Hogy milyen az élet a „börtönben”? Elmesélem az én szemszögemből…
Lassan 3,5 éve kezdődött minden. Az egyik hónapban még minden rendben, a következőben viszont már a rácsok mögött találod magad. Furcsa, szokatlan minden. Tapogatózol, hallottál már sztorikat, próbálsz megbarátkozni a helyzettel, de minden járható utat egyszerre akarsz bejárni. Van egy cellatársad, szerencséd van, segít neked, közös ügy lesz a szabadság. Szépen feláll a védelem is, egy két rossz választás után megtalálod a megfelelő ügyvédeket, akikben megbízol és rendesen képviselnek. Kezdődnek a tárgyalások első fokon, biztatnak is, nincs olyan nagy baj, nem elérhetetlen a szabadulás. 20 százalékban hibásnak találnak, meg a Cellatársat is. Így összeadva még mindig van remény, de majd másodfokon…
Hónapokat vársz a következő tárgyalásra, nehezen viseled, de Cellatárs támogat. Megragadtok minden lehetőséget az élményszerzésre, legyen miből táplálkozni a nehéz időkben. A legrosszabb a bizonytalanság, mert nem tudod, meddig kell így élned. Na, meg, hogy minden hónapra jut egy jel, ami eddig nem volt, ami csak a Szabadságot jelezheti, és persze pofára esel minden alkalommal, de meg lehet szokni. Aztán vannak a sorstársak, sokan vannak, rengeteg ártatlan. Próbál mindenki segíteni a másiknak, egy-egy szabadulásnak őszintén örülnek, de előfordul a mérhetetlen gonoszság is. A cellában ücsörögve látod azokat is, akik soha nem voltak még börtönben, nem tudják, min mész keresztül, és ha tudják sem mindig tapintatosak. Hiszen hibás vagy, már rég kint lehetnél, ha nem görcsölnél rá, vagy ha a Szabadság kiválasztott volna, vagy ha Cellatársat cserélnél.
De hamarosan itt a tárgyalás, minden bizonyíték a kezedben. Eddigi legramatyabb bizonyítékok, de nincs mit tenni. Izgatott vagy, érzed, hogy magasabb szintre léptetek, itt mindenki érti a dolgát, sikerülhet, néha megszédülsz, de az izgalomba belefér.
Aztán megtörténik a csoda, szabad vagy csak úgy, az ítélet nélkül, pedig még mindig görcsöltél a dolgon, de nem számít, semmi sem számít. Imádod minden pillanatát, nem is nagyon akarod elhinni, hogy ez megtörtént, mert a csodák mindig másokkal történnek. Minden jól alakul, élvezed a szabadság édes érzését, két nappal a tárgyalás előtt lemondod az időpontodat. Mindenki örül, de a 9 hét szirupos boldogság után visszavisznek a börtönbe. Sokkal rosszabb körülmények közé kerülsz, nem tudtad, hogy van ennyire lent. De ez megint a te hibád, mert a természet nem hülye, tudja hova nem kell szabadság. A sorstársak is elkopnak mellőled, szereted nézegetni az ő boldogságukat, van, aki érti, van, aki eltávolodik, hogy neked könnyebb legyen. Nem könnyebb, bántó, de annyi minden történt, hogy ezen már nem rágódsz.
Cellatársról közben kiderül, hogy Remek Ember, jól választottál. Elviseli az őrültségeidet, tényleg társakká váltok, együtt csináljátok a közös cél érdekében. Újra kéritek a másodfokú tárgyalást, gyűjtitek a bizonyítékokat, lelkesek vagytok, és boldogok. Meg persze féltek és bizonytalanok vagytok a kudarcok miatt, de elkezdődött, és bízol benne, hogy sikerrel jártok. Már nem baj, ha a csodák másokkal történnek, nektek jó lesz így is, mert így is sikerülhet és nem von le az érékéből. Megerősödtél, lesz erőd a kudarcot is megélni, ha úgy alakul, de mentek előre, és bebizonyítjátok, hogy méltók vagytok a Szabadságra.
Asha
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
