23. hét

A héten nem sok időm maradt a szokásos elmélkedésre. Sajnos az a vírus, ami fiamnál a kruppban jelent meg, az egész családon átvonult. A legerősebbnek – mint szinte mindig – a lányom bizonyult, aki megúszta egy nap náthával. Még a férjem is, aki legelőször lett beteg, ismét visszakapta, én meg teljesen kidőltem. Na ja, terhesség.

Kép: Stockfresh

Miután három napig kínozott a száraz köhögés, kiváltképp éjszaka, és gyakorlatilag semmit sem aludtam, elbattyogtam a háziorvoshoz. Valamit hallott a tüdőmnél és mivel asztmám is van – még ha nem is különösebben komoly – na meg terhes is vagyok inkább elküldött a kerületi tüdőgondozóba. Előre felkészített, hogy lehet, hogy sokat kell majd várni, mert alapvetően bejelentkezés alapján fogadják a betegeket, de mivel akut a probléma, menjek oda és legyek türelmes.

Magamhoz vettem az orvoshoz járós könyvemet – már vagy tizensok éve mindig ezt a könyvet viszem magammal, máskor nem is olvasom, csak orvosi várókban – és nekiindultam az útnak. Ebben a tüdőgondozóban nem jártam még. Odabent hihetetlen kedves fogadtatással találtam szembe magam. Az asszisztens szintén elmondta, hogy alapvetően bejelentés alapján fogadják a betegeket, de természetesen ellátnak, azonban nem mondhatják annak, aki időpontra jött, hogy várjon, úgyhogy nem tudja, mikor kerülök sorra és előre is elnézést kért. Mondtam, hogy semmi gond felkészültem és várok türelemmel. Végezett egy fújáspróbát, és azt javasolta, hogy a váró helyett maradjak a külön szobában, nem kell hogy bármit még pluszban összeszedjek. Nagyon hálás voltam, kényelmesen leültem vártam, olvasgattam.

Időnként asszisztensek jöttek-mentek és mindig mindenki végtelenül kedves volt és biztosított róla, hogy tudják, hogy itt vagyok, igyekeznek, hogy ne kelljen sokat várnom.  Mindössze egy óra múlva már sor is került a vizsgálatra – én többre számítottam. Nagy gond nincs, hörghurut. Kaptam antibiotikumot, használjam szükség esetén a hörgőtágítómat és köptető gyanánt vegyek egy adott homeopátiás szirupot.

Sajnos az éjszakai köhögésem ezek után sem akart javulni. Éjszakánként ámokfutást rendeztem és gyakorlatilag bármit bevetettem volna, csak egy kicsit aludni tudjak. Próbálkoztam köhögés-csillapítóval, száraz köhögésre való sziruppal. De mivel mindenből csak gyerekkiszerelés volt itthon, nem voltam túl sikeres. Rá kellett jönnöm, hogy ez a köptető nem sokat ér nekem – pont úgy, mint a korábbi gyógynövényes sem.

Másnap elmentem az üzemorvoshoz, hogy mit tegyek, de ő is a gyógynövényes köptetőt ajánlgatta, mást nem mert. Értem én, hogy az orvosok félnek egy terhes nőnek bármit adni, de úgy éreztem, talán kicsit el van ez túlozva. Ekkor már napok óta alig aludtam, állandó görcsös köhögéssel küzdöttem, de senki nem mert egy normális köptetőt adni. Végül egy gyógyszertárosnővel végigolvastuk az összes szóba jöhető szert, míg végül kiegyeztünk egyben. Aznap még nem volt hatás, de másnap végre tudtam valamennyit aludni, és szép lassan kezdtem helyrejönni.

„És most, hogy elmentek a férfiak, beszéljünk a hüvelygombáról” vagy inkább egy számomra aktuálisabb és legalább ilyen intim problémáról, a vizelet-visszatartási gondról. Az első kellemetlen élményem a korábbi esti hányásaimmal jöttek. Először teljesen meglepődtem. Guggoltam a fajansz felett és fent is jött, lent is jött. Nagyon kellemetlen volt. Persze ezt ne úgy képzelje, aki még nem járt így, hogy az ember lánya teljesen összepisili magát, de azért rám fért egy betét- és bugyicsere.

Szerencsére otthon voltam. Innentől kezdve mindig figyeltem, hogy gyakran menjek pisilni, hogy ne a legvékonyabb betétet használjam, és tüsszentésnél vagy köhögésnél szorítsak. De a hosszú köhögős betegség mégis rákényszerített, hogy megvegyem életem első doboz inkontinencia betétjét. Brrrr. Eszembe jutott, hogy még az első terhességnél javasolta valaki – talán a védőnő – hogy gyakoroljam, hogy amikor vécén vagyok, állítsam meg a sugarat, majd indítsam újra, és ezt ismételgessem naponta sokszor megelőzésképpen. Nos, ezt teszem, bár tettem volna hamarabb.

Most, hogy meggyógyultam, a helyzet normalizálódott, de ki tudja, meddig.

Már-már egész kellemes hosszú hétvégénk lehetett volna, hisz családilag elmentünk pihenni két napra, de jött a feketeleves. Újabb epegörcs. Először el sem akartam hinni. Majd’ négy hónapja nem volt görcsöm, azon kívül, hogy kerültem bizonyos ételeket, semmi gond nem volt. Mi történt? Mi, hát, hogy nem voltam elég elővigyázatos. Az esti svédasztalos vacsinál becsúszott egy kis darabka kacsacomb – tulajdonképpen alig két falatot ettem belőle – amin valószínűleg volt némi fokhagyma. Ennyi elég is az epémnek. Éjszaka eljátszottam a szokásos műsorszámomat, ami arról szól, hogy próbálom kibírni azt a néhány órát, amíg a görcs elmúlik. Felkelek, lefekszem, összegörnyedek, kinyújtózom, ideges vagyok, lazítani próbálok, relaxálok, elterelem a figyelmemet, aludni próbálok, fájok, simogatom, gyógyszert keresek, mosdóba megyek. Aztán hajnalban lassanként elernyedek és elalszom.

Ilyenkor másnap teljesen kivagyok. Fáradt vagyok, nyűgös, fáj a gyomrom, koplalnom kellene, de terhesen ez nem megy.

A harmadnap általában már rendben. Enni ilyenkor is csak lájtosan tudok, de azért minden sokkal jobb. Kivéve most, amikor harmadnap éjszaka ismét arra ébredtem, hogy rettenetes gyomorgörcsöm van. De miért már megint? Nem ettem szinte semmit! Ráadásul hányingerem is lett. Nem tudtam eldönteni, hogy ez gyomor- vagy epeprobléma. Ültem a fürdőszobában, kezemben a hányólavór és nem értettem, hogy mi és miért történik. Végül rájöttem. Történt ugyanis, hogy hajnali egykor ráeszméltem, hogy elfelejtettem bevenni az antibiotikumot. Nos, hogy ne legyen baj, gyorsan kiszaladtam és bevettem. De az már nem jutott el az agyamig, hogy ha éhgyomorra beveszem, az jóval nagyobb gond, mintha kimarad egy szem. Márpedig gond. Korábban is jártam már úgy, hogy kicsinált az antibiotikum éhgyomorra, úgyhogy tudhattam volna, de valahogy nem jutott eszembe. Nos, ezek után biztosan fog, mert ezt nem kívánom még egyszer.

Ma már egészen jól voltam, csak végre kialudhatnám már magam.

Mirca