Kényelmes, új, biztonságos, szép, vagy szűk, koszos, uncsi, lelakott? Vannak jó és kevésbé jó játszóterek, szétszórva az országban. Volt, aminek láttán azonnal úgy éreztem, ez miért nem a mi utcánk végén található, míg más helyeken úgy éreztem, ehhez képest a mi kerületünk maga a gyerekparadicsom, minden sarkon van egy – néha mondjuk olyan, amilyen – játszótér. A kerti játszóeszközök sose fogják pótolni, bármennyire is kifelejtették néhány új negyedből őket: a játszótér közösségi tér, csoportképző és szociális funkcióval, egyszóval ahol gyerek van, oda kell. (És akkor a felnőtteknek tervezettekről még szó se volt, pedig olyanok is vannak.)
Szóval, szerintetek milyen legyen egy játszótér? Naaagy és minden korosztálynak kihívást kínáló? Vagy meghitt-kicsi, külön-külön a totyisoknak, és onnét jó messzire valami egész más a kamaszoknak? Frászt kapsz-e egy meredek-merész mászóka láttán, vagy a gyereked ordítva üdvözli, hogy végre valami izgi? Szeretitek a csúszdaparkokat? Rendben tartják a környéken a játszókat?
Sokfelé megfordulva láttam sokféle játszóteret, itthon és külföldön. Az EU-konformitás egyelőre nem ölt ki minden egyéni kezdeményezést, bár tény, néha ásítógörcsöt kap az ember a kerület minden játszójára ugyanúgy lerakott tökegyforma két-három eszköz láttán. Eresszük szabadjára a fantáziánkat, mi milyet terveznénk? Legyen-e benne…
- Sporteszköz, focipálya, pingpongasztal, kosár? Vagy ezek a sportpályákra valók, a „nép” csak lerohasztja, szétlopja, szétvandálkodja? Nálunk a régi pingpongasztalok hullámosak és használhatatlanok, főleg a helyi kamaszok üldögélnek rajtuk, de a kosárpálya kosarát sokan és jóízűen használják, ahogy a kültéri „edzőgépeket” is . Amik rendkívül időjárásállóak, de így igen kemények is, egy szeles hároméves igen-igen tudja rajtuk beverni a fejét. Népszerűek ugyanakkor a mászófalak, az egyensúlyozó eszközök, és mindenhol követelik – általában hiába - a gördeszkásoknak alkalmas területet. Ha nincs csinálnak ők maguknak – mondjuk a kertvárosi utca közepén, az ott lakók „legnagyobb örömére”. Pedig nem lenne akkora beruházás.
- Vécé? Általában nincs, rémes látvány a minden sarokban guggoló ovis, egy pisilésért mégse mehetünk haza folyton. Az egyebekről nem is beszélve. Ellenzői a költségével vagy az állapotával érvelnek - nehezen tudom elképzelni, hogy minden héten kitisztíttatni közmunkásokkal olcsóbb lenne, az állapotfenntartás meg lehet a legolcsóbb úgy lenne, ha egy rendszeresen cserélt Toi-Toi ácsorogna ott szezonban.
- Kreatív elemek? Szétszedhető bunker, indián tipi, összerakható műanyag építőelemek? Jobban belegondolva ezek karbantartása a legnehezebb feladat, amit össze-és szétszedünk az egy idő után leamortizálódik. Ha meg csak egyszerűen ott van egy halom kő, bot, műanyag tégla, miegymás, akkor a biztonságra áhítozó a fejéhez kap: ezzel verekedni és kárt okozni is lehet vagy tűzveszélyes! Szentigaz, pedig mi milyen jópofa kunyhókat építettünk anno a kert végében belőlük. A búvóalagutakkal bélelt mesterséges dombok is remek dolgok lennének, kár, hogy előbb-utóbb valaki vécének vagy szemétlerakónak nézné őrzés híján.
- Fű, fa, virág? A „nagyrét” nálunk nagyon népszerű a parkban, pedig elvileg nincs rajta „semmi”, csak fű és némi vadvirág, körülötte fák és bokrok. Mégis alkalmas focira, heverészésre, piknikre, sárkányeregetésre, madárfigyelésre, szerepjátékra. Igen, locsolni kell, a miénket se nagyon locsolják, augusztusra sárgára sül. De addig se száll a por.
