A minap elém került néhány régi, gimnáziumi osztályfénykép. Végignéztem a volt osztálytársaimon (atyaég, 23 éve érettségiztünk…), és azon gondolkoztam, hogy milyen terveink voltak akkoriban, volt-e egyáltalán. Ki indult abba az irányba, amit szeretett volna, és kiből lett végül más, mint amit elképzelt. És hogy hányan nem tudtuk, mi vár ránk a következő huszonpár évben…
Sokszor vagyok kétségbeesve, hogy 16 éves lányomnak halvány lövése nincs, mi szeretne lenni, mit szeretne dolgozni majd, nincs semmi terve egyelőre. Az igazság az, hogy akkoriban fogalmam sem volt nekem sem, hogy mi leszek, ha nagy leszek – sajnos nem is igazán fogtam fel a súlyát, és nem ismertem fel a lehetőséget, hogy egy jó nevű gimnáziumban tanulhatok. Minden lehetőségem meglett volna, hogy az legyek, amit gyerekként elképzeltem magamnak: állatorvos. De annyira nem volt fontos, hogy semmi mással ne foglalkozzak, így erről az álmomról lecsúsztam.
É. már akkor tudta, hogy állatorvos lesz, és ő tett is érte. Ha jól emlékszem, végig kitűnő volt, tudatosan haladt a célja felé, és meg is lett az eredménye, ma állatorvosként dolgozik, ahogy eltervezte. (Mindig is csodáltam érte.) B, nagy szerelmem orvosnak készült – nem volt kérdés, hogy az is lesz. Á. neve előtt is ott van már a „dr”. L. az olaszt és a németet is komolyan vette – most pedig hasznát veszi nyelvtudásának egy nagy cégben, ahol csodás karriert futott be. D. őssejtkutató lett, P. és Z. ügyvéd, T. egy szállodában középvezető, és sok-sok pedagógus is kikerült a csapatból. Vannak, aki az anyaságban teljesedtek ki, és többnek olyan munkája van, amellyel az embereket segíti.
Nekem szerencsém volt, végül nem vesztem el. És bár nem lett belőlem állatorvos, nagyon boldog vagyok, hogy olyan munkáim vannak, amitet imádok, amikben ki tudok teljesedni. A középső lányom – milyen érdekes! – állatorvos szeretne lenni – és én minden támogatást megadok neki. De az sem baj, ha nem az lesz, a lényeg, hogy jó legyen majd a munkájában, és élvezze, amit csinál. A kicsinek még van ideje a döntésre, a nagylányom meg majdcsak rájön, mit szeretne kezdeni az életével.
Te tudtad középiskolában, hogy mi szeretnél lenni? Az lettél? És a gyermeked?
Tünde
ITT VAN MÉG EGY KAMASZOS TÉMA:
Nem bírom elviselni kamasz gyerekemet
Szeretem, imádom, de most úgy érzem, meg tudnám fojtani. Tehetetlen düh van bennem. Hol rontottam el? Mit kellene máshogy csinálnom? Vissza akarom kapni a gyerekemet! Vagy már sosem fogom? Kamasz gyerekek szülei! Ti hogy éltétek ezt túl?
Tovább>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
