Az évek alatt, mióta itt olvasok és kommentelek, számos társasos poszt jelent már meg. Leginkább ajánló. Általában kevés kommenttel. Mikor felmerült bennem, hogy a Bezzeganya klubban is beszélgessünk erről, szemem előtt lebegett a rengeteg új társasjáték a játékboltok polcain, és a sorra nyíló helyiségek, ahol ki lehet próbálni, társakra lehet bukkanni, ha szeretnénk ebben a szórakozásban részt venni. Sajnos azonban csak ketten üldögéltünk, és beszélgettünk. Pedig a kicsi gyerekek szeretik, ha társasozunk velük, és a fiatal felnőttek körében is egyre népszerűbb elfoglaltság ez. Ha társasjáték, akkor rendszerint beugrik mindenkinek a Ki nevet a végén, vagy esetleg a Memória játék, talán a Malom, vagy valami kisgyerekeknek való, amit mi, felnőttek valójában rettentően ununk, de hát a gyereknek kell, így néhanapján rávesszük magunkat effélére. Pedig a piacon egyre jobb, újabb nagyoknak is való játék jelenik meg. Sokakat eltántorít a sok oldalas játék leírás, mások meg úgy gondolják, ebben a műfajban már nincs új a nap alatt. Pedig nagyon tartalmas szórakozást nyújthat egy-egy ilyen parti.

Gál József, a vendégem, készült egy kis társasjáték történelemmel. A legősibb játék, amelyet ismerünk, és amit napjainkban is játszanak, sőt, egyre népszerűsödik, az a kínai táblajáték, a Go. De az általunk ismert, ma is igen népszerű társasjátékok egyike-másika se friss találmány. A Monopoly 1933-ból való. Az 1800-as években a jómódú, vagy jobb módú emberek házában volt kártyaszoba, amit játékra használtak, leginkább a férfiak, és ahol a játék közben beszélgettek egymással az üzletről, politizáltak. Az én emlékeim csak az 1970-es évekre nyúlik vissza, de akkoriban nem volt ritka, hogy a férfiak a téren, a fürdőben leültek egymással sakkozni, malmozni, zsugázni, dámázni. Az asztalra festve volt a tábla, vagy mozaikból kirakva. Nagypapa a zsebében vitte a figurákat, vagy a köveket, és levegőzés közben, vagy míg nagymama a piacon vásárolt, és hordta a papához a megrakott cekkereket, nagyapa beszélgetett, politizált, és játszott. Netán közben az unokákra is ügyelt. Aztán mikor a mama végzett a bevásárlással, és vége lett a partinak, felkapta a szatyrokat és hazamentek.

Gyerekkoromban nem volt olyan ünnep, amire legalább egy társasjátékot ne kaptunk volna. Szívesen ült le apraja és nagyja játszani. Nagy nevetések, élénk beszélgetések, tartalmas együttlét, amire emlékszem. Mivel jó emlékek kötnek a társasjátékhoz, természetes volt, hogy én is viszem tovább a saját családomban a társasozás hagyományát. Csakhogy mire az én gyermekeim olyan korba jutottak, már nem volt divat a közösségi játék. Mi játszottunk itthon, néha elmentünk a barátainkhoz társasjáték partira, vagy nyaralás közben, mikor már lefektettük a gyerekeket, nekiültünk egy-egy újabb, leginkább felnőtteknek, vagy nekik is való játéknak, de a köztudatban már csak a kisgyerekek játékaként volt benne a társasozás. Sőt, egyre inkább ki is szorította a virtuális világ az efféle közösségi élményt.

A családok ülnek a saját számítógépük előtt, vagy a telefonjukkal a kezükben, és a kevés szabadidejüket a virtuális világban élik leginkább. Ha családi program, az inkább kirándulás, közös sport, mozi, színház. Pedig a gyerekek tanítására, egy jó beszélgetésre nagyon is alkalmasak a társasjátékok. A vendégem hozott például egy olyan játékot, amiben házakat, lakásokat lehet venni, eladni. Amolyan ingatlanbiznisz. Az alap, a legegyszerűbb játékok is tanítanak logikát, fejlesztenek figyelmet, koncentrációt, tanítanak nyerni, veszíteni, a modernek pedig játéktól függően pénz beosztástól az előrelátáson át, az összefogásig, az ötletelésen át a más utak kipróbálásáig ezer félét. Miközben lehet a világ dolgairól, mintegy mellékesen, beszélgetni. Lehet családilag együtt lenni, szurkolni egymásnak, megtanulni indulatot és kudarcot kezelni, sokat nevetni.

A mai huszonéves fiatal felnőttek, akik körében egyre felkapottabb szórakozást jelent a társasjátékozás, pont a közösség élményéért kezdenek bele. Tanulmányaik, életkezdésük rengeteg energiát kivesz belőlük, sok időt töltenek a számítógépük, könyveik, jegyzeteik körében egyedül, és keresik a tartalmas szórakozást. Amit én Győrben fedeztem fel, hogy van Társasjáték Központ, az nem csak Győrben működik. A Bezzeganya Klub közvetlen közelében is több ilyen helyet tudott mondani a vendégem. Ezeken a helyeken van lehetőség társakra találni a játékhoz, kipróbálni azokat, megismerni az egyes játékok szabályait, amit valljunk meg, jobb élőszóban, esetleg a játék közben némi segítséggel, mint olvasva a játékhoz csatolt füzetkét. Lehet ötleteket gyűjteni, hogy mit kérjünk, vegyünk karácsonyra, szülinapra. Ha nem hívnánk az otthonunkba vendégjátékosokat, bármiért, ezek a helyek bérbe is vehetők.

Egyetlen olyan korosztály van, akiknek rengeteg játék készül, de nehezen megszólíthatóak a társasjátékokkal, ezek a kamaszok. Pedig játék az ő korosztályuknak, érdeklődési körüknek is van bőven. Talán mi, szülők tehetnénk azért, hogy ne csak a virtuális térben érezzék jól magukat. Nehezen barátkoznak, ritkán járnak össze, főleg itt, a fővárosban. Pont az a korosztály, akik rengeteget tudnának tanulni a társasjátékok által, akikkel nagyon nehezen lehet leülni komoly kérdésekről beszélgetni, a társasozás közben pedig mintegy mellékesen, lehetne ezeket a beszélgetéseket megejteni. Talán rajtunk is múlik, hogy ez így alakult. Én mindenesetre ismét bepróbálkozom a kiskamaszomnál. Hisz jó kis családi időtöltés, közös együttlét lehet ebből.

nagycsaládos

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>