A vajúdási és szülési pózokra vonatkozó ajánlásokat keresve elsőként a szülészet tankönyvet lapoztam fel. Feltűnik, hogy a szülészetről tankönyvet mindeddig szinte kizárólag férfiak írtak. Olyan férfiak, akiknek szülés körüli tevékenységben már sokszor lehetett részük, ugyanakkor sosem élhették át a folyamatot, nem tapasztalhatták meg a szülést, személyes élményük nincs róla. Persze nem kell ahhoz rákban haldokolni, hogy valakiből jó hospice segítő váljon, ugyanakkor bizonyos érzékeny, és nem betegség típusú megélések kísérésekor hasznos, ha a segítő személyes tapasztalattal rendelkezik a hozzá forduló ember témájával kapcsolatban. Szexuális felvilágosításért például jellemzően a szexualitás megélésében jártas személyhez fordulunk, a tanácsaira kíváncsiak vagyunk.
Papp Zoltán a tankönyvében a vajúdási és szülés pózok tekintetében említésre méltónak tartotta a következőket: „A háton fekvő szülőnő combjait felhúzva pihenteti lábait a lábtartóban. Ebben a helyzetben a gát védelméhez, a szülés vezetéséhez is könnyen hozzáférünk”(4) Ennyi információ fért a pózokról a 622 oldalas, sokadik kiadását megélt tankönyvbe, melyet szakemberek, úgyismint a szülésznők képzésére használnak 2023-ban Budapesten. Talán nem csak nekem tűnik fel, hogy a testhelyzet leírásában a testhelyzet választásának szempontja a szakdolgozó munkájának elősegítése volt.
A szülőnő szempontja egyedül a „pihenteti” szóban tetten érhető, bár az, hogy az a nő választása, kívánsága, vagy egészségügyi, biológiai szűkségen alapuló igénye lenne, az nem derül ki a leírásból.
Tovább kutattam hát olyan szakirodalom után, amely az asszony testhelyzetéről szól vajúdás és szülés alatt.
Hagymásy László Családbarát szülészet című könyvében, mely 1984-ben úttörőként jelent meg a hazai ellátásban leírja a vertikális szülést, mint az ősidőktől fogva természetes és ajánlott pózt a szüléshez. Példaként bemutat ősi termékenység szobrokat, képeket, melyek szülőnőt és kísérőit ábrázolják. Következő könyv, melyet felnyitok, Krasznai Péter –Beke Artúr A szülési fájdalomcsillapítás elmélete és gyakorlata című tankönyve. Ebben nem farmakológiai fájdalomcsillapító módszerek közé sorolva írja le: „igyekeznek biztosítani a szülőnőnek, hogy ősi ösztönei szerint alakítsa a vajúdását és a kitolási szakot, azt a vajúdási és szülési pozíciót használja, amit ösztönei diktálnak. A vajúdás alatt többnyire a mozgást, vagy oldalfekvő helyzetet használják, a kitolási szakban pedig a vertikális pozíció, illetve guggoló helyzet a leggyakoribb.” (5) Feltűnik, hogy ebben az esetben a szülő nő ősi ösztönei az irányadók a testhelyzet választásban, a szülést kísérő szakember nem jelenik meg. Az ősi ösztön, amiről szó van, női minőség, és mint minden ösztön, egyénenként eltérő erősségű, különböző megjelenési formákat öltő lehet.
Nyomába eredek tehát az ősi ösztönnek, mely a nőket a vertikális szülés felé hajtja, hisz ez az irány kezd kibontakozni előttem, mint a vajúdás és szülés megfelelő, normális módja. Rá is találok Varga Kata – Suhai Gábor Szülés és születés című könyvére, ahol ezt olvasom a Szülés és születés a tradicionális kultúrákban című fejezetben: „Azt mondhatjuk, hogy a preindusztriális kultúrákban szinte kivétel nélkül mindenhol vertikálisan, tehát függőleges helyzetben, állva, guggolva, térdelve, négykézláb szülnek az asszonyok.” (3)
Ezzel szemben a mi kultúránkban a rövid távú tradíció a hanyatt fekve szülés. Ez a tradíció annyira újkeletű, hogy mindössze háromnegyed évszázados, és szorosan kötődik a tudomány gyors fejlődése nyomán az egészségügy minden területén bekövetkezett rendkívül erős intézményesítéshez és medikalizációhoz. Magyarországon az 1950 es években kormányerejű rendelet tette kötelezővé az „technokrácia szabályai mentén működő” intézményi szülést. Szerencsére a huszonegyedik század küszöbén megjelent az igény az ősi ösztönök felélesztésére, és egy új szemlélet bontakozott ki a szülészetben is, elsősorban a szülőnők igényei, a független bábák tapasztalati tudása, illetve a WHO ajánlásai mentén.
