Maga a cím, illetve az ötlet (időszaki kiállítás Széchenyi Istvánról) alapvetően nem ígér adrenalinbombát. Széchenyi István a közoktatás unalomig ismert és ismételgetett alakja, a „legnagyobb magyar”, a „nemzet első napszámosa”, a „haza nemtője”, aki valami furcsa okból kifolyólag „ujjait a kor ütőerére tevé”. Személyiségének, életének rejtett titkai, valahogy soha nem hangoztatott állomásai következetesen rejtve maradnak. A reformer, gazdaságpolitikusi és hazafi vonulat ismertetése során a kultúrpolitika nem érzi odaillőnek szeszélyes világfiságának, hedonista aranyifjúságának, bohém „nagyképűségének”, intelligens iróniájának hangsúlyozását, netán említését.
Életművének fő állomásait hosszasan lehet sorolni: lóverseny, selyemhernyó-tenyésztés, Akadémia, Lovakrúl, Hitel, Világ, Stádium, Hunnia, Nemzeti Kaszinó, Óbudai Hajógyár, Al-Duna-szabályozás, Duna–Tisza-csatorna, Lánchíd, Szépészeti Bizottmány, Tisza-szabályozás, gőzhajózás, gőzvasút, vasútfejlesztés, Alagút, Kelet Népe, Ein Blick – csak hogy a leglényegesebbekre kitérjünk. Ezek természetesen mind-mind előkerülnek a kiállításon. Kétség nem fér hozzá, lenyűgöző teljesítmény, amely leggyakrabban mégis poros könyveket idéz a hallgatóság számára. De mitől lánchíd a Lánchíd? Ki sétált át rajta először? Mit gondolt róla Széchenyi? Egyáltalán, miért tört rá a híd építésének ötlete? Hogyan töltötte mindennapjait Döblingben? Milyen körülmények között élt? Mit csinált szabadidejében? Ezekre a kérdésekre ritkán kapunk választ.
Ugyanúgy maradnak sajnálatos módon rejtve ifjúkorának csapongó szerelmei (Caroline, Hunyady Gabriella, Selina, Crescence), karján viselt tetoválása, katonai pályafutása során véghezvitt veszélyes küldetései, társasági szerepe, Bécs felé irányuló élcei, gondosan megfogalmazott öngyilkos-kisokosa.
Most, Széchenyi halálának 150. évfordulója alkalmából arra tett kísérletet a Magyar Nemzeti Múzeum, hogy Gróf Széchenyi István életének eddig kevésbé ismert és népszerűsített részleteit is megismertesse a nagyközönséggel. Erre utal a kiállítás címe: öt teremben a selyemfiú, a katonatiszt, a reformer, a politikus és a kultikus hazafi életútja párhuzamosan elevenedik meg. Maga a kiállítás szórakoztató, látványosan berendezett, interaktív. A több mint 400 emléket felvonultató tárlat egyik legkiemelkedőbb darabja Beethoven zongorája, amely hosszú ideig nem volt látható a múzeum kiállításain, most azonban újra megcsodálhatja minden érdeklődő.
– Gazdag és bonyolult, izgalmas és rejtélyes világok ezek – nyilatkozta Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. – Aki fölfedező útra indul bennük, a modern Magyarország születésének sok ragyogó pillanatával éppúgy találkozik, mint az elmúlt százötven esztendő történelmének sok igazságával és hazugságával, a magyar nemzettudat jó néhány egészséges virágával és kóros nyavalyájával. És megsejt valamit egy különleges lángész hatásának emberi titkaiból is.
Legyen ez valóban kiállítás-ajánló: szeretettel ajánlom mindenkinek, aki kíváncsi régmúlt korok mindennapjaira és lenyűgöző sorsok apró mozzanataira, aki a nemzeti hősökben nemcsak az ikont, hanem az embert is látni szeretné, de annak is, aki szívesen felpróbálna egy reformkori úri viseletet, megnézné a tervrajzot, amit Clarkék készítettek a Lánchídhoz vagy a legelső fényképet, amelyen szerepel az új kőhíd, valamint annak is, akinek a gyereke épp most tanulta/tanulja a reformkort, illetve aki nem tudja, hova menjen osztályával március 15-ét ünnepelni.
(A kiállítás – előre láthatólag – 2011. március 6-ig tekinthető meg, felnőttek 1000 forintos, diákok 500 forintos áron juthatnak be, a családi jegy 1800 forint, az állandó kiállítással kombinált belépők pedig 1400, 700 illetve 2500 forintba kerülnek. Diákcsoportoknak 25 főig 6000 forintos kedvezményes jegyváltásra van lehetőség. További információ a www.hnm.hu/szechenyivilagai oldalon, tárlatvezetés, múzeumpedagógiai foglalkozás a (061) 327-77-73-as számon vagy a tarlatv@hnm.hu címen kérhető.)
Sztroberi
