Már nagyon rég óta szerettem volna írni egy posztot, de valahogy most jutottam el oda, hogy megfogalmazzam. A kislányom 2017 októberében született, császármetszéssel. Amikor hazajöttünk a kórházból, minden meseszerű volt. Evett, aludt. Két hét múlva minden borult. Egész nap sírt. Akkor hagyta csak abba, amikor elfáradt a sírásban. Mindent próbáltam. Így jött a hordozás, de az sem sikerült, mert a kendőben is sírt, fulladva. Elmentünk egy dévényeshez, aztán egy kiropraktőrhöz. Néhány kezelés után tudtunk hurcizni, így amikor tornázni jártunk, nem kellett a babakocsit 40 lépcsőn, és 6 buszon oda-vissza cipelni.
Időközben kiderült, hogy a lányom allergiás, tejre, tojásra, és még sok mindenre. Amikor féléves lett, elkezdtük a hozzátáplálást, pürével. Nem fogadta el. Ekkor jött egy tanács, kezdjünk BLW-zni. Hát jól van. Nem tudtam, mi fán terem, elkezdtük, imádta, imádja a mai napig. 15 hónapos, még szoptatom. Láttam egy posztot arról, hogy mennyi szemetet termelünk az eldobható pelussal, ráadásul a kislányom is állandóan pelenkakiütéses volt. Így némi hezitálás után belevágtunk a mosipelusba.
Nem hiszek abban, hogy az erőszak jó, és abban sem, hogy ha a gyerek rosszat csinál, akkor el kell tőle venni a mesét vagy a kedvenc játékát. Abban hiszek, hogy meg kell tanulnia, hogy következménye van a tetteinek. Ha valamit kiönt, akkor feltörli. Ha összefirkál valamit, letakarítja. Minden oltást megkapott, rendszeresen kapja a D-vitamint. Járunk státuszra, ha beteg, viszem orvoshoz, és adok neki gyógyszert, ha szüksége van rá. Szeretem, pont úgy, mint mások a gyermeküket. Azok az anyák, akik máshogy csinálják, csak gúnyosan szuperanyunak, ősanyunak, véranyunak, modern-mothernek hívnak minket. Igen, nem csak én vagyok így. Sokan vagyunk.
Miért írtam ezt le? Az interneten böngészve sorozatosan olyan kommentekbe, cikkekben futok bele, amik a „liberális nevelésről”, BLW-ről, hosszan szoptatásról, mosipelusozásról, együttalvásról és hordozásról szólnak. Újabban a magyar empirikus orvoslás úttörője az öt éve elhunyt oltásellenes szülők babájával és az ezzel kapcsolatos perrel szóló posztokkal örvendezteti meg a nagyérdeműt, és minden poszt alatt van legalább egy komment, amiben rajtunk szórakoznak a „szaranyuk”. Közben persze észre sem veszik, hogy a gyermekük halálát okozó szülőkhöz hasonlítanak minket.
Olyat is olvastam nem régiben, hogy ez az egész mosipelusozás is csak egy újabb ürügy, a hordozás és a BLW mellett, hogy éreztessük azokkal, akik nem csinálják ezeket, hogy ők szaranyuk.
KAPCSOLÓDÓ POSZTUNK
BÁRMIT CSINÁLSZ, SZARANYA VAGY
Más életében vájkálni, ítélni, bírálni, észt osztani népszokás lett, mely a gyermekvállalás-szülés-gyereknevelés témákban különösen jellemző. Mindenki szaranya. Ha van sapka, azért, ha nincs, azért. Lássuk, milyen szidalmakat és butaságokat hallhatsz ebben az időszakban.
Tovább>>>
Egy nagyon fontos dolgot elfelejtenek, vagy talán nem is tudják. Ezeket MI nem miattuk csináljuk, hanem a gyerekeink miatt. Mindennek, amit leírtam, a szeretet az oka. Ezektől a dolgoktól érzi jól magát a gyermekem, akkor miért ne tenném? Szeretek hordozni, szeretem, hogy a BLW-nek köszönhetően a gyerekem semmit nem vesz a szájába és nyel le, ami nem étel, vagy amit nem tud megrágni. Szeretek vele aludni. Szeretem a mosipelusokat, mert óvják a környezetet, azóta nincs bőrproblémánk, és sokkal gazdaságosabb is. Büszke vagyok arra, hogy 15 hónapja szoptatok, amivel tudományosan bizonyított tény, hogy jót teszek a gyermekemnek és magamnak. Ő pedig imád hordozva lenni, imádja, hogy saját maga önállóan eszik, szeret velünk aludni.
A szülés módját és a táplálásét nem választhatjuk meg. Rengeteg külső tényező, sokszor a megfelelő információ hiánya befolyásolja negatívan. Viszont minden további választható. Mindenki választhat, hogy hogyan nevel, mit csinál. Egyenesen imádtam, amikor lehülyéztek, mert a hátamon volt a gyerek, vagy amikor szénné alázott az orvos, hogy miért nincs cumija a gyerekemnek. Amikor mindenki tömte volna cukorral, tejszelettel, csokival az öt hónapos gyerekemet, mert a szomszédé már eszi és különben is, majd én adok neked, ha anyád nem teszi.
Ha most leírnád, hogy te miért csinálod úgy a gyereknevelést ahogy, te nem ugyanezt írnád le? Hogy hiszel abban, hogy a gyermekednek ez a jó? Hogy szereted?
Tudom, tudom, bolondok vagyunk. Liberálisok, véranyuk.
Tagjai vagytok segítő csoportnak? Elmondom, hogy a legjobb és leghasznosabb, illetve legnagyobb tagú csoportokban a segítők is mind-mind véranyuk, mert mi már csak ilyenek vagyunk. Elfogadóak, segítőkészek.
Ezt a szaranyu „jelzőt” csak ti használjátok magatokra. Én nem gondolom azt, hogy azért, mert valaki máshogy csinálja, azt jelenti, hogy nem csinálja jól. Kérlek, legközelebb ne általánosíts. Egyszer, egy jó barátnőm azt mondta, hogy nem véletlen, hogy a nőket mindig próbálják egymás ellen fordítani, mert ha a nők összefognának, hegyeket tudnának elhordani. Alapvetően nem könnyű nőként helytállni, hiszen a feladataink egyre csak nőnek, a szerepkörök, amikben meg kell felelnünk szintén. Legyél anya, nő, szerető, szakács, takarító, házmester, barátnő, játszótárs, társ, partner, jó munkaerő, stb. Tényleg szükséges még egy újabb címke?
Nincs szuperanyu és nincs szaranya, csak anya van, aki reméli, hogy a gyermeke boldog gyerek, és sikeres felnőtt lesz.
B.
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
