illusztráció
Néhány napja kitaláltam, hogy az állandóan szörcsögő hétévest és annak hasonképpen szörcsögő barátnéját elviszem a Parajdi Sópince nevű műintézménybe. Két évvel ezelőtt fedeztük fel a helyet, és többször váltottunk bérletet is náluk: nagy a tér, sok a só, kulturált a kialakítása. Mindig délután mentünk, hiszen dolgozunk. Korábban sem voltak túl kedvesek, a gyerek minden lépését kritikus szemmel figyelték. Ki volt ugyan írva, hogy 11-15 óra között mehetnek csak be a kiskorúak, de sosem ütköztünk akadályba, amikor munkaidő után érkeztünk.
A két kislány – elfogultság nélkül szólva – olyan, hogy a világ végére elmennék velük, mert élmény a társaságuk, mert soha sehol nem volt szükség még csak csúnyán rájuk nézni sem.
A gyerekek egész nap erről a programról álmodoztak, amikor összeszedtem őket az oviban, rajzokkal fogadtak, ami a sóbarlangot ábrázolta.
A marcona alkalmazott (aki korábban is mindig beengedett) közölte, hogy márpedig ide be nem megyünk, mert a pihenni vágyókat zavarják a gyerekek. A két kislány tágra nyílt szemekkel nézett rám, nem értették, mit követtek el. Ámulva nézték a pincében lévő üzlet termékeit és próbálták valahogy jobb belátásra téríteni az alkalmazottat. Mondanom sem kell, sikertelenül.
Engem viszont elfogott harctéri ideg: először azzal érveltem, hogy korábban nem volt probléma, nézzen a lányokra, szemmel láthatóan fegyelmezettek. Emberünk azt mondta, a főnöke azonnal kirúgja, ha beenged.
Elkértem a főnök elérhetőségét, hogy megbeszéljem vele a helyzetet. Nem vette fel (közben megfordult a fejemben, hogy az alkalmazott a saját maga főnöke és így akar lerázni).
Majd megkértem, hadd érdeklődjek a pincében pihenőktől, zavarná-e őket a két gyerek.
"Maga ugyan oda be nem megy!"
- hangzott a válasz.
Ekkor már felpaprikázottan kértem a vásárlók könyvét. Emberünk néhány személyeskedő megjegyzést elsütve odaadta, de fogalma sem volt, mit kell ezzel csinálni. (A személyeskedő megjegyzés az én vélhető munkamorálomra és alkalmasságomra vonatkozott.)
Kitöltöttem, amit kell és elindultunk haza a gyerekekkel, akik az úton kb. ötvenszer meséltették el, hogy mi és hogyan történt.
Hazaérve megfogalmaztam egy levelet a cégnek. Kisebb csörte alakult ki köztünk, midőn igen rossz néven vették a negatív visszajelzést: pedig csak annyit jegyeztem meg, hogy a gyermekekhez való hozzáállásuk negatív és diszkriminatív. Válaszukban elismerték, hogy nekik a felnőtt fogyasztók a fontosak. Nem engedhetik meg maguknak, hogy a sok rosszul nevelt gyerek idegesítse a hozzájuk pihenni érkezőket, akik megfáradtan, munka után tudnak csak menni. A válaszuk:
„100 látogatóból max. 5 gyerek van, és már többször előfordult, hogy a délutáni munkából betérő gyógyulókat zavarták a kiabálással, rohangálással, mindazok ellenére, hogy megkértük az őket kísérő szülőket, vagy nagyszülőket, hogy szóljanak rá a gyerekre, és csendesítsék le. Ezen zavarások miatt már több felnőtt bérletest veszítettünk, mint amennyi gyereklátogatónk van. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy-két hangoskodó gyerek miatt több bérletest veszítsünk. Egyébként olyan nyitva tartást nem lehet csinálni, ami mindenkinek 100 %-ban tetszik: akik munkába járnak, azok csak délután tudnak kezelésre jönni, ha beengedjük délután a gyerekeket, akkor ezeknek az embereknek nem tetszik a zajongás. És ezek az emberek sokkal többen vannak, mint az a pár gyerek, akit délután hoznának a Sópincébe. [...] Kivételt senkivel nem teszünk, bármekkora cirkuszt is rendez! ”
Namármost: mennyire életszerű, hogy 11 és 15 óra között a kiskorúakkal valamely dolgozó szülő el tud menni? Szerintem ki is írhatnák, hogy kölyköket ide pedig ne hozzanak!
Tehetetlennek éreztem magam, nem tudtam megvédeni a gyerekeket, aki úgy tapasztalták meg, hogy ők rosszak, hogy semmit az égvilágon nem követtek el. Annyit legalább láthattak, hogy próbálkozom.
A sópince ezzel az attitűddel véleményt mond a gyerekekről, és az őket nevelni képtelen szülőkről és nagyszülőkről általában.
Nyilván a közelébe nem megyek a Parajdi Sópincének, szerencsére van még választék Budapesten és úgy érzem, hogy igazam van. Szerintetek?
M.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