- Térformák és művészeti alkotások? A legtöbb helyen fájdalmasan hiányoznak, pedig a vizuális nevelés remek eszközei, a nagy szobrokat (figurális vagy nonfigurális) pedig a legtöbb kisgyerek nagyon szereti, és mi felnőttekis jobban érezzük magunkat, mint sivár, csak funkcionális térben, jó volna, ha nem kéne Barcelonáig rohanni, ahol Gaudi mester létrehozta a Güell parkot. Ha ilyenek közt nőnének fel, talán felnőttként kevésbé bánnának barbárul velük, a Római-parti Kőkert alkotója például derűs és keserű pillanatokat is átélt a szobraival kapcsolatban, csak remélni tudom, hogy nem bontja le csalódásában a számomra nagyon szeretnivaló alkotását, amit a sok ostoba rongálni próbált.
- Közösségi terek, pihenők, grillezők, esetleg valami harapnivaló is? A kerületünkben van „közösségi” grillhellyel ellátott tér, mellette a „hagyományos” játszó, tökéletes volt egy egynapos „osztálykirándulásra”. Nagyon fontosak lennének a helyi közösségépítésre, és szezonban szívesen látnám a londoni közparkok apróbb-nagyobb etetőit vagy mozgó „zsúrkocsijait” is – a fene szeret karácsonyfaként vonulni a játszóra, hogy aztán felmelegedett, oszlásnak induló kaját, langyos vizet tálaljon a dednek.
- Apropó, víz. Az sincs sok helyen. Porszáraz homokozók, koszos kezű kisgyerekek (jójó, feltalálták a nedves törlőkendőt, de környezetvédő az, könyörgöm? Higiénikusnak épp higiénikus….), kiszáradt növények. Persze tudom – méregdrága víz, csepegő csap, pazarolt hektoliterek, elázott kiscipők. De nem lenne megoldhatatlan.
- Bérelhető, kölcsönözhető eszközök? Szintén kőbányai „innováció” a céges és maszek felajánlásokkal működtetett kis járműpark, ami délutánonként-hétvégente várja a parkunkban a használókat, kismotorok, bringák, futóbiciklik és gokartok. Nincs mindenkinek pénze és főleg tárolóhelye elég, vagy fogalma sincs, szeretné-e a gyerek, így kipróbálhatja. Nálunk személyivel lehet elvinni a kis járgányokat egy körre, de még csekély bérleti díjért is elvinnének párat, akinek a csemetéje mondjuk imádja a gokartot, de már a csillárra se férne egy olyan otthon.
- Biztonság, tervezésben, kivitelezésben, karbantartásban. Például le kéne szokni a jó öreg (és olcsó) gyöngykavicsról és bármiféle zúzott kőről, amit egy év körüliek előszeretettel tömnek a szájukba, kettő-négyévesek vígan dobálják, elnyeklő kismotorosok csorbára ütik a fogukat a nagyobb darabokon, elvetemültebb nagyobbak kibélelik vele a csőcsúszdát, teleszórják vele a homokozót, megcélozzák a madarat. Ki a betonba öntött, mára foghíjas mászókákkal, pótolják a mérleghinta alatt a gumilapot (vajon hova vitte a tolvaj és minek?), kerítsék körbe a létesítményt, hogy legfeljebb a nagyobbak legyenek képesek a kocsiútra lendíteni a labdát, és semmiféle tervező ne tegye a totyogók által használt részt a kamaszok focipályája, Tarzan-lengetője, gördeszka-akadályai mellé, ha nem akar véletlenül fejbe rúgott babát, kismotorban teljes sebességgel hasra zuhanó kiskamaszt, homokozó vagy babakocsi közepébe ágyúgolyóként vágódó labdát látni. Én láttam már, és nagyon nem volt jó.
És amit nem: zajos-csattogós, méregdrága fizetős játékok, négy perc haccázé’. Egyszer kihoztak egy jó adagot, letették a nagyrétre, mi szülők pedig a második naptól pánikszerűen menekültünk. Nyafogó-bömbölő gyerekek, fél családi pótlék elköltése egy délután alatt, kinek kell ez. Okés, kétszer egy évben, május elsején, augusztus huszadikán, ha már. De mindennapos használatra, a jó öreg játszótér helyett, isten ments!
Vakmacska
Kedvcsinálónak pár kép itthonról és külföldről
http://imgshowcase.blogspot.hu/2012/08/Creative.Playgrounds.html
http://landperspectives.wordpress.com/2011/09/01/creative-features-for-playgrounds/
http://www.weekendnotes.com/im/007/04/imagination-playground-splash-adelaide-best-playgr1.jpg
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
