Az ideális családi autó természetesen tökéletesen biztonságos, az összes csillagot begyűjtötte minden létező teszten. Elfér benne az összes gyereked hiper-szuper gyerekülése, amiket még ki- és beövezni is játszi könnyedséggel lehet. Az ideális családi autó csomagtere tágas, meg se kottyan neki, ha kéthetes nyaralásra pakolsz öt főnek.
Van benne gyerekfigyelő tükör és gyerekzár, klímája zónánként állítható, a hosszú utakon esetleg a fejtámlába épített monitor ad enyhet az utasoknak. No, és a gép keveset fogyaszt, sosem romlik el, és megy, mint a rakéta. És lehet, hogy ha elég vastag a tárcád, még meg is tudod venni. Sőt, ha már ideális, akkor kifejezetten olcsó lenne. Vagy mi lennénk kifejezetten fizetőképesek. Tehát nem lehetetlen, csak drága küldetés (na, jó – részemről legalábbis – álom) a járgány. Ám az a fajta ideális családi autó, amiről én akarok írni, még csak nem is létezik. Az autógyártók ebben a piaci résben, az extráknak ezen területében nem láttak fantáziát.
Az én ideális családi autóban ugyanis a vezető- és anyósülés háttámlája minimum páncélozott, de az is lehet, hogy űrtechnológiás rúgáselnyelő réteggel van bevonva. Hatalmas üzemcsarnokok tesztsorain lábukat lógázó öt-nyolcéves gyerekekkel tesztelték. A vezető meg se rezzent. Vesetájék, derék, vagy Chuck Norrist megszégyenítően más tájékra bevitt rúgások? Volt. Nincs! Ötcsillagos rugdosásálló vezetőülés. Ez egy.
Kettő. Az én ideális családi autómban lenne egy limuzinokból jól ismert elválasztófal sofőr és utas között. A kétszázadik kilométer és a tizenhetedik perce tartó „de ez az éééén tééérfelem, hagyjááááál” csatakiáltások, összeráncolt szemöldökkel veszekedő alakok gombnyomásra némajátékává válnának. Kihangosító gombbal lehetne ellenőrizni, a kisimult arcok valóban békét jelentenek-e és újra felvenni a kommunikáció fonalát a hátsó ülés harcainak végeztével.
Három. Az én ideális autóm – akárcsak a házam, ha már álmodozunk – kosztaszító lenne. Bizony. Kívül-belül. Nincs több koszos csomagtartó-fogantyú, szétszórt szemét a padlón. Többé nem egy guruló szemetessel járnék, ami időről-időre órákig tartó pucolás után az első úton/eső után újra régi állapotába hull vissza. Ez bizony szalonautó kinézetű maradna a családi kirándulás végén is, legfeljebb egy kis gyűjtődobozból kéne kidobálni a faleveleket, papírfecniket és felsorolhatatlan egyéb – titkos – kosz összetevőt.
A ti ideális autótokban milyen – akár még csak nem is létező – extrák lenének?
Center
