A szájpadhasadékkal született baba történetéhez szeretnék szólni.
Én is szájpadhasadékkal születtem. 48 éves vagyok, és azt gondolom, ennél csak rosszabb fejlődési rendellenességek vannak. Ez a probléma helyrehozható! És teljes életet lehet vele élni. Még úgy is, hogy esetleg nem sikerül teljes mértékben a műtét.
Nekem nyolc műtétem volt, a kilencediket már a Heim Pál Gyermekkórházban csinálták egy teljesen eltérő technikával, és csak részlegesen sikerült. Mai napig van egy kisebb borsszemnyi luk a szájpadlásomon.
Gyerekkorom
Soha nem voltam betegségtudatosan nevelve. Bár az igaz, hogy felső tagozatos osztályfőnököm eléggé degradált a problémám miatt, és ezért egész életemre kiható negatív következménye lett. De ez is csak küzdeni tanított meg. Nyilvánvaló, hogy ez nem törvényszerű, kizárt, hogy mindenkivel megtörténjen. És amúgy is ez egy másfajta rendszerben történhetett meg. Ma már az én szüleim is okosabbak lennének. Mert igen, az információhiány borzasztó nagy probléma tud lenni. Szájpadhiányom ellenére anyukám elmondása szerint nagyon korán kezdtem beszélni, verseket mondani. Barátkozós voltam, és úgy emlékszem életem első szakaszára, hogy mindenki szeretett.
Sőt, enni is nagyon szerettem. Ma valószínűleg azt mondanák erre, hogy igazi harcos. És igen, mai nézni. És engem ez nem zavar. Az sokkal jobban, ha látom, hogy sutyorognak a furcsaságomon, és a hátam mögött kibeszélnek. S még ha valaki hűvösen, elutasítóan viselkedik is velem szemben, azt az ő butaságának tudom be. Előfordult már, hogy kisebb gyerekek kérdezték meg, hogy miért beszélek furcsán. Elmondtam, megmutattam nekik, és tök aranyosan viselkedtek, miközben a szülő kínosan, érezte magát, amin én csak mosolyogtam. Erre fel kell készülni, mert előfordulhat, hogy egész életen át mindig akad valaki, aki felismeri a helyzetet. Életem folyamán nem egyszer találkoztam olyan emberekkel, akiknek a környezetében, családjában volt így született ember.
Okok
Aztán az okokról. Érintettként figyelemmel kísérem a tudományból jövő információkat. Az orvosok mondanak valamit, mert a szülőnek mondani kell valamit. De az az igazság, hogy a valódi okát mai napig nem tudta felfedezni az orvostudomány. Egyik legvalószínűbbnek tartott nézet szerint a terhesség korai (1-3 hét) szakaszában az anyuka átesik egy szinte észrevétlen fertőzésen, aminek nem nagyon tulajdonít jelentőséget. És ez okoz valamilyen hibát – de még az sem biztos, hogy genetikai alapon. Jelenleg Amerikában és most eszembe nem jut, melyik egyetemen kezdtek el ezzel ismét foglalkozni nem oly régen, sok évnyi kihagyás után, mert egyszerűen nem jutnak előrébb a kutatásban.
Nekem van ismerősöm, akinek mindkét gyermeke így született. Sőt, mi több, még nyúlajak is társult hozzá. Mindkét gyermek teljes életet él. Sőt, úgy tudom, az egyik gyermek fúvós hangszeren is tanult.
Édesanyámtól tudom, hogy szülőként eléggé kétségbeejtő helyzet tud ez lenni, főleg, ha még nem is hallott róla az ember. Az orvostudomány elég jól áll a rekonstrukciós műtétekkel, de lelki segítséget szerintem még ma sem igazán tudnak nyújtani. S mivel azért nem oly gyakori dolog ez (bár sajnos egyre többet hallok) kevés lehetőség van sorstársak felkutatására. Létrehoztam egy Facebook-csoportot az érintetteknek, csatlakozzatok hozzánk.
Julcsi
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