A szakma orvos képviselői közt is egyre nő azoknak a száma, akik a legújabb kutatások nyomán alakítják szakmai véleményüket, és hozzáállásuk, viselkedésük egyaránt tükrözi a természeteshez való visszatérés vágyát a komplikációmentes szülések esetében. Ez abból is látszik, hogy a szülészeti osztályokon folyamatosan és önként kivonulnak a szülőszobákból, helyüket átadva a diplomás szülésznőknek, akik önállóan kísérhetik a vajúdást, vezethetik a szülést, láthatják el a gát esetleges sérüléseit, gondozhatják a frissen szült nőt. (Alacsony kockázatú várandósság esetén teljesen önállóan, komplikációk fennállása esetén természetesen az orvossal együttműködve, kompetenciahatárok betartásával dolgoznak a modernkori bábák).
Bálint Balázs Családközpontú szülészet, avagy hogyan fér meg egymás mellett a természetes szemlélet és az orvosi biztonság című munkájában ezt írja: „A természetes szülésben tevékenykedő szakemberek megtanultak a vajúdó asszonyhoz igazodni. … Tudjuk, hogy a függőleges, illetve a változó testhelyzet nagyobb komfortérzetet biztosít, egyértelműen rövidíti a tágulás szak időtartamát, kevesebb fájdalmat okoz…” „Kutatások szerint a függőleges testhelyzetek szinte minden szempontból jobbak a szülés lezajlására” (2)
Mik tehát ezek a bizonyos szabadon választott testhelyzetek a vajúdás során és milyen jelentőséggel bírnak? Miért ennyire fontos a vajúdás és szülés póza? Természetesen, mint minden téma, melybe egy kicsit is beleássuk magunkat, ez is mélyebb, összetettebb és sokrétűbb, mint hogy egyetlen igazságot lehessen összefoglalni belőle.
Én is megpróbálom a legjobban megvilágítani, hogy a szabadon választottság, illetve a függőlegesség miért jelentős, és ez a két fogalom, mely egymással összefüggő, adott helyzetekben mégis miért külön kezelendő. Jelentősége van a testhelyzetnek a testi folyamatok biológia lezajlása szempontjából például. A női medence és a magzati koponya mérete természettől fogva tökéletesen összehangolt, a nyílás a gyermek előtt élettani szempontból pontosan akkora és csak akkora, ami a megszületését lehetővé teszi. (Vannak patológiás esetek, kis százaléka a nőknek olyan anatómiával, vagy szerzett károsodással rendelkezik, mely ő és a magzata számára abszolút szülési akadályt képez, de mi most az alapvető, legtöbbször előforduló, élettani esetet vizsgáljuk) Tehát a magzati koponya az anyai csontos medencébe illeszkedik, majd a csontos és lágy szülőcsatornán áthaladva a külvilágba érkezik. Ez egy olyan folyamat, amelyben szűkös, szoros, milliméterekre kiszámolt helyen navigál a születő gyermek.
A megszületést a méhizomzat rendszeres erős összehúzódásokkal segíti, oly módon, hogy a gyereket átpréseli ezen a szűk járaton. A járat persze ugyanúgy erre a funkcióra van „fejlesztve” rugalmas szöveteivel, és az anya testében keletkező hormonális, ösztönös, biológiai működésével a születés támogatására szolgál. A születés során a magzat dugóhúzó szerűen elmozdul, forgásokat végez. Ezeket a forgásokat illetve a helyes megfelelő beilleszkedést elősegítheti az anya a testhelyzetének változtatásával.
Vajúdás során a csípő ringatása, az állás, a terpeszállás, a guggolás, a láb felemelése, a féloldalas, kétoldalas, vagy nyolcas alakú csípőcsavarás mind a kisbaba fejének útjában álló esetleges apró akadályok eltűntetésében, mind a beilleszkedés és a forgások tekintetében ideális környezet megteremtésében segít. Ezeket a mozdulatokat az anya ösztönösen elvégzi, ha hagyjuk, vagyis ha megvalósulhat a szabadon választottság a testhelyzet tekintetében.
Természetesen ma már sok embernek feladatot jelent visszatanulni az ösztöneit, ezért fordulhat elő, hogy járatlan, kevésbé tudatos, megfelelési kényszeres anyáknak a testhelyzet jelentőségéről szakemberként felvilágosítást kell adjunk, és a fent említett mozdulatok kipróbálására kell ösztönözzük őket, ha szükségesnek látjuk.
