Mindenkinek vannak kisebb-nagyobb „hagyományai”, amik fontosak az életében. Lehet ez a reggeli kávé szertartása, az angyalfás karácsony, a heti egy póker, hétvégi sörözés – vagy épp a szilveszteri RPG party.
Még megboldogult lánykoromban alakult ki és sikeresen adaptálódott nem csak a férjezett, hanem az elanyásodott életembe is. Kellékei egy megrögzötten szerepjáték imádó házastárs, hasonló baráti kör és áldott jó gyerekek. Vagyok olyan szerencsés, hogy nekem mindez megadatott.
Hogy mi az a szerepjáték, más nevén RPG? Mindenki olvasott már könyvet és valószínűleg mindenki érezte már azt, hogy ő az adott szereplő helyében nem úgy cselekedne, ahogy az író azt papírra vetette – a szerepjáték nem más, mint lehetőség az ilyen gondolatok kiteljesedésére. Nincs más dolgunk, mint megalkotni az adott játék szabályai szerint a saját karakterünket, s egy asztal körül ülve egy kiválasztott mesélőre bízni az alaptörténetet, és néhány kocka segítségével szimulálva az élet véletlen eseményeit máris úgy cselekedhetünk, ahogy szeretnénk.
December 31. reggel. A bab tegnap óta kókad egy tál vízben, a csülköt fel kéne hozni anyós kamrájából, és valahol van nekem egy kuktám is. Sajnos csak a konyhai edényféle változat, pedig egy hús-vér kisegítőt most jobban tudnék értékelni. Mire a másfél évest kerülgetve kellő mértékű kupit sikerül kialakítanom a konyhapulton, megszólal a telefonom. Befutnak az első vendégek. Míg mi szülők átesünk a lelkes üdvözlésen addig a lányom és az 5 éves vendég kislány érdeklődve kerülgetik egymást. Aztán a férjem átveszi a konyhát, én elraktározom a hátizsákokat az átengedett hálószobánkban, s mire nekilátunk a felszerelés leltározásának ismét megcsörren a telefon. Délre mindenki megérkezik, a szokásos eszmei vita után (tudniillik kell-e krumpli, zeller, karalábé a bablevesbe) vígan rotyog a leendő ebéd; mi pedig gyerekestől ülünk a földön és igyekszünk kitalálni, mi lesz a mai fő csapány. Végül nem meglepő módon egy szolid vámpír sztori mellett döntünk.
F. fergetegesen jó mesélő, bár a horror történet izgalmas kibontakozását sűrűn szakítja félbe jókedvű nevetés. A lányok el-elcsórják kezünk alól az érdekes alakú, sokszínű kockákat. Alexa után iramodva két „nem kéne megrágni a kiegészítőt” közé szorítva érdekesen hat az ellenséges klán tagjának a békés diplomácia jegyében előadott kismonológom. Bogyesz pedig, mint vérbeli második generációs mesélő, egy ponton betelepszik apja ölébe és bejelenti, most ő fog mesélni. Hagyjuk, hadd bontakozzon ki.
Az ebédet török stílusban, a földön ülve fogyasztjuk. Ki asztalról, ki az öléből, ki gyerekkel az ölében megosztva figyelmét a saját és a sarj tányérja közt. Ismét megállapítjuk, hogy azért jó, ha két gyerekre nyolc felnőtt jut, mert így mindenkinek jut egy kis ideje játszani, szusszanni és velük is mindig foglalkozik valaki.
Kegyetlen vagyok, ahogy elérkezik az este a rituális virsli pusztítást követően Alexának bizony fürdés van. Aztán persze ráhúzhat egy kicsit közöttünk még a különleges éjszakára, de érezhetően pilledezik, így a megfelelő pillanatban besurranok vele a gyerekszobába és ágyba dugom. Alig éri feje a párnát már alszik is. A harmadik világháború sem lenne képes felébreszteni. A nappaliban játékot váltunk, de alapvetően csak a röhögés hangerejét csavarjuk kicsit lejjebb és végre megenged magának a társaság egy üveg bort (már, aki megteheti). Bogyesz kitartó, szentül eltökélte, hogy idén ébren várja ki az éjfelet. Végül azonban kevéssel 11 után elszenderedik az apja széke mellett. A szülei óvatosan becsempészik a nagyágyba, fel sem tűnik neki. Másnap könnyedén veszi az akadályt, hogy nem sikerült. Majd jövőre.
Éjfél előtt pár perccel bekapcsoljuk a képládát (és vízbe dobjuk a lencsét), ünnepélyes harangszó, standard és gyerekpezsgős csingiling, aztán ülünk is vissza játszani. A Zuram bejelenti, hogy kidőlt, bevonul a csaj mellé a gyerekszobába, mi többiek, még nyomjuk hajnal négyig, aztán ki-ki nyugvóra tér az előre leosztott helyén.
Az új év első reggele. A rutin kelt hétkor, kevéssel a lányom előtt. Kiosonok a konyhába a reggelijéért. A nappali részen kihúzott kanapén alszik fogadott lányom a párjával, igyekszem nem felkelteni őket. A hálószobánkban az ágyon Bogyesz és a szülei, a földön hálózsákban még ketten, ezért a váltóruhákat még tegnap bekészítettem nekünk a gyerekszobába. Fél kilencre mindenki talpon van megint. Diszkrét kóválygás folyik a lakás minden helyiségében. A szervezett káosz keretein belül a társaság minden tagja eljut a fürdőbe is, kap reggelit, és kifejti véleményét „hogyan készül a lencsefőzelék” ügyben.
Délelőtt a változatosság kedvéért csak könnyedén Galliázunk (igen, az Asterix és Obelix-féle Galliában). Közben össznépi romeltakarítás is folyik, s mire eljön az ebédidő már van hol és miből elfogyasztani a tavalyival ellentétben nem leves állagú főzeléket.
Délután hazaszállingóznak a vendégek, mi pedig kellemes fáradtsággal lerogyunk a kanapéra. Ez az év is jól kezdődött. Jövőre velük ugyanitt.
Crysa
