2016-ban szültem a szegedi klinikán. Szülés után kaptam egy ágyat, ami nemhogy friss gátmetszéses kismamának, hanem magasugró világbajnokságra készülőknek lehetett tervezve. Azt mondták, pihenjek, majd hozzák a babát. Természetesen nem tudtam semmit pihenni, alig vártam, hogy kihozzák.
Majd pár óra múlva már velem volt. Ekkor tudtam meg, hogy innen már nincs segítség. Teljesen magunkra maradtunk. Fogalmam nem volt, hogyan szoptassak, vagy hogyan tegyem tisztába (persze tudtam, hogyan kell, de ott egy csöpp test, félek, hogy „összetöröm” vagy fájdalmat okozok. Reggel hatkor azonnal kiküldtek, hogy nézzem meg, hogyan kell fürdetni. Esküszöm, azt sem tudtam, hol vagyok, milyen világban. Nem tudtam ülni. Majd rám szóltak, hogy embereljem meg magam, mit kínlódok itt. Mondtam, hogy most szültem 23:30-kor, és még nagyon fáj a sebem.
„Jaaaa! Akkor menjen vissza a szobába, anyuka, majd holnap jöjjön!”
Visszakínlódtam magam. Fogalmam sem volt továbbra sem semmiről. Ha szobatársaim nem mondják, hogy mit csináljak, akkor nem is tudom, mi lett volna. Egy nővér bejött kiabálni, hogy azonnal igyunk, mi ez a kupleráj. Kiszedette velem az ágy alá esett kupakot, amiért nem tudtam lehajolni.
Elterveztem, hogy lezuhanyoznék, betoltam a kisfiam a csecsemősökhöz, akik közölték, hogy induljak vissza, ők szellőztetnek. Oké. Egy óra múlva újra. Menjek vissza és oldjam meg, mert ők erre nem érnek rá. Úgy néztek rám, mint egy véres rongyra. Ekkor realizáltam, hogy komolyan ennyire gáz, ha letusolnék? Tuti én csinálok rosszul valamit.
A csecsemősök miatt nem szülök többet az István Kórházban
A csecsemősökről olyan rossz a véleményem, hogy a mostani terhességemmel másik kórházat választok.
Tovább>>>
A szobatársaim vigyáztak rá, amíg nagy nehezen sikerült tusolni. Ez így ment három napig. A vér csak úgy ömlött a fürdőszobákban. A takarítónő állt és beszélgetett általában, vagy minket hordott le mindennek, hogy miért nem csinálunk rendet. A csecsemősöktől nem lehetett kérdezni semmit. Erőszakosan próbáltam a pólyával kapcsolatban segítséget kérni. Ekkor úgy rászorították a kisfiamra, hogy ordított.
A szobában inkább levettem és hanyagoltam őket. Nem volt több fürdetés-felkészítő, nem jött oda védőnő, senki! A szobatársaim és anyukám telefonos segítsége nélkül nem is tudom, hol lennék most. Sírva jöttem el a kórházból. Életem legszebb napjai helyett a legrosszabbakban részesítettek, megaláztak, kigúnyoltak. És azt mondták, akkor lesz az anya-gyerek kapcsolat erős, ha 0-24-ben együtt vagyunk. Egy anyának mindent meg kell oldania.
Meg. Egy első babánál egy idegen helyen nulla segítséggel. Soha az életemben nem szülnék újra Szegeden. Elvették a maradék kedvemet is mindentől. A mai napig rossz rágondolni. A VIP szobára csőtörés miatt nem volt lehetőségem, pedig nagyon szerettük volna. Semmilyen tanáccsal nem láttak el hazamenetel előtt. Azt sem mondták, milyen szurit kap a baba (bcg).
Látogatók nem jöhettek be, csak egy ajtón keresztül nézhették a babát, ahová én toltam ki csoszogva, kínlódva.
Az egész osztály hallotta, ha fürdették a babákat, akkora ordítás volt. (Nem tudom, mit csináltak, sosem láttuk, de két hónapig rettegett a fürdéstől a kisfiam.
A baba ellátásához kell vinni: pelust, popsikrémet, nedves törlőt.
Ruhát kapott, de két napig ugyanabban „felejtették”, így én lecseréltem. A ruhánk eltűnt, de nem is érdekelt, csak hogy egyszer jussunk haza. Hangosan imádkoztam éjjel, hogy nehogy besárguljon, mert akkor itt ragadunk.
Pontszámok:
A kórház állapota: 2 pont- régi, elhanyagolt, omladozó
Szülészet állapota: 5 pont - jól felszerelt, tiszta és meleg, egy modern ágy. Igazából kád, labda, semmi nem volt.
Kórtermek állapota: 3 pont - régi, az ágyban a matrac lyukas volt, az ágyat a szentlélek tartotta össze
A szülőszoba korszerűsége: 4 pont
Felszereltség: 4 pont
Mellékhelyiség: 2 pont
Az orvosok segítőkészsége: 8 pont
Szülésznő: 4 pont - nem fogadott volt. Amikor pénzt adtunk, utána kedves volt, előtte nem igazán
Csecsemős nővérek: 1 pont
Kommunikáció, tájékoztatás: 0 pont. Mindent mástól tudtam meg.
Tisztaság: 3 pont
Ellátás: 5 pont (mindent megettem, de hozott is a család)
Személyes „élmények”: 0 pont - azt hiszem, mindent leírtam.
Remélem, senkinek nem vettem el a kedvét. Bármikor újra csinálnám a kisfiamért a majdnem 24 órát, csak nem Szegeden! Pedig azt hittem, arra készültem, hogy akármilyen messze is van, jó választás lesz. Tévedtem.
L.
Ha 2016-ban vagy 2017-ben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
