Nemrég megjelent egy Facebookon kommentelhető írás abban a témában, hogy a sürgősségi fogamzásgátló („esemény utáni”) tabletta vénykötelességét az EU ajánlása ellenére Magyarország nem fogja eltörölni. Ennek kapcsán hozzászóltam a cikkhez, kifejtve, hogy bár laikus véleményem szerint egy ilyen szer kiadását valahogy mégis kontrollálni kell, a vényköteles részt nem támogatom. Hiszen szerintem csak időhúzás, megalázás, csupa kellemetlen kör.

A hozzászólásomat elolvasta a húgom párja is, aki történetesen orvostanhallgató fiatalember. Ennek kapcsán egy nekem írt magánlevélben kifejtette szakmai és magánvéleményét az ügy hátteréről. Az erről szóló levelet – érdemi változtatás nélkül, az ő jóváhagyásával – szeretném közölni, mert elgondolkodtató érvek szerepelnek benne, ezen felül segítik a tisztánlátást is. A szerző egyébként kíváncsi a felvetésekkel kapcsolatos véleményekre is. Íme:

„Az elmúlt időszakban – sajnos pontos dátumot nem tudok – az Európai Unió kezdeményezte, hogy mindegyik tagállamában legyen a sürgősségi fogamzásgátló vénymentes, és bárki számára könnyen elérhető. Öt ország volt/van, ami érintett ebben (amúgy mindenhol máshol már régóta vénymentes): Németország, Lengyelország, Olaszország, Magyarország és Horvátország. A németek elfogadták teljesen, hogy akkor ezentúl vény nélkül kapható, az olasz katolikus orvosok kicsit még húzzák az időt és ellenállnak, de nem fognak semmi komolyabb eredményt elérni; a lengyelek úgy gondolják, hogy igenis a XXI. században egy lengyel nőnek joga van, hogy maga döntsön, és nem lehet a szabadságát ezzel korlátozni – vagyis már ott is vénymentes. Sajna a horvátokról nincs közelebbi információ, valószínűleg azért, mert komolyabb sajtóvisszhang nélkül átment a javaslat.

De Magyarországon nem. Ugyanis Magyarországra nem vonatkozik semmilyen szabály, ami az EU többi tagállamára igen. Ránk csak egy dolog vonatkozik: minél több pénz érkezzen hozzánk. Az orvos-szakmailag inkompetens vezetés döntése ez, ennek hála újra mi vagyunk Európa Szégyenfoltja.

Az érveim:

Ahogy már említettem, a XXI. századi civilizált modern nő egyéni szuverén joga, amihez senkinek semmi köze, hogy kivel hányszor él nemi életet, hogy akar-e gyereket, és mikor, és hogy hogyan védekezik, ha védekezik. Senkinek semmi köze hozzá, maximum a szüleinek, amíg még kiskorú, de ez is sántít. Az államnak viszont végképp semmi köze hozzá. Ez már nem a Ratkó-korszak, csókolom!

Orvosi-szakmai szempontból ez a gyógyszer nem abortívum. Vagyis nem hajtja el a meglévő terhességet. Ez a gyógyszer az ovulációt gátolja meg, ha az még nem következett be. Egyszeri nagyobb hormondózis van benne, aminek a beszedése összességében semmivel sem kockázatosabb, mint rendszeresen fogamzásgátló tablettát szedni. Ha van egy meglévő, két-három-akárhány hetes terhesség, azt ez a gyógyszer nem fogja bántani, az anya csak emiatt a gyógyszer miatt nem fog elabortálni, és ha megszüli a gyermekét, az egészséges lesz, akármennyi tablettát kap be a terhessége alatt.

Ha esetleg egy információkkal nem rendelkező tinilány világfájdalmában vagy akármi más miatt szuicid kísérletet tenne ezzel a szerrel, legrosszabb esetben két-három hónapig össze-vissza menstruálna, de ennyi.

És mitől SÜRGŐSSÉGI?

Julcsi a falunapon péntek este szeretkezik egy nagyot, de nem védekezik (mindkettő szíve joga). Reggel kapcsol, hogy ezt talán nem így kellett volna. Szombat, vasárnap nem tud elmenni orvoshoz, akármi miatt, nem tudhatjuk miért, csak a hétfői rendelésre: máris kicsúszott az időből.

Arról nem beszélve, hogy nem kevés történet járja a szakmát is, az internetet is, hogy a nő elmegy felíratni az esemény utáni tablettát, az orvos vallási vagy bármilyen okból ezt megtagadja (mert megteheti!), közben meg még mennek a beszólások is: hát otthon kellett volna kötögetni, nem rosszalkodni, ejnye-bejnye. Mondja ezt egy vadidegen férfi. Akinek semmi köze hozzá. Még jól meg is alázzák a nőt, közben meg ketyeg az óra!

Európa boldogabb, civilizáltabb felén, meg bemész egy kisboltba/drogériába/benzinkútra/plázába, sőt, bemegyek én, mint férfi (mert mondjuk kilyukadt a gumi, és a szerelem hevében nem vettem észre) és leveszem a polcról és kifizetem. Anglia, Hollandia, ezek biztos ilyen helyek, de még a szomszéd Ausztria is. Hát nem érdekes? És semmilyen táblázat meg diagram nem mondja azt, hogy ott több a haláleset, vagy a mellékhatás okozta komplikáció, esetleg bármilyen hatással lenne ez a népességszaporulatra.

Ennek az egész soviniszta szabályozásnak sem orvosi, sem jogi, sem etikai alapja nincs.

Én meg szégyellhetem magam, a felvilágosult, jóérzésű, nőkre egyenjogú emberként és társként tekintő, férfi kisebbség tagjaként, hogy ezt teszik.

Gyalázat.

Jó elgondolás az, hogy "a vénykötelesség nem alkalmas erre", de miért kéne lesütött szemmel szégyenkezve odaállni akárhanyadjára egy negyedévben, magyarázkodni, hogy már megint recept kéne, vagy a Piri barátnét elküldeni, hát köze van ehhez bárkinek is, most őszintén?

Úgyhogy nem is vitatkozni akarok, de sajnos vannak orvosok, nem kevesen, akik igenis megtagadják, mert hatalmukban áll, ha nem értenek vele egyet. És pléldául egy isten háta mögötti ezer lelkes faluban, ahol van egy orvos, na, ő ott élet és halál ura.

Nyilván az orvosi részéről, a dolog élettanáról, biokémiájáról a laikusak nincs fogalma, és ez nem is baj, de itt inkább az etikai vonzata a gázos. Azt gondolom, hogy ez a dolog ugyanannyira érinthet engem is, mint férfit, noha a terhességet nem én hordom ki és nem én szülöm meg a gyereket, de a jogi és az erkölcsi oldalról érintettnek érzem magam, akár egy kívánt, akár egy nem kívánt terhességről legyen szó.”

(A szerző orvostanhallgató, húszas éveiben járó férfi.)

Mirzanya

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?