Ez a kérdés már jó néhány hónapja foglalkoztat. Lányaim kétévesek múltak, és lassan időszerűnek tartanám, ha leszoknának a tápról. Igazából rászoktatni sem akartam őket, de amikor 9 hónaposan abbahagyták (teljesen maguktól) a szopást, a doktornő leszögezte, hogy a tápszer márpedig muszáj. Hiába mondtam, hogy nem kérik, kiköpik, meglátják a cumisüveget, már bömbölnek. Javasolta, hogy akkor ne erőltessem, majd ha éjjel felkelnek, mert éhesek lesznek (és biztos azok lesznek, ha nem isszák meg este), akkor adjam nekik. Végül is ez bevált, néhány nap alatt megszerették a tápszert.
A baj ott kezdődött, amikor az esti táp után éjjel is felkeltek, és továbbra is követelték a tápot. Hiába adtam vizet, teát, bármit, addig bömböltek, amíg nem kapták meg. Én meg egy idő után egyszerűbbnek láttam odaadni, aztán menni vissza aludni. Gondoltam előbb-utóbb úgyis leszoknak maguktól. Igazából ez nem igazán történt meg azóta sem. A felkelések gyakorisága csökkent, de továbbra is képesek hajnal 2-kor tápért bömbölni. A jelenlegi rendszer a következő: fél hétkor vacsora, zömmel meleg étel, vagy szendvics, majd nyolckor fürdés, és 3 dl táp (ezt általában leküldik, néha marad egy kevés az alján). Este bekészítem a reggeli adagot, cumisüvegbe a por, termoszba a víz. Mikor hajnalban (4-6 közt) kérik a „tejcit”, bekeverem és odaadom, majd mindenki békésen alszik tovább fél 9-9ig.
És itt (meg persze a több ezer forintos tápszer árak miatt) fogalmazódott meg bennem az a kérdés, hogy hogyan tudnám a kétéves csemetéimet leszoktatni a tápszerről. Egyelőre minden nemű ötlet hiányában nem mertem belefogni. Férjem szerint egyszer csak ne adjunk, és kész. Én ezt kicsit drasztikusnak tartom, és személyes kitartásom hiányának okán elvetettem – lévén, ha bömbölnek, biza nekem kell felkelni, és menni (majd másnap dolgozni…).
Abbey