Szülőszobáink fontos tartozéka a fitness labda, mely egy óriási gumilabda, amire az asszony rá tud ülni, és a csípőjét ringatva, kényelmesen alátámasztva, függőlegesen tud vajúdni. Szeretik a kismamák és a szülésznők is ezt az egyszerű eszközt, mely az élettani vajúdás segítője. A labda mögötti fotelban ülhet a szülőnő férje, vagy segítője, és a szülőnő derekát masszírozva növelheti a fájdalomcsillapító hatást, biztonságot és támaszt nyújthat a vajúdónak. A testhelyzetnek, a csípő megnyitásának, mobilitásának azonban nem csak a vajúdás közben, hanem már az azt megelőző időszakban is van jelentősége.
Bizonyos népeknél a szülés előtti hónapban az anya minden nap négykézláb állva felmossa a hálószoba padlóját. Ezeknél a népeknél a beilleszkedési rendellenesség szinte ismeretlen fogalom. A négykézláb testhelyzet a csípőt és a medencét olyan optimális helyzetbe hozza, mely legjobban megfelel a beilleszkedés folyamatának. A szabadon választott testhelyzetek előnye, hogy az anya ösztönösen a magzat számára legelőnyösebb helyzetet fogja választani, a vertikális testhelyzet előnye pedig az egész folyamat megfelelő tempójának biztosítása, az élettani körülmények megteremtése.
Szülőszobai gyakorlatom során sok kismamát láttam érdekes testhelyzetekben. Megfigyelhettem, hogy a leggyakoribb az álló testhelyzetek közül az, amikor a kontrakciók alatt a kismama előre dől az ágy végébe, az ágyra, vagy valamilyen fix tárgyba kapaszkodva, miközben a párja a keresztcsont területére nyomást gyakorol, azt masszírozza. Tapasztalataim szerint ez a póz igen hatékony, és elősegíti a tágulási szak egyenletes lefolyását. Volt olyan, amikor a kismama féloldalasan, egyik térdét hajlítva, szinte kicsavarodva ringatózott. Ekkor én arra gondoltam, biztos most terelgeti a megfelelő helyzetbe a magzati koponyát ezekkel az ösztönös, a kontrakciói által irányított mozdulatokkal.
Természetesen és joggal merül fel a kérdés, mi lenne, ha az anya által szabadon választott testhelyzet a hanyatt fekvés lenne? Ez igen ritkán valóban megtörténik, de jellemzően nem ez a választott testhelyzet, tekintve, hogy a kontrakciók így okozzák a legtöbb fizikai fájdalmat, illetve a vena cava szindróma miatt a születendő gyermeknek és a szülés folyamatának is rosszat tesz ez a póz.
Kitoláskor a hanyatt fekvő helyzetben az anya mozgásában korlátozott, a medence keresztcsonti szakasza az ágyhoz nyomódik, nem tud kimozdulni a farokcsont megfelelően, illetve a szülőcsatorna a gravitációval ellentétes irányban áll.
Négykézláb testhelyzetben a szülőcsatorna iránya függőleges, a medence a legnagyobb tágasságra képes. Otthonszülésben dolgozó bábák tapasztalata az, hogy a hanyatt fekve kitolást a nők 2% a választja, többnyire olyanok, akik előző gyermeküket kórházban hozták világra, ahol viszont a fent már említett orvosi gyakorlat miatt a nők óriási többsége hanyatt fekve kőmetsző helyzetben szül, de ezt a testhelyzetet nem szabadon választja, pusztán elfogadja.
Bálint Balázs, a Szent Imre Kórház szülészorvosa saját praxisából hozza a következő statisztikát. „A hüvelyi úton lezajlott szülések 37,2% a történt háton fekvő helyzetben. Ezek egy részénél orvosi ok, más részénél a bába személye és tudása volt gátja annak, hogy más pozícióban szülessen meg a baba.”(2) (Magyarország összátlagát tekintve 80-90%-os a hanyattfekvő helyzet kitolásnál.) Vagyis a szakemberek személye, hozzáállása, szemlélete és tudása igen nagy jelentőséggel bír a szülészeti ellátásban, illetve a természetes szülés lehetőségének biztosításában, így a testhelyzetek előnyös hatásainak kiaknázásában, a pózok hatékony alkalmazásában a szülés érdekében.
