúlják a dömperét, azok jobb, ha menekülnek a lézertekintet elől.
Anya, születik a baba, én énekelelek bóbitát neki, jó?
Anya nem vesz fel, mert nagy a pocakja, én vagyok sózsák, nehéz tökmag.
Anya, húzd fel pólót, ott van szöszőkút, mutatom babának!
Anya, ülj le, olvasunk babával ketten együtt könyvet!
Anya, babának is van kukija?
Anya, amikor születik baba, kinyitod pocakod ajtóját, mint mikor baba bement?
Anya, én várom babát már.
Hát, én is várom. Én is nagyon várom.
Nyina
