Kedves Naplóm, csütörtök van, délután három és melegen süt a nap. A nappaliban bomba robbant, de nem tudom felemelni a fenekem, hogy rendet tegyek, mert egész délelőtt rohangáltunk és az nem tesz jót a méhemnek és a vérnyomásomnak. Aztán hazaérve a nagy először a vécén magára borította a vécékefés cuccot mindenestül, majd orrszívás közben összehányta az ágyunkat. Most alszik, én pedig úgy teszek, mint aki pihen, de igazából csak esz a para.

Bár a wunderlist alkalmazásban már a tennivalók nagy része ki van pipálva és a lehetetlennek tűnő feladatot is abszolváltuk, mikor az egy hónapos keresgélés után ma délelőtt ezerharmadszorra betérve a h&m gyerekrészlegére egyszercsak ott volt a cuki ing narancssárga nyakkendővel. Sajátos puszi az univerzumtól a jobb orcámra, mert a balra már felkente napokkal ezelőtt, hogy első látásra szerelem ruhát dobott elém farmerkeresés közben a bboomban. Dehát könyörgöm, mégiscsak itt van mindjárt a szombat, egyetlen szerencsénk, hogy méhemnek bent tartózkodó gyümölcsére nem kellett semmi narancssárgát találnunk.

Kedves Naplóm, péntek van, sötét, reggelnek se mondanám. Órák vannak még hátra, amíg el lehet kezdeni élni, addig csak nézni lehet ki a fejemből, max. kopogni a nappaliban a billentyűzeten, a többieket inkább nem zavarom. Az alanyra ez nem vonatkozik, ő vidáman ugrál a beleimen és a hasfalamon. Újra és újra sorra veszem, mit kell még ma csinálni, fodrász, virág, idegösszeomlás elkerülése. Délelőtt a fodrásznál konfúz érzésfolyam öntött el, mert utoljára pontosan egy nappal a szülésem előtt voltam nála, ami egyrészt megható, másrészt ciki. Harmadrészt gyorsan elfelejtem ezt a párhuzamot, mert holnap még nem szülhetek, holnap még nincs is betöltött huszonegy hetem, hagyjuk a párhuzamokat, hagyjunk mindent, ami nincs meg, nem is lesz, már anyu is megmondta, hogy felesleges parázni, amikor úgyse változik semmi.

Kedves Naplóm, már el kellett volna indulni, de a pasim alsógatyában ül a gépe előtt, a fiam még alszik, nekem pedig izzad a talpam, remeg a térdem és pisilni is kell. Mindig pisilni kell, ha izgulok, vagy félek, ezt először tizenpárévesen vettem észre a hétfői Vészhelyzet részek közben. Hogyan lettem sorozatjunkie. Mindegy, hogyan lettem sorozatjunkie, indulni kell. Tudtam, hogy nem most délelőtt kellett volna pózolgatnunk a Keletiben, ahol ez az egész érzésfolyam elindult köztünk a pasimmal, hanem valamikor máskor, már lenyaltam a számról a színt és a gyerek se aludt eleget, legalább odabent csönd van, a hajnali méhszájon való ugrálás és az alany délelőtti folyamatos csuklása elmúlt, alszik, induljunk már.

Kedves Naplóm, hétfő délután van, kicsit fáj a fejem, valószínűleg a front miatt, meg hogy reggel nem ittam kávét. Odabent a mozgás meg se áll, lehet, hogy tegnap nem csupán tortát kellett volna ennem, hanem némi értékelhető kaját is. A férjem reggel óta mufurc, így jár a szabadúszó felesége, ha a fickó nem tud hétvégén dolgozni és hét elejére tele lesz munkával.

Kedves Naplóm, sok mindent gondolok a házasságról. Elsősorban azt, hogy felesleges és idejétmúlt. Utálom, hogy az állam számára hivatalosan csak így lehet egy pár két gyerekkel család és utálom, hogy ezzel belekényszerítenek dolgokba, amiket nem akarok. Utálom, hogy a válási statisztikák olyanok, amilyenek és utálom, hogy körülöttem annyian vannak, akik ezeket a statisztikákat csak még jobban erősítik a válások javára. A házasság hülyeség, kedves naplóm, kétezer-tizenegy Magyarországán a házasság egy vicc. Szombaton férjhez mentem és boldog vagyok, hogy megtettem. Újat se az egyébként vérbunkó anyakönyvvezető, se más nem tudott mondani arról, milyen egy házasság, mert a házasság éppen olyan, mint a mi eddigi együttélésünk – az anyukámnak igaza van, semmi sem változott. Mégis örülök, hogy a pasim a férjem, hogy akarom, vállalom most és az elkövetkezendő sok évben az összes kínt, kompromisszumot és vitát vele, aztán a lejtők után élvezni ugyancsak vele, ami jó. És örülök, hogy ezt egy délután elmondhattam együtt annak a húsz embernek, akik ott voltak, akik szorosan az életünkhöz tartoznak, akiket szeretek és akik szeretnek bennünket.

Nyina