Végül, de nem utolsó sorban, áteveznék egy napjainkban igen elterjedt és népszerű tudomány, a pszichológia területére. Bár nem csak a pszichológiában, de ott is igen gyakran szimbólumokkal dolgozunk. Kérdés most, mit szimbolizálnak a szülési testhelyzetek? Egy aktívan, állva szülő nő, segítőivel körülvéve, ösztöneitől hajtva, szabadon mozogva, hangot adva, zabolátlanul átadva magát a természet legősibb erőinek számomra az erő, a szabadság, a magasztos női/anyai minőség, a csoda megvalósulásának szimbóluma.
Véletlen-e, hogy ezzel az őserővel,- mely a hagyományos népi kultúrákban a férfiak elől rejtve, női körben, egy erre kialakított sátorban, helyiségben, vagy a természet lágy ölén szabadult fel – a mai technokrata társadalom nem tud szembesülni? Hogy a női szabadságjogok, a nők megjelenése a politikai, társadalmi, munkaerőpiaci területeken, ahol erőt és hangot kaptak, elfojtották erejüket egy másik, mára intézményesített területen, az ösztöneik megélése, az anyaság, azon belül is a szülés területén? Talán a férfiak, akik a XX. század elején is még abszolút uralkodói voltak az asszonyoknak, elveszítve az otthoni hatalmat, máshol keresték az uralkodás lehetőségét? Vagy a nők, akik világi hatalmat kapva, ősi hatalmukat áldozták fel, és önként hódoltak be ott, ahol eddig ösztöneik révén a legkompetensebbek voltak?
Talán az uralom pusztán helyszínt váltott? A férfi ma nem otthon „vágja hanyatt” a feleségét, hanem a doktor úr vágja hanyatt a szülő nőt? Erről gondolkodva találtam rá a következő mondatokra: „Kiszolgáltatottságot és inkompetencia élményt válthat ki a sok helyen még ma is kötelezően előírt hanyatt fekvő, ún. kőmetsző testhelyzet. A nő számára ez a testhelyzet a lehető legnagyobb mértékű feltárulkozást vonja maga után, amit egyébként csak nagyon intim helyzetben enged meg. Itt mintha egyfajta szimbolikus erőszak történne: jönnek az orvosok, és végzik sorra a belső hüvelyi vizsgálatokat”, eszközökkel hatolnak a nő nemi szervébe, illetve ollóval sértik fel a gátját, sokszor akarata ellenére.
„A humánetológia szerint a lágyrészek feltárása az alárendelődés és önátadás jelzése. Hanyatt fekve minimálisra (ha nem nullára) csökken a mozgási és cselekvési szabadság is.” (3) A pszichológusok szerint a születés és szülés lélektanilag rendkívül érzékeny és sebezhető idején komoly traumák vésődhetnek be, melyek feldolgozása extra terhet ró a személyre. Transzgenerációs problémákhoz vezethet egy-egy negatív szülésélmény.
Mind az anya, mind a gyermek szempontjából kiemelkedő fontosságú, hogy milyen élménnyel érkezett az utód a világba. Ez azért is fontos, mert jövőnk táradalmát a ma születettek alkotják majd. Úgy gondolom, hogy a vajúdás és a szülés során választott testhelyzet mind biológiai-testi, mind lelki, sőt a szülés szentsége, az emberiség története szempontjából szellemi-transzcendes jelentőségű is. Sokkal több, mint egy póz a sok közül melyet egy asszony a sok közül élete egy bizonyos órájában a sok közül felvesz.
Ezra
A szerzőről:
Harmadéves szülésznő hallgató vagyok, emellett nővérként dolgozom egy budapesti kórház szülészeti osztályán, ahol szülésfelkészítőt is tartok kismamáknak. Négy gyerek boldog büszke szülőanyja vagyok.
Hivatkozások:
(1)Granat N.E. (1949.) Miért kell szülőotthonban szülni? Magyar Népjóléti Minisztérium Egészségügyi Propagandaosztálya
(2)Bálint, B. (2019.) Családközpontú szülészet, avagy hogyan fér meg egymás mellett a természetes szemlélet és az orvosi biztonság – a Szülés és születés minősége a perinatális tudományok megközelítésében című kötetből - Medicina Kiadó
(3)Varga, K. – Suhai, G. (2010.) Szülés és születés Pólya Kiadó
(4)Papp, Z. (2009) A szülészet-nőgyógyászat tankönyve Semmelweis Kiadó
(5)Krasznai, P. – Beke, A. (1996.) A szülési fájdalomcsillapítás elmélete és gyakorlata Golden Book Kiadó
