Lujzanapló, 18. hét

Meddig tart a terhesség? Túl könnyű lenne erre a kérdésre azt rávágni, hogy a szülésig. Mert amikor a hordágyon toltak kifelé a műtőből a gyerekkel a kezemben, bár a javán már túl voltam, messze volt még a normális állapot.

Jön ugye a hetekig tartó gyermekágy, amikor a kismama folyamatosan vérzik (az első szülésem után 6 hétig véreztem, most megúsztam néggyel), fogy, és mindazok a testi és lelki változások, amik lehetővé tették, hogy a testében lakó kisbabát táplálják és növesszék, visszafordulnak. Az anya visszakapja a testét saját használatra (legalábbis részben, ha szoptat) és ez nem megy egy nap alatt.  Sőt, a legtöbb esetben még a gyermekágy 6 hetesnek elkönyvelt időszaka sem elég ehhez.Vannak olyan dolgok, amik a terhesség után soha nem lesznek a régiek. A terhességnek, mint a női test próbatételének kevés párja van, ami szinte minden szervet befolyásol a szívtől a tüdőig. De bár a megnőtt lábfejek soha nem fognak visszazsugorodni kisebbre, azért a felszedett kilókat a legtöbb kismama előbb-utóbb leadja, belefér a régi ruháiba és az élet megy tovább. De ehhez idő kell, sokkal több idő, mint az ember gondolná. És erre akkor döbbentem rá, amikor a héten, négy hónappal a szülés után, hirtelen elkezdett hullani csomószámra a hajam.

Ezek azok az idők, amikor a terhesség olyan már, mint egy tavalyi álom. Bár még nem értem el azt a szintet, amikor beleszökkenek a 2009 őszi farmerjaimba, azért többnyire minden a régi. Lujza már egyáltalán nem újszülött formájú, sőt. Ezerrel fogzik, nyálgépként lucskosra rág mindent, szépen hangicsál, és általában úgy viselkedik, mint egy szépen fejlődő csecsemő. Már alig emlékszem, hogy milyen érzés volt terhesnek és lenni, a terhesruhák dobozait por fedi. És azt is elfelejtettem, hogy a hajam dússága csak kölcsönben volt. Minden terheskönyvben benne van, hogy a hormonok hatására a haj természetes hullása lelassul, és emiatt a várandós nők haja dúsabb lesz. Ezt szinte mindenki észreveszi, és élvezi. Nagyon kevés dolog van a terhesség alatt, ami a társadalmilag elfogadott női szépség felé billenti a várandós nőt. Hiszen a súlygyarapodás, az eltűnt karcsúság, a hordóhas, a fáradtság, és a bedagadt bokák nem igazán kívánatosak, ha valaki „vonzó” akar lenni. Ez alól van pár látványos kivétel, az egyik a megduzzadt, megnagyobbodott mellek, a másik a dús hajkorona. De ugyanúgy, mint a kevésbé kívánatos változások, ezek is ideiglenesek.

Az, hogy a haj mikor kezd kihullani a szülés után, egyénileg változó, de általában fél éven belül. Mivel a hajhullás eredete hormonális, ezért szinte semmit nem lehet tenni ellene. Az, ha a kismama vigyáz arra, hogy a hajhullásnak más oka ne legyen, azaz kerüli a stresszt (na persze, egy csecsemő mellett ez egyszerű), változatosan és vitamindúsan táplálkozik, állítólag segít. Sokan a vitaminpótlásra is esküsznek. De a folyamat a maga módján természetes, megállíthatatlan és sajnos el kell fogadni. A természet csak visszaveszi, amit kölcsönbe adott.

Mivel hosszú, szőke hajam van, az elhullott szálak nagyon látványosak. Ott vannak a pólómon, a párnán, a melltartómban csiklandoznak, a gyerek a kis öklében szorongatja őket. A hajkefém tartalmából lassan naponta ki lehetne tömni egy játékot, és a lefolyó állandóan el van dugulva. De legbosszantóbban, a lófarkam egyre vékonyabb.

Megpróbálok visszaemlékezni, hogy mennyi hajam volt a terhesség előtt, és valószínűleg körülbelül ennyi, de megesküdnék rá, hogy valamivel több. Megpróbálok nem nyafogni a hajam ritkulása miatt. Összességében így sem marad nagyon kevés. De mégis, most megrázott, ami történik, és visszasírom, ami volt. És vele együtt a terhességemet, amit azt hittem, már réges-régen kihevertem, és elfelejtettem. De úgy tűnik még nem, hiszen maradványait potyautasként vittem magammal négy hónapja. Ugyanúgy, mint a kilókat a hátsómon, aminek még kevésbé örülök.

Másutt