Sok éven keresztül dohányoztunk a férjemmel. Néhány évvel ezelőtt mindkettőnkben megérett az elhatározás, hogy leszokjunk. Akkor még nem a gyermekvállalás volt a döntő érv. Nekem jó ideje lelkiismeret-furdalásom volt, hiszen van elég bajom, miért csináljak még többet a cigarettával is.
A férjem nem az egészségét, inkább a feleslegesen kidobott pénzt sajnálta. Magától nem ment a dolog, ezért segítséget kértünk. Az alternatív megoldásokban – egy óra alatt leszoktatnak 5000 Ft-ért, bioenergetika, hipnózis – nem volt bizalmunk, így a tüdőgyógyászat mellett döntöttünk.
Alaposan kikérdeztek és megvizsgáltak bennünket. Beszámoltunk betegségeinkről, szedett gyógyszereinkről, megmérték a kilélegzett levegő szénmonoxid-mértékét, testsúlyunkat, vérnyomásunkat, és ha jól emlékszem, tüdőröntgent is készítettek. A doktornő egy nikotinmentes készítményt, vareniklin hatóanyagú szert választott. (Ez a szer csökkenti a megvonási tüneteket, gátolja a nikotinreceptorokat. A dohányos hiába gyújt rá, a nikotin nem tud kötődni a receptorhoz, így elmarad a „jutalmazási” érzés. Ez az egyik leghatásosabb készítmény. A kezelés három hónap, mely komoly függőség esetén meghosszabbítható hat hónapra.)
Megbeszéltük az alkalmazás menetét. Az első héten még lehetett dohányozni, de nekem – bár még kívántam – egyre rosszabb íze lett a cigarettának. Így egyre kevesebbet szívtam. A párom ilyenről nem számolt be. Aztán ki kellett jelölni egy napot, mikor végleg abbahagyjuk. Nekem borzalmas volt, feszült voltam és ideges. Kávét egyáltalán nem ittunk, hiszen a kettő évekig összetartozott. Nem a nikotin az, amit le kellett győzni, hanem a pszichikai függőség, az idegesség, a szokás hatalma. Sikerült. Három hónap kezelés elégnek bizonyult. A gyógyszer ugyan nagyon drága volt, de mondanom sem kell, behozta az árát. Akkoriban néhány hét után egy-egy ajándék dobozt is kaptunk a rendelőben, mellé egy nagy doboz nikotinos rágógumit. Így egy évre rá már „tisztán” állhattunk neki a babatervezésnek, és a terhességem alatt sem kellett cigarettafüsttel találkoznom. Sajnos a történet itt nem ért véget.
Pár hónapja a férjem vállalkozásában nagyon összesűrűsödtek a dolgok. Sok munka, rövid határidők, fáradtság, problémák, folyton dohányzó munkatársak. Sajnos újra cigarettázni kezdett. Természetesen a lakásban nem teszi – sosem dohányoztunk benn, még a legnagyobb hidegben sem. Néha én is beleszívok, sőt: volt, hogy egy teljes szállal elszívtam. Na igen, én sem vagyok az akaraterő világbajnoka. Vagyis ebben nem. Abba szeretné hagyni, ennek én is örülnék, egyrészt az egészsége miatt, másrészt – nem tagadom – magam miatt. Mert így nekem is folyamatos kísértést jelent. Felhívtam a tüdőgondozót időpontért. Hát, nagyon sajnálják, de most nincs orvos, nem is lesz egy hónapig. Majd utána telefonáljak, de nagyon sokat kell majd várni, mert feltorlódtak a betegek. Mondom, a férjem csak leszoktató gyógyszert szeretne íratni, sajnos nem tudja nélküle letenni a cigarettát. Hát ez van, mondja a hölgy, majd vár.
Magánrendelésre kértem időpontot. Természetesen ott azonnal felírták a gyógyszert. A külföldről származó doktornő viszont nem érti – amit én sem értek – hogy nálunk miért ilyen körülményes hozzájutni a leszokást megkönnyítő gyógyszerhez? Emellett miért adják horribilis összegért, mikor a média, a kormány és mindenki azt szajkózza folyamatosan, hogy le kell szokni? (Persze ha kiszámoljuk, nem drágább, mint ha valaki másfél dobozt szív egy 500-600 Ft-os cigarettából. Csak napi szinten arra valahogy kerül, malacperselybe meg előre senki nem gyűjti a pénzét.) Valóban azt szeretnék, ha az emberek abbahagynák a dohányzást? Mert bár tervben volt, a cigaretta jövedéki adója nem emelkedett. (A chipset megadóztatták, pedig kétlem, hogy károsabb lenne.) Talán mégsem akarnak elesni ettől – a feltehetőleg – hatalmas összegtől?
Forrás: A dohányzás leszokás támogatásának szakmai irányelve, 2009
Juditty
