16. hét
Legkisebb ugrifülesünk mozgását egyre többször és egyre határozottabban érzem. Olyan megnyugtató. És emlékeztet rá, hogy egy új élet fejlődik bennem. Ennek nem vagyok állandóan tudatában ám, csak úgy vagyok a mindennapok forgatagában, két kis bajkeverővel, aztán egyszer csak hármaska is "beleszól" - és akkor anya pár pillanatra rózsaszín ködbe burkolózik.
Panaszom nincs, semmi említésre méltó. Második terhestornám alkalmával a derekam sem fájt, csak az első alkalom volt kicsit megterhelő, aznap este minden mozdulat nehezemre esett, fájt. Úgy látszik, csak az első átmozgatás esett rosszul a keresztcsont tájékának. A héten férjecském délutános, így most nem tudok menni, de szeretnék minél többször részt venni a tornán, nagyon jót tesz testemnek-lelkemnek.
Babakocsis gyerekeket esti koncertre?
Ami szintén jó lenne, picit többször, mint ahogy alkalmunk és energiánk adódik rá, ha kikapcsolódnánk kicsit a férjemmel kettesben. Az elmúlt héten erre is sort kerítettünk: a “majális” keretében városunkban járt Péterfy Bori - elmentünk a koncertjére, és nagyon jól éreztük magunkat, szuper volt! Szerencsések vagyunk, mert a szüleim szívesen vigyáznak a gyerekekre, amikor csak tudnak, mi pedig bátran rájuk bízhatjuk a porontyokat (főleg most még, kettővel elbírnak, három már igazi kihívás lesz, ki kell használni az alkalmakat addig). Láttunk a koncerten egy párocskát, akik talán nem ilyen szerencsések - ettől függetlenül nem tudtam megérteni őket, pedig empatikus embernek gondolom magam. Fél 10-10 körül még ott voltak, két kicsi gyerekkel: az egyik 3 éves forma volt, esernyőre csukható babakocsiban, kilógó lábakkal aludt szegény, a kisebb talán még 1 éves sem volt, a tesója mellett sírt egy másik sportbabakocsiban. Engem ez nem csak megdöbbentett, mélységesen felháborított! Lehet, hogy mások meg azt látják egészségtelennek - vagy nem tudom, milyennek-, hogy a gyerekek igényeihez igazítjuk a mindennapokat, az egész életünket. Nekem ez a normális, én sosem tennék ilyet a gyerekeimmel. Mondtam is a férjemnek, hogy inkább menjünk arrébb, mert nézni sem bírom.
Jaj de utálok várni!
Ellentétben a régebbi énemmel, elég türelmetlen típus lettem. Utálok várni. És most olyan csigalassúsággal telnek a hetek, főleg amikor semmi teendő a várandóssággal kapcsolatban - se ultrahang, se terhesgondozás, semmi ilyesmi, ilyenkor úgy sürgetném az időt, pedig tudom, hogy nem szabad.
Az építkezéssel nagyon-nagyon l a s s a n haladunk, sokszor úgy érzem, kikészít a várakozás. Most éppen arra várunk, hogy engedélyezzék a vízvezeték- és csatorna bekötés tervét (magára a tervre is heteket vártunk), és majd azután a kivitelező elkezdi kiásni az alap és az akna helyét. Bárcsak ott tartanánk már, hogy burkolatokat választunk. De hol van az még!
Ági
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
