gusztusban leszek 34 éves. Van három gyerekünk, de negyediket is szeretnénk. Férjemben soha nem volt kétely, hogy nagycsaládot szeretne. Én a legkisebb születése után nem voltam ennyire biztos a dologban. Férjem becsületére válik, hogy nem erőltette a dolgot, jól ismer már, tudja, hogy nálam hormonálisan dőlnek el ezek a dolgok, ha viszont a hormonok beindulnak, nincs megállás. Voltunk már fordítva is, hogy én voltam nagyon korán bezsongva, és neki tartott kicsit tovább az elhatározás. De végül mindig közös nevezőre jutottunk, mint ahogy most is. Így kerek kilenc hónappal ezelőtt zöld lámpát kapott Négyeske.
Szorgalmasan próbálkoztunk, de semmi. Mivel a többiek is 1-5 hónap után fogantak meg, különösebben nem aggódtam. Az egy kicsit zavart, hogy az első két hónap után nem tudtam otthoni ovulációs teszttel meghatározni a peteérésemet, de hát arra gondoltam, hogy én vagyok béna. Aztán áprilisban késett, öt nap után már nagyon reménykedtem, hogy sikerült. Otthoni teszt negativ, orvosi vérteszt negatív. Végül 40 napra jött meg. Nem baj, van ilyen, biztos túlgörcsöltem a dolgot. Aztán a következő hónapban már a 19. napon megjött. Na eddig, és ne tovább, még aznap bejelentkeztem a nőgyógyászhoz. Nem vártam semmi tragikus eredményt, gondoltam valami kisebb hormonhiány lehet, vagy még inkább kiderül, hogy minden oké.
Mindenhol és mindenkitől azt kaptam, hogy én vagyok a hülye, minek stresszelek, van olyan, hogy néha kicsit összekavarodik a ciklus, sok mindentől lehet, legyek türelmes. Viszont az orvos azonnal elküldött hormonprofil-vizsgálatra. Ez azt jelenti, hogy a ciklus 3. napján megvizsgálják a legalapvetőbb hormonok szintjét, például a progeszteron és az ösztrogén szinteket. És egy FSH nevű értéket is néznek, aminek teljes szép magyar neve follikulusz stimuláló hormon. Semmit nem tudtam róla, csak azt, hogy az ovárium stimulalhatóságát, a peték mennyiségét és minőségét jelzi, és hogy normális szintje 6-9 IU/L között van. Szó szerint hányinger fogott el, amikor nekem 29 lett. Éreztem, hogy ez rohadtul nem jó hír, és aggodalmamat tovább fokozta a 13. napon elvégzett ultrahang vizsgálat, ami nem talált sem peteérést, sem megfelelő méhnyálkahártyát. Visszamentem a nőgyógyászomhoz, aki sok szerencsét kívánt, és kezembe nyomott egy beutalót egy meddőségi klinikára.
A lelki vonalat nem részletezem, nem meglepő módon rávetettem magam az internetre, és egyre jobban pánikba estem attól, amit ott találtam. Mellékelek pár linket, amiket hasznosnak és hitelesnek találtam, de azért összefoglalom a lényeget. A follikulusz stimuláló hormon az agyban található agyalapi mirigyben, más néven a hipofizisben termelődik. Ugyanott, ahol egy másik nagyon fontos hormon, az ún. LH, azaz a luteinizáