Egy segélykoncerten jártam. Ott indult meg bennem a gondolat, hogy ezt leírjam nektek.

Mi gyakran úgy gondolunk a migránsok hadára, mint katasztrófára, vagy a terrorizmus előszelére. Biztosan van ebben igazság. Itt én találkoztam egy másik migráns-problémával is. Az embercsempészek, akik Európa partjaihoz viszik a menekülteket, jól megkérik ennek az árát. Nem kis összeg feljutni egy rozoga bárkára. A hírek naponta tele vannak elsüllyedt csónakok, hajók hírével, naponta sodorja a partra az elveszettek tetemét a víz. Gyerekekét is. De vannak gyerekek, akik partot érnek. Csak épp szülő nélkül, egyedül, elhagyottan csapódnak egy-egy csapathoz.

Fóton több száz olyan menekült gyermek él, akik egyedül vágtak neki a nagy útnak. Egyedül, anya és apa, vagy nagyszülők, nagybácsi, nagytesó nélkül. Egyedül, mert a papa csak annyi pénzt tudott összekaparni. Gyakran mindenüket odaadják, hogy legalább csak egy családtag is túlélje a borzalmakat. Sok köztük a kisgyermek. Óvodás korú, kisiskolás korú. És a gyermek megérkezik a nagyvilágba, kiszolgáltatottan, védtelenül, egyedül, egy idegen nyelvű és kultúrájú közegben.

Elgondolkodtam, vajon mit él át egy ilyen gyermek? Mit él át a szülő, az édesanya, mikor szeme fényét útnak indítja a bizonytalanságba, a veszélyeket rejtő hosszú útra? Útnak indítja, és nem tudja egyik sem, hogy valaha fognak-e még találkozni. Én, az anyatigris, a tyúkanyó, elborzadok még a gondolatra is. Nélkülem, egyedül a nagyvilágban, kiszolgáltatva az idegen, pénzéhes, olykor veszélyes embereknek. Gyakran semmiféle visszajelzést nem tudnak küldeni a szülőknek, hogy megérkezett, jól van, túlélte, biztonságban van, növekszik, tanul… a világgá engedett. Biztos vagyok benne, hogy nem csak egy reggel felébredve kilökik a gyereket az ajtón, hanem kiválasztják a család legtalpraesettebb gyerekét, ha van kikből választani még, felkészítik az útra és úgy indul neki a világnak. Bármilyen is a felkészítés, bármennyire is okos és két lábbal a földön élő az a gyermek, mégis innentől kezdve semmi támasza, semmi biztonságot nyújtó háttere nincs. Egyedül van.

Mióta én ezzel szembesültem, már nem tudom olyan vígan mesélni este, hogy az anya megsütötte a hamubasült pogácsát és az apa világgá engedte a három fiát. Nem tudom mosolyogva elmesélni a világjáró kalandokat, mert újra és újra eszembe jut, hogy ez nem mese, ez ma is valóság. Ma is vannak fiacskák, akik egyedül küzdik át magukat az égig érő hegyeken, egyedül ússzák át az üvegtengert, egyedül merülnek a tenger mélyére, egyedül repülnek a griffmadár hátán, vagy épp a táltos paripáén, egyedül szállnak szembe a hétfejű sárkánnyal, egyedül vannak a gonosz boszorka ellen, egyedül vannak éjjel és nappal. Nagyon gyakran sok-sok évvel fiatalabban, mint a királylány kegyeiért küzdő ifjak. És csak csöndesen reménykedek az anyukájuk helyett is, hogy ők is győznek, elnyerik a jutalmat, hazatérnek, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

nagycsaládos

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?