A valósággal való bárminemű egyezés a mai naplóban NEM a véletlene műve. A mai napló leginkább csak tehetetlenségeink összegzése lesz. Nem, nem Csabié. A szülőké, akik elégedetlenek az igazgatóval.

Az iskola mostani igazgatóját ismerem már régóta. Amióta megszerezte tanítói végzettségét (nem, nem „magyar tanár” lett), itt a helyi iskolában kezdett dolgozni. Ekkor az iskola igazgatója még az ő édesapja volt, amolyan régi vágású, szigorú, megkövetelő, de igazságos tanár. Leánykája már akkor is nehezen viselte, hogy apa árnyéka takarja őt, de igazán még nem mutatkozott meg az a pályaalkalmatlan, frusztrált, bosszúálló némber, aki valójában.

Legnagyobb fiamnak egy évig volt napközise, majd negyedikben egy évig osztályfőnöke. Andris szerencsés természet lévén sikeresen elkerülte a tanító néni figyelmét, nem kattant rá. A tanító néni néni fegyelmezni már akkor sem tudott, tiszteletet kivívni sem, ezért a jól bevált „tanár+osztály vs. egy gyerek” elnevezésű különösen aljas módszert választotta. Kiszúrta az egyik srácot, akinek nem volt apukája, volt viszont három tesója, egy lestrapált anyukája és nagyon szerény körülményei, meg dyslexiája, dysgraphiája. És megtette őt bűnbaknak. Amikor az osztály fegyelmezése már kicsúszott a kezéből, elég volt csupán a bűnbak srácot kicsit cikizni, az osztály jelentős része örült, hogy nem ő van műsoron, és úgy tett, mintha egyetértene a tanárral. Ő meg elhitte magáról, hogy pedagógus, méghozzá jó. Ezek a kínzások megfoghatatlanok voltak, zárt ajtók mögött zajlottak, és kevés gyerek mesélt róla otthon, semmi sem volt bizonyítható.

Később a tanító  néni elvégzett egy plusz szakot (olyat, mely nem igényel nagy erőbedobást, kvázi büfészak) és immár felsősöket is boldogított. Eltelt több eseménytelen év, mikor is az akkori igazgatónő úgy döntött még olyan korban és kondiban megy el nyugdíjba, amikor élvezni is tud belőle valamit.

A tanító néni ekkorra már kiábrándult a családi életből is. Férje masszívan ivott, aztán – gyerekei kamasszá cseperedvén – úgy döntött, hogy ő újra jó csaj és bulizós maca lesz. És lett. Lefogyott vagy 10-15 kilót, enyhén kurvásra cserélte ruhatárát, és belemerült a péntek estétől vasárnapig tartó bulihegyekbe. Először még a látszatra adva, máshol, majd később már itthoni terepen is. Egyre többet ivott. Közben képviselő-testületi tag is lett. Majd egy évig megbízott igazgató, következő évben pedig megnyerte a kiírt igazgatói pályázatot. Az igazgatói és képviselői státusz hihetetlenül megborította amúgy is labilis lelki egészségét. Már nem csak szép, okos és remek pedagógus volt, hanem döntéshozó, két helyszínen is. A világ úrnője.

Szisztematikusan elkezdte a jó pedagógusok elüldözését. Jelentem a siker – szerencsére – nem teljes. Viselkedése arra utal, hogy munkaidőben is iszik. Személyisége szemünk láttára esik szét és torzul. A pia mellé lecsúszik napi 18-20 kávé is. Hisztis lett, sértődékeny és a legkisebb ellentmondást sem tűri. Erkölcsileg már nehezen juthatna lejjebb, olyan – szavahihető emberek által tapasztalt és részben dokumentált – botrányos dolgokat művel, ami már nem csak a mélyen vallásos embereket botránkoztatja meg, hanem a kevésbé prűd polgárokat is. És aki illetékes lenne az ügyben lépni, az eljátssza a három majmot: nem lát, nem hall, nem beszél.

A szülők egymás közt szörnyülködnek, fordultunk már az iskolaszékhez, szmk-hoz, beszéltünk az akkori polgármesterrel (ő a munkáltatója), de eredménye nincs. A képviselők is szemet hunytak társuk viselkedésén. Maguk a képviselők is mesélik a „sztorijait”, de ha hivatalos fórumon szó kerül róla, mintha ezek a dolgok sosem léteztek volna. Az idei választáson legalább a testületből kiesett. Vártuk, hogy az új polgármester lép az ügyben, fegyelmit indít, megszondáztatja, kirúgja, de az elmúlt egy hónapban még csak nem is beszélt vele.

Nem értem. Mi, ahol tehettük, elmondtuk, léptünk, de akik a valódi lépéseket tehetnék az ügyben, azok felvették a szemellenzőt. Az iskolából egyre több gyereket visznek el, vagy már eleve be sem íratnak. Sok jó tanár elment. A szülők egy része is lapít, az iskolaszék, szmk meg nem tudom, mitől tart. Mormognak, de aztán fontosabb probléma lesz a papírgyűjtés, mint az igazgató alkalmatlansága.

Hogy lehet megszabadulni egy alkalmatlan, rossz példát mutató igazgatótól, ha munkáltatója nem létezőnek tekinti a valós problémát? Bármilyen használható javaslatra nyitott vagyok.

Temptation