2016. május első lombik, két ötnapos embriót kaptunk vissza. Egyik blasztociszta állapotban volt, a másik pedig majdnem blasztociszta volt. Biológus és orvos szerint egyaránt tökéletes eredményeink voltak. Biztosak voltunk benne, hogy most sikerült. A vérvétel előtt két nappal, reggel élénkpiros vérrel megjött a menstruációm. Nagyon mélyre kerültünk, nehezen tudtuk összeszedni magunkat. Az orvos biztatott, hogy majd a következő és szeptemberben visszavár minket.
2016 szeptember második lombik. Nem ment a stimuláció, nem nőttek a tüszők, végül kínkeservesen négy érett petesejtet sikerült leszívni. A két megtermékenyültet három naposan kaptam vissza. Itt szintén két nappal a vérvétel előtt, ugyan csak pecsételéssel, ami három napig tartott, megjött a menstruációm. Ez a veszteség nem viselt meg, mert egy sokkal nagyobb veszteségre készültem akkor már lelkileg, egyre rosszabbul volt az apukám. Októberben elment. Lélekben nem tudtam arra a lombikra koncentrálni, minden pillanatom apukámról szólt. Akkor azt kellett volna mondanom, hogy hagyjuk abba a stimulációt, de nem mertem kimondani, hiába éreztem, hogy az lenne a jó megoldás.
2017 januárjában kezdhettük a harmadik lombikot. Szuper jól voltam a stimulációk alatt, talán fura, de élveztem a reggeli injekciókat, vártam a vizsgálatokat. 10 petesejtet tudtak leszívni, 3 jutott el blasztociszta állapotig, mindhármat visszaültették. Itt másfajta progeszteront kaptam, napi egy hüvelykúp és egy injekció izomba, egészen a 12. hét végéig. Még ezeket is jól vettem, hisz tudtam, a babánkért van. Hihetetlen volt hallani a szívét, látni, hogy kezd babaformája lenni. Három hete kaptam időpontot a kombinált tesztre. Számoltam a napokat, hogy újra láthassam őt.
Ma végre előtt a teszt napja. Vérvétellel kezdtünk, majd mehettem az ultrahangra. Láttuk, ahogy fickándozik, megkönnyeztem, hogy az orvos apának és anyának szólít minket. Majd láttam az arcán valami feszültséget, éreztem, hogy valami nem jó. A tarkóredőt nagyon nehezen tudta megmérni, mert a baba össze-vissza forgott. Végül 4,6 millimétert mért. Majd 3,5 millimétert. Az orrcsontot látta, illetve a többi érték is jó lett, csak ez a tarkóredő. Azonnali konzultációra küldött a biológushoz. A vérvétel eredményére pár percet várni kellett, összesített eredményként 1:674, azaz közepes kockázat jött ki, ehhez a 4,6 milliméteres értéket vették alapul. A magas tarkóredő miatt a biológus két megoldást javasolt. Vagy azonnal átmegyünk az általa javasolt kórházba, ahol megcsinálják a chorionboholy biopsziát, vagy csináltatunk egy kiterjesztett tesztet. Ő a harmadik lombik miatt a vetélési kockázatra tekintettel amennyiben anyagilag megengedhetjük magunknak, a tesztet javasolja. Végül a javaslata alapján a teszt mellett döntöttünk.
A recepción leegyeztettük, hogy ha fél órán belül visszaérünk – nem volt nálunk annyi pénz, ezért mindenképp szükség volt pénzt kivenni – azonnal megcsinálják a tesztet. Szerencsére visszaértünk, szinte azonnal szólítottak minket a tájékoztatóra. Ott a leletünket látva a tájékoztatást adó hölgy próbált lebeszélni a drága vizsgálatról és egy genetikai tanácsadást javasolt és inkább a biopsziát, ami elvégzésére két orvost nevezett meg. Mikor látta, hogy teljesen összezavarodtunk, felhívta az orvosok egyikét, hogy mit javasol. Szerencsére pont az az orvos volt, aki a biopsziát megcsinálta volna aznap, tehát már tudott rólunk. Ő is azt javasolta, hogy csináljuk meg a tesztet, főleg ha már lelkileg és anyagilag rászántuk magunkat, és ha megvan az eredménye, attól függetlenül vár egy genetikai tanácsadásra.
Végül megtörtént a vérvétel, eredmény 6-7 munkanap múlva lesz. Nem tudom felfogni, hogy beteg lehet a várva várt babánk. Nagyon félek az eredménytől, de alig várom, hogy hívjanak. Igaz, az ultrahangos orvos, a biológus, a tájékoztatást és a vért levevő hölgy is elmondta, hogy még nem szabad megijedni, de nem tudok nem izgulni. Próbálom elterelni a gondolataimat, de egyelőre esélytelenül.
D.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
