Nyaralás... Eleve nem egyszerű, hogyha az embernek két kicsi gyereke van, hova menjen (legyen víz, legyen valami élménnyel teli hely, azért anyagilag is olyan olcsó-középáras legyen, a közelben jó, ha van elérhető kiskereskedelmi egység, esetleg büfé stb..) Nos, egy ép és egy halmozottan sérült gyerekkel még jönnek a plusz opciók: legyen a nyaralóhely akadálymentes (legalább valamennyire), és a közelben olyan helyeket kellene találni, ami nagyobb babakocsival/kerekesszékkel is látogatható (mert sajnos ez nem magától értetődő mindenhol még 2017-ben sem..)
A világon nagyon sok névtelen hős van, akik a maguk módján próbálnak a hozzánk hasonló „speciálisabb” családokon segíteni. Egyike ezeknek Kovács Erzsébet Acsáról (Pest megye/Nógrád megye határán levő kicsi, de nagyon szép falu), aki idén már harmadjára ajánlott fel rászoruló/sérült gyereket nevelő családoknak három nap szállást a saját vendégházában, idén eddig három család ment velünk együtt. Mi egyszerre mentünk egy ismerős családdal, ahol szintén két gyerek van, ott is a kicsi fiú SNI, de „szerencsésebb helyzetben van”, mint a mi fiunk. (Apropó, őket meg egy szintén ingyenes, SNI családok részére felajánlott sátrazós nyaraláson ismertük meg.)
A vendégház szépen felszerelt, minden igényt kielégítő volt. Érkezésünkkor ráadásul egy kedves, ottani házaspár jóvoltából még kis ételcsomagot is kaptunk, mindenféle finomsággal nekünk és a gyerekeknek is. Nem számítottunk plusz ajándékokra, mégis kaptunk tőle: elmehettünk ingyen a veresegyházi medveotthonba, és egy barátja jóvoltából lovagolhattak is a gyerekek. Első nap délután érkeztünk, akkor már nem mentünk sehova, felfedezték a gyerekek a kertet, a trambulint és a játszósarkot. Második nap voltunk a Medveotthonban, ami bőven elég program egy 4 éves sérült gyereknek (nézelődött, kis segítséggel csúszdázott), és harmadik nap került sor a lovaglásra Erdőkürtön, a Holló lovasiskolában (ez egy Acsa melletti kis falu). A tulajdonosa, Holló László nagyon kedvesen fogadott minket, mind a négy gyerek lovagolhatott, természetesen nagyon örültek ennek.
Azt gondolom, hogy számunkra ez a három nap feltöltődés volt, jól éreztük magunkat és egyszerre ennyi időt „idegenben” tölteni bőven elég.
Egy dolog gondolkodtatott el, de nem panaszkodom, csak érdekességképp írom: van ott egy kastély a közelben, ami szépen felújított, a kastély bejáratánál kerekesszékes emelő lift is van, ami szuper. Be akartunk menni 8-an megnézni (a pénztárnál jeleztük is, hogy a fiunk nem tud járni, így babakocsival mennénk, mondta, természetesen menjünk) de a tárlatvezető hölgy közölte, hogy babakocsival nem lehet bemenni. Kérdeztük, miért nem, erre azt mondta, hogy mert
„A szőnyeg piszkos lesz a babakocsi kerekétől.”
Oké, megkérdeztük, hogy akkor mi lehetne a megoldás, ő azt mondta, vegyük ki, és vigyük kézben. Nos, egy 21 kilós gyereket nem könnyű kézben vinni, így ezt az opciót elvetettük. Mi nem mentünk be, csak a másik család és a lányom. Ők legalább sokat fotóztak és látszott, hogy belülről is szépen felújított műemlékről van szó. Csak nem értem, akkor minek a kerekesszékes lift oda, ha csak a bejáratig mehet el valaki és maximum „benézhet”. Természetesen megértem, hogy vigyáznak az ottani dolgokra, padlóra, szőnyegre, de ha már akadálymentes, akkor szerintem beszerezhetnének 1-2 kerekesszéket többféle méretben, ami csak benti, és nem koszol. Természetesen ez semmit sem von le az ottlét értékéből, csak szeretem a problémákat megoldani, ha lehetséges. (Akkor ezek szerint sima babakocsival se lehet bemenni?)
R.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
