32. hét

Képzeld el: lesz egy buli, amibe mindenképpen el kell menned. Csak nem tudod, mikor. Milyen hosszú ideig fog tartani. Lesz-e zene, vagy csak beszélgetés. Milyen ruhában kell menni. Délutáni teázás lesz, vagy ereszdelahajamat vodkaparti. Körülbelül annyit tudsz róla, hogy kik a vendégek és feltétlenül meg kell jelenned. Szerinted ez egy tervezhető esemény?

Három szüléssel a hátam mögött és eggyel az orrom előtt azt mondom: a szülést nem lehet megtervezni. És fölösleges is rajta görcsölni, mert maga a megközelítés nem jó így, ebben a formában.

Fel lehet készülni

Lehet olvasni a szülésről. Meg lehet beszélni az orvossal, szülésznővel, hogy milyen fázisokból áll, mi lesz nehezebb és könnyebb. Milyen testi változások történnek, mikor mire kell vagy lehet figyelni. Hányféle módon lehet vajúdni. Meg lehet nézni a kórházat, a szülőszobát. Megtudni a helyi szokásokat, szoktak-e borotválni, beöntést adni, gátat metszeni, szabad-e enni-inni. Egyeztetni lehet előre, milyen alternatív módszerek lehetségesek, és ha van valami különleges dolog, ami szerinted neked jól esne, akkor arra van-e lehetőséged. Tudatos felkészüléssel sokat segítesz magadon, a babádon, no meg a szülést levezető embereken. Kevesebb lesz benned a bizonytalanság, képben leszel, nagyjából éppen mi zajlik. Nem kell közben az alapoktól kezdve mindent megkérdezned vagy azon szoronganod, hogy fogalmad sincs, mi történik. És persze viheted a gyertyáidat (ha abban a kórházban engedik), a zenédet meg a vágyaidat, hogy mit hogyan szeretnél. Ezt szabad. Mert ez nem tervezés, csak felkészülés.

Amikor eljön a pillanat: ki kell engedned a gyeplőt a kezedből

A szülés jóval több annál, mint általad irányított folyamat. Szereplőjévé válsz egy olyan történetnek, ami hatalmasabb nálad és minden embernél. Nem rendező lesz belőled, hanem az egyik főszereplő. Nem te döntesz. És még csak nem is a doki a rendező, hanem az élet, a természet. És ahogy egy színésznek, neked is figyelned kell a többiekre, reagálni a történésekre, végrehajtani az instrukciókat,  együtt élni a darabbal. Nem szállhatsz ki, nem dobhatod be a törülközőt, mindenkinek szüksége van az aktív részvételedre. Nem az irányításodra. A közreműködésedre.

Lehetséges, hogy nehéz és rossz érzés átélni a kontrollvesztést. Nem kell, hogy rajongj ezért az állapotért, de magaddal szúrsz ki, ha tiltakozol ellene. Van azonban a történetnek egy másik oldala is: ilyenkor megmozdul benned minden ősi, anyai, női. Előfordulhat, hogy olyan fájdalmakat vagy képes elviselni, amilyeneket egyébként soha. Képes lehetsz olyan erőfeszítésekre, olyan koncentrációra, amit el nem tudtál volna képzelni magadról. Ha kimerülsz és kétségbeesel, a semmiből vagy képes magadat újra összevakarni. Szó szerint csodákra lehetsz képes. Többre, mint amit tervezni tudnál.

AMK