Alapvetően békés embernek tartom magam, igyekszem úgy élni, hogy másokat ne bántsak meg, állítsak félre vagy tiporjak bele a lelkivilágába, sőt, a barátaim, ismerőseim, ügyfeleim, random emberek is kedvesnek és empatikusnak találnak. Véleményem szerint létezik egyetemes és egyéni erkölcs, én eszerint élek, viszont a társadalmi elvárásokkal nem teljesen értek egyet... No, de nem önfényezni akarok, hanem egy manapság már nem egyedi problémáról beszélni: a hitetlenkedésről, megbélyegzésről, hülyének nézésről. Azért, mert felnőtt nőként nem akarok gyermeket. Soha, semmilyen körülmények közt.
Ennek okai a következők:
- alapvetően nem tartom magam anyatípusnak (hiszek benne, hogy ez is egy életcél/feladat);
- egyszerűen kimondhatatlan ellenszenvet érzek a kicsi gyerekek (0-12 évesek) iránt gyerekkorom óta és ez változatlan, sőt, erősödik, mivel már a gyermekvállalós korban vagyok (konkrét életkort direkt nem írok, hogy ez senkit ne befolyásoljon);
- visszataszítónak tartom a terhességet, a szülést és a velük járó közbeni és utólagos kellemetlenségeket (elhamarkodottnak találom azt a kijelentést, hogy “azért nem szülök, mert nekem nem kell kitágult punci meg lógó mell” – ez nagyrészt úgyis genetika kérdése);
- ez biztos önzőség, de vállalom: egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egy harmadik fél is részt vegyen állandó jelleggel az életünkben, és 0-24-ben gondoskodnom kelljen róla, illetve hogy nekem ez legyen a legfőbb dolgom x éven keresztül, hogy a gyereket pesztráljam (elnézést a pejoratív kifejezésért, de ha 30 éves a gyermeked, akkor is minden lépéséről szeretnél tudni);
- fontosabb a munkám (ahol jelenleg csak én dolgozom nőként és ugye rendkívül nehéz anyaként újra elhelyezkedni, ezt mindannyian tudjuk), az eddig felépített életem (mert egy baba 180 fokos fordulattal változtatja meg azt), és legfontosabb a szerelmem, aki úgyszintén nem akar utódokkal foglalkozni.
Nos, az okok ezek lennének, ezt bárkinek rezzenéstelen arccal fel tudom sorolni, viszont egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy ez miért “fáj” bárkinek is az édesanyámon kívül?
Miért van az, hogyha kijelentem, hogy nekem ugyan nem lesz gyerekem, akkor az az első, hogy ááá, ugyan, elhamarkodott dolog ezt kijelenteni, mert majd a hormonok meg a szerelem meg a kiscica a sarokról befolyásolni fog? Ennyire nehéz elhinni, hogy esetleg egy érett nő Magyarországon 2013-ban a francba kívánja az egész gyermekáldást és nevelést?
És ehhez kapcsolódóan miért van az, hogy sokszor emiatt lenéznek és elkönyvelnek rossz embernek/szaranyának/önző semmirekellőnek/idiótának stb.? Akkor már nem is vagy nő, ha nem akarsz anya lenni vagy mi... Netán igazi, megbecsült női tagja a társadalomnak csak akkor lehetsz, ha van gyereked? (Konkrét eset: nőismerős megkérdezte, hogy mikor bővül a család, erre azt válaszoltam, hogy nekem így kettesben kerek a család forever and ever. Ezután szúrós tekintettel kijelentette, hogy ez nagyon önző hozzáállás és igenis kell ebbe a világba sarj, mert “akkor ki fog gondoskodni rólad öregkorodban”? WTF, ezért vállalnak az emberek utódot?)
Azt hittem, hogy ez olyan egyszerű lesz, minthogy “akinek nem inge, ne vegye magára”, tehát aki nem akar, ne vállaljon gyereket. De kicsit már elegem van a folyamatos beszólogatásokból és értetlenkedésekből, hogy miért nem szülök ebbe a sajnos egyre inkább negatív irányba változó világba és miért nem gyarapítom újabb taggal az amúgy is túlszaporodott emberiséget.
Utólagosan is leírom, hogy nem vitaindítónak szánom ezt a posztot, de úgy gondolom, hogy mindig érdemes több szempontból nézni a dolgokat, és én is évek óta visszajáró olvasója vagyok ennek a blognak (ismerd meg ellenséged, haha, ne vegyétek magatokra), ezért kíváncsi lennék a véleményetekre kedves lányok, nők, asszonyok, kismamák és edzett anyukák, férfiak, férjek és apukák, hogy miért van ez a hozzáállás a hozzám hasonló “gyermektelenek” felé?
Marjory Stewart-Baxter
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
