26. hét
Első hét itthon. (A munka még visszacsapott a hétvége előtt, de nem írnék róla. Nagyon úgy tűnik, végleg bezárul majd az a bizonyos ajtó.)
Nem unatkoztam, de ettől nem is féltem, hogy rám tör. Bepótoltam a múlt hét hétvégi kiruccanása miatt elmaradt házimunkát, főztem, rendezkedtem.
Átválogattam a ruháim, Férjé még tervben van. A konyhaszekrényt is ki kell pakolnom, ott se ártana szelektálnom, és a kocsimat már nem is említem, mert arra is ráférne egy jó nagy mosás. (jövő héten is lesz nap).
Elkezdtem a kedvenc sorozatomat nézni, onnan ahol még évekkel ezelőtt abbahagytam. A biztonság kedvéért újra néztem azt az évadot, amit utoljára láttam, de nagyjából azért megvolt, hol tartanak az események. Minden napra jutott pár rész, és vannak még évadok. Lesz mit nézni, ha már a kábelen sosem megy semmi, de tényleg.
Szerdán meglátogatott az egyik barátnőm, jó két órácskát beszélgettünk, jövőbeli munkákról, gyerekekről és úgy általánosságban az életről.
Jól esett kicsit elmélkedni, kölcsönösen öntöttük egymásba a lelket.
Délután pedikűröshöz volt időpontom, teljesen felfrissített a kezelés végén a bónuszként kapott talpmasszázs.
Csütörtökön este hirtelen bejelentkezett az asztalos, hogy egy fél óra múlva jönne felmérni a Kicsi szobájába a szekrényt, ha nekünk is megfelelő. Ó, mondom, de jó, csak még nem találtuk ki pontosan milyen is legyen. Teher alatt nő a pálma elven, hamar kitaláltuk Férjjel mit szeretnénk. Másfél óra egyeztetés, méricskélés és színválasztás utána elégedetten álltunk fel mindannyian az asztaltól. 3-4 hét és kész is lesz a tervek alapján a bútor. Nagyon örültem, hogy legalább már idáig eljutottunk, mert nagyon szeretnék már rendet tenni a babaszobába.
A péntek nagyon zsúfoltra sikerült, estére teljesen leszívott a sok teendő és rohangálás. Délelőtt 10-kor indultam otthonról és délután 4-re értem haza. Először elmentem a közeli fehérnemű üzletbe alakformáló fehérneműt venni a szombati fotózásra.
Direkt nagyobb méretet vettem, lévén, hogy próbálni ugye nem lehet, hogy tuti jó legyen. (nem lett) Ez után kiálltam a gyógyszertárban a kilométeres sort, majd robogtam tovább a körmösömhöz. Mikor itt végeztem, elugrottam a másik barátnőmhöz, akivel hónapok óta nem láttuk egymást. Kávéval várt, és egy csomó témával, amit jól átbeszéltünk. Kaptunk cumisüveg-melegítőt, és egy babahintát is. Végezetül hazafelé még anyukámhoz is beugrottam, de csak egy rövid látogatásra, mert itt már nagyon le voltam merülve. Hazatérve még gyorsan összepakoltam a másnapi fotózásra végig véve a listát, mit is kell vinnünk pontosan.
Szombat reggel megkezdődött az őrület. 8-ra mentem a fodrászhoz (szintén barátnőm) majd 10-re sminkeshez, hogy ahogy hazaérjek induljunk is tovább a tervezett találkozóra/fotózásra a fővárosba. Elég car időnk volt, hol esett az eső, hol sütött a nap. A forgalom nem volt nagy, de az hogy parkoló helyet keressünk az több időbe telt, de végül nem késtünk el. Felérve a stúdióba, benyitva az ajtón, több mint egy év levelezés után végre megismertük egymás Shadow-al személyesen.
Nagy volt az öröm, bemutattam Férjet, váltottunk pár szót, átöltöztünk és neki is láttunk a fotózásnak. Attól féltem iszonyú görcsösek leszünk, de az első perctől kezdve kialakult baráti légkör miatt sikerült belazulni. Fantasztikus képek készültek! Shadow szakértelme, segítsége, gyorsasága és ötletessége egyedülálló. Másfél óra alatt készen lettünk. Elhagyva a stúdiót beültünk egy laza kávéra és mignonra. Remekül éreztük magunkat, vagány csajszi, örülök, hogy megismerhettem. Annyi mindenről lehetett volna még beszélgetni, de sajnos véges volt az időnk. Gyors búcsú után mindenki hazafelé vette az irányt.
A forgalom szintén gyér volt, de így is volt esemény az utakon: belefutottunk egy koccanásba, egy rendőri kíséretes biciklis felvonulásba, kiérve a városból egy újabb koccanásba. Mivel egész nap nem sok élelmet vettünk magunkhoz, úgy döntöttünk Férjjel, hogy félretolva a tervezett bevásárlást inkább beülünk vacsorázni az egyik bejáratott helyünkre. S milyen jól tettük! Remek ételt kaptunk ismét, nagyon jóllaktunk. Este 7-re értünk haza, fáradtan. Gyors zuhany után a kanapén pihenve nyomott el az álom.
Másnapra nem voltak nagy tervek. Délelőtt lesétáltunk a közeli boltba felvágottért ahol az egyik eladó hölgy teljesen meg volt lepődve, hogy babánk lesz, mert hogy nem is látszik rajtam. (jó a kabát fazonja amúgy) A 7. hónapba befelé döcögve azért ez enyhe túlzás. Látszik a pocak, sőt nem is kicsi.
Hazaérve megreggeliztünk, majd nekiláttam főzni, mosni. Férj ez idő alatt kiszenvedte a régi szekrényt a spejzből, hogy be tudja tenni az újat. Nem sokkal később felpaprikázva jelent meg, hogy közölje: a polc túl széles és nem tudja elfordítani.
Gondolkodtam egy kicsit és az idegtől már alig látó Férjnek mondtam, hogy tegyük vissza a régi polcot azzal a különbséggel, hogy szerelje le a hátulját, hogy szellőzni tudjon, mert egyéb iránt nem volt más „baj” vele, az újat (ez ugyan az aminek az összeszerelésével hetekkel ezelőtt birkózott) pedig tegye ki majd a garázsba és akkor letudjuk a gondját, és nem kell tovább idegeskednie.
Beletörődött, és így is tett. Mivel az ebéd még készült, segítettem visszapakolni (és közben szelektáltam a sok-sok üres/felesleges üvegből ami felgyűlt, a "majd jó lesz még valamire" címszó alatt) Ebéd után Férj még kiment a garázsba matatni, én pedig az időközben megküldött fotókat töltöttem le, és válogattam szét. Nagyon jók lettek a képek, kivétel nélkül, tényleg!
Ezúton is köszönök még egyszer mindent Shad! Remélem, még találkozunk.
Mindy
