Képzeljük el, hogy az életünk egy számítógépes stratégiai játék. Hogy működik? Lássuk.

 

A fő szabályok szerint első szinten a tervezés, várakozás van. Ez a játék teljesen véletlenszerűen sorsolja, hogy ki mennyi idő múlva teljesíti ezt a pályát. Azok, akik rögtön az elején továbblépnek, gyakorta abban a tévhitben élnek, hogy ez az ő személyes érdemük, és ezt előszeretettel terjesztik is (ld. beszólások). Azonban a gép a pályákat és azok nehézségét az azonnali továbblépéstől egészen a meddőségi és lombikkezeléses vagy akár a teljesen reménytelen szintekre is állíthatja, és lehetetlen előre tudni, rád hány pálya vár ezen a szinten.

 

A játék minden szintjén élő akadály a beszólások rendszere. Ezek a csaláncsípéshez hasonló kis mondatok, kérdések külön bónuszpontot érnek azoknak, akik a kívülálló pályán játszanak. Ők a rokonok, kedves, vagy nem kedves barátok, ismerősök, netán ismeretlenek. Mindig a számodra legalkalmatlanabb pillanatra időzítik a beszólásaikat. Biztos te is ismered a javát, álljon itt néhány emlékeztetőül:

 

Az első szinten a legnépszerűbb beszólások:

- Ha felkészült vagy, egyből sikerül (ismerős kismama első gyerekkel).

- Az vetél el, aki tudat alatt nem is akarta a gyereket (sose esett meg az illetővel).

- Ne görcsölj! (Ez a legdurvább, egyben legelterjedtebb a témában terjedő beszólások közül.) A fenti mondat pár hónap játék után atombiztosan a robbanás határára viszi a leghidegvérűbb játékost is.

- Anyukád/anyósod minden hónapban előbb mereven nézi a hasadat, majd félrebillentett fejjel felteszi a kérdést: „Van valami híretek?” (Nincs, és ezek szerint még kövérnek is nézel ki.)

- Ééés mikor leszek nagymama?

- Ideje lenne már gyereket terveznetek. Te sem leszel fiatalabb. (Ha már vagy egy éve próbálkozol sikertelenül, és/vagy ráadásul túl vagy egy vetélésen, amiről nem tud az illető.)

- Mikor jön a második/harmadik? (az előző pontban látható paraméterekkel)

 

Tegyük fel, hogy már továbbléptél a második szintre, és a terhesség hónapjai a játék fő témája. Az állandó pisilés, a hányinger, a gyomorégés, bokadagadás, székrekedés alapértelmezett beállítások, amiket a rendszer különböző intenzitású adagokban oszt ki a mindenkori résztvevők között. Vannak persze egyéb extrák is, mint cukorbetegség vagy vérnyomásgondok. A para természetesen szintén előjön a játék során. Sajnos előfordul, hogy a gép egyetlen mozdulattal visszadob az első szintre, ahol minden elölről kezdődik, kibővítve a veszteség érzésével. A szint a szüléssel ér véget. Ez ugyancsak kiszámíthatatlan programpont. A rohamszüléstől a 24 órás vajúdáson át a császármetszésig bármi belefér.

 

A második szint beszólásai:

- Kismama, ez nagyon sok hízás! Próbáljon jobban odafigyelni a súlyára! (120 kg-s védőnő a te 12 kg súlygyarapodásodra)

- Nahát, ikrek? (a hatodik hónapban)

- Fiú?/Lány? … Nem baj, csak egészséges legyen!

- És mi lesz a neve? … Ó, hát nem baj, csak egészséges legyen!

- Aki felkészült a szülésre, annak nem is fáj/fájt.

- Én terhesjógát/terhestornát oktatok, és majd szeretnék egyszer gyereket. Ha mentálisan felkészülsz, majd kezelni tudod a fájdalmat. Ha mégsem, hát akkor elszúrtál valamit.

 

Megszületett a jövevény. Innentől kezdve a játékodban átveszi az uralmat igényeivel. Az ő játszmája kideríti, mekkora a végső tűrőképességed. Újra és újra el fog vinni a határokig, és azon túl az összeomlás széléig, majd egy mosollyal visszaránt, és az egekig emel. Játékszer leszel apró kezében, miközben azt hiszed, te irányítasz.

 

A beszólások itt is jönnek. Ezen a szinten mindegy mit csinálsz, mindenért és minden ellenkezőjéért meg fognak szólni:

- Tápszert adsz neki? Miért nem szoptatod?

- Szoptatod? Van tej? Miért nem adsz tápszert?

- Miért nem cumizik? Miért cumizik?

- Veled alszik? Miért nem külön?

- Külön alszik? Miért nem veled?

- Hordozod? Tönkreteszi a gerincét! Megfullad! Kegyetlen vagy.

- Babakocsi? Megfázik/hőgutát kap benne.

- Miért nem teáztatod?

- Hozzátáplálod már? Mivel? Miért azzal?

- Még mindig szoptatod? Sosem fog rendesen enni!

- Túl sokat van kézben, elkényezteted.

 

A játék sosem áll le. Az emberek mindig bele fogják ütni az orrukat mások dolgaiba. A fenti beszólogatás lista korántsem teljes, inkább csak ízelítő. Segítsetek. Gyertek, elevenítsétek fel a legfájóbb, legdurvább beszólásokat, amelyekkel a tervezéstől a csecsemőkorig találkoztatok! Röhögjünk rajtuk együtt! Komolyan venni őket úgysem érdemes. Ha élesben játszol éppen, jobb, ha beveszel egy leszarom tablettát, talán még el is szórakoztatnak a dumák. Visszaemlékezve pedig kifejezetten röhejesnek tűnnek. Nem?

 

Center