A szülők gyakran nem tudják eldönteni, hogy vajon helyénvaló-e ha a gyerekeik előtt meztelenül is mutatkoznak.
Egyes családokban a szülők és a gyerekek is teljes természetességgel viselkednek egymás előtt meztelenül, de ennek az ellentéte is létezik, a családban senki nem láthatja a másikat ruhátlanul. Szokás és neveltetés kérdése, hogy ki mennyi meztelenséget érez még kényelmesnek és vállalhatónak.
A kisbabák nincsenek tudatában meztelenségüknek, az érintés számukra egész testfelületükhöz köthető érzés. Szeretnek ruha nélkül lenni, mert ilyenkor semmi sem akadályozza őket a szabad mozgásban. Szeretik azt is, amikor a magzati korukból származó méhen belüli lét idején érzett melegséget a fürdővíz adja vissza nekik. Szeretik, ha simogatják őket, ha a szüleik bőréhez érhetnek, ami meleg, puha, biztonságot nyújtó számukra.
Mindannyian hordozunk magunkban ilyen babakori emlékeket, ezen felül fontos, hogy a felnőttkori intimitás fizikai megnyilvánulása is a meztelen testhez kötődik. Az anya fedetlen mellének látványa, érintése, illata a szopás ösztönét indítja be a babánál, amire rendre pozitív választ is kap az anyukájától. Az első igazi örömforrás tehát az anya meztelen testéhez kötődik.
Később a kicsik szeretik nézegetni, megfigyelni szüleik testét, összehasonlítani azokat sajátjukkal. Ez a kíváncsiság, amikor a gyerek eléri a 2,5-3 éves kort, általában már egyfajta izgalommal is együtt jár.
A gyerekek ilyenkor kezdenek el érdeklődni a nemi szerveik iránt. Ha látják a szüleiket meztelenül, akkor alaposan megfigyelik őket. Kutatják a különbségeket a kisfiúk és a kislányok között. Erre szükség is van, hiszen a későbbiekben nemi identitásuk meghatározó része lesz, hogy milyen nemi szervvel rendelkeznek.
A háromévesek már általában biztonsággal meg tudják mondani, hogy ők kisfiúk vagy kislányok. Kíváncsian vizsgálgatják testvérük vagy óvodás társuk „pisilőjét”. Ha ilyesmire leszünk figyelmesek, ne szidjuk meg a gyereket, inkább magyarázzuk el neki, miért más a másiké, mik a fiúk és a lányok testi jegyeinek különbségei.
Szülőként tudomásul kell vennünk, hogy a gyerekek kíváncsiak az emberi testre, különösen a szüleikére és a másik nemére. Valahol az arany középútra és a természetességre kell törekednünk. Megengedhetjük, hogy a gyerek nézegessen bennünket, például zuhanyozás vagy öltözködés közben, de ne bátorítsuk különösebben ezt a viselkedését.
Ha kérdez valamit, arra is próbáljunk meg a lehető legtermészetesebben válaszolni. Érdemes csak arra szorítkozni, amit kérdez, a kiterjedt és összevont magyarázatokkal még nem fog tudni igazán mit kezdeni.
A nagy átlag szerint hároméves kortól fordul a gyerekek érdeklődése a másik nem felé. A fiúk ebben az életkorban lesznek „szerelmesek az anyukájukba”, riválisnak tekintik az apát az anya kegyeiért folytatott „küzdelemben”. És fordítva. A kislányok ilyenkor az apukájukhoz mennek feleségül. Ez az időszak az ötödik életévben csúcsosodik ki. Lecsengése után elindul az azonos nemű szülővel való azonosulási késztetés és az összehasonlítás is. A fiúgyerek már felfedezi, hogy neki is pénisze van és az apjának is, de azt is, hogy nem ugyanúgy néz ki: az apjáé nagyobb és szőrös.
Mivel tehát ebben az életkorban különös jelentőséget nyer az ellenkező nemű szülőre való vágy megjelenése és az azonos nemű szülővel való rivalizálás, nem szerencsés a szülői meztelenkedést túlzásba vinni, ezzel még jobban megnehezítve a gyerek dolgát.
Persze attól, hogy egy párnak gyermeke születik, még nem kell homlokegyenest másképp viselkednie, vagy lemondania korábbi szokásairól. Tehát ha azelőtt kifejezetten szerettek nyitott ajtónál zuhanyozni vagy meztelenül napozni, nem kell mindent feladniuk, csak figyelembe kell venniük azt, ha a gyereket a szokásosnál jobban foglalkoztatja a meztelen test látványa. Ebben az esetben érdemes kicsit visszafogni a dolgot, amíg a gyerkőcnél lecseng ez a kritikus, rivalizáló korszak.
Kíváncsiságukat viszont minden esetben kezeljük természetes dologként, életkoruknak megfelelően magyarázzuk el nekik a felnőttek és a gyerekek teste közötti különbségeket, a fiúk és a lányok közötti eltéréseket.
Segítségül hívhatunk mesekönyveket is, ezek segítenek abban, hogy a gyerek szintjén magyarázhassuk el a dolgokat.
Nyugodtan beszélgessünk vele a témáról, ha kérdez, válaszoljunk arra, amire kíváncsi, mindig az ő szintjén maradva tegyük ezt. A sok kérdése azt is jelenti, hogy bízik bennünk, és tőlünk várja a választ az „élet nagy dolgaira”.
Ti szoktatok meztelenül lenni a gyerek előtt? Mondjuk zuhanyzásnál, öltözködésnél? És változott ez az évek során?
