Huszonegy éves voltam, amikor a fiam született. Mivel messze laktunk a kórháztól, a férjem úgy gondolta, az utolsó két hetet töltsem anyuéknál, akik csak pár kilométerre éltek a szülészettől. Így is történt.

Elmúlt a kiírt dátum, én meg még mindig ctg-re jártam. Szerdai nap volt, amikor megmérve a vérnyomásom, a szülésznő megijedt, azonnal hívta az ügyeletes doktornőt. Ultrahangon megnéztek, és mindent rendben találtak. Menjek haza, pénteken megint megvizsgálnak.

Eljött a péntek, megint vérnyomásmérés, ctg, és mivel akkor más orvos volt ügyeletben, hüvelyi vizsgálatot is végzett. Megkérdezte, hová valósi vagyok, mert szerinte hétvégén meglesz a baba, mivel fellazult a szülőcsatorna. Mivel nem voltam messze, hazaengedtek, mondván majd megyek, ha lesz valami.

Éjjel aztán arra ébredtem, hogy ki kell mennem a mosdóba. Félútig sem értem, és elfolyt a magzatvíz. Átöltöztem és vártam a fejleményeket... Hajnali 3:40 volt. Jöttek is a fájások, előbb csak mintha erős görcsök lettek volna, majd kisugároztak a derekamra is. Ekkor már tudtam, hogy anyut is fel kell ébresztenem. Felkelt, és kétkedve kicsit, de megkérdezte, hogy biztos azok a fájások-e. Izgatottan közöltem vele, hogy kb. egy órája folyt el a magzatvíz. Vártunk még egy kicsit, és hívtam a bátyám, hogy jöjjön értem, mert menni kell. Ez már 5:30 körül volt. Sógornőm, aki bizonyosan álmából riadt fel, megkérdezte a tesómat, hogy hova kell, hogy vigyen. (Nem mintha nem lett volna előre megbeszélve, hogy ha kell, nekik szólhatok.) 

Bratyó megérkezett, nyugiban megivott egy kávét és indultunk. Majdnem 7 óra volt, mikor beértünk a kórházba. Megtörtént a felvétel az osztályra, anyuék elmentek, én meg bevonultam a szobába vajúdni. Jöttek a fájások, lassan egyre sűrűbben. A szobatársnőmet elkísérték a szülőszobába. Hamarosan hangos sírással megszületett a lánya. 8 óra körül járt az idő.

Benézett hozzám a szülésznő és elkísért a vizsgálóba, hogy az ügyeletes doktornő megvizsgáljon. Tágultam szépen, megkérdezte, hogy volna-e még erőm sétálni. Nevetve mondtam, hogy persze. Meglepődött, hogy milyen jó a kedvem. Válaszom csak annyi volt, hogy egyszer bement oda, valahogy majdcsak kijön onnan az a gyerek. Nevetett egyet, majd utamra engedett.

Sétálgattam tovább, és hamarosan visszakerült a szobatársnőm is a terembe, immár a babáját a kiságyában kisérték utána. Szólt a szülésznő, hogy most én következem. 10 óra körül volt az idő.

Felfeküdtem a szülőasztalra, jött a doktornő, megvizsgált, és közölte velem, hogy még egy óra, mire lesz valami. Ránéztem és közöltem vele, hogy ne húzzuk egymás idejét addig. Megint nevetett, és utasította a szülésznőt, hogy kapjak infúziót, ami felgyorsította az eseményeket.

Sűrűsödtek a fájások és 11 után elérkeztem oda, hogy nyomhattam. Mivel nem ment két-három nyomásra sem, hogy kibújjon a feje, a doktornő nyomta a hasam, aminek következtében még két nyomás után végre megszületett az én nagyfiam.

Ezek után jött még egy kis kellemetlenség, a gátsebek varrása. Miután végeztek a sebek kezelésével, hívtam a családot a jó hírrel. Apukával kezdtem, aki akkor ébredt fel, ugyanis előtte éjjel dolgozott. Szóhoz sem tudott jutni, azt sem tudta hirtelen, mit mondjon. Déli 12 is elmúlt már.

Délután meglátogattak anyuval, és annyit sikerült kinyögnie, hogy elég rosszul nézek ki. Sápadt voltam és tele apró pöttyökkel a megerőltetéstől. A szülésznő szerint a hozzám képest nagy baba megszülése miatt jöttek elő. Akkor megfogadtam, hogy én tutira nem fogok többet szülni. Amihez képest hamarosan a harmadik gyermekem születik majd...

H.

ÍRD MEG TE IS SZÜLÉSED TÖRTÉNETÉT!

Hogyan kezdődött a szülésed? Gyorsan mentek a dolgok, vagy sokáig vajúdtál? Mennyire fájt? Hogyan élted meg a szülésed folyamatát? Természetes úton szültél, vagy császármetszéssel? Bent volt apa a szülésen? Meséld el Te is a szülésed történetét!
A bezzeganya@bezzeganya.hu címen várjuk az írásokat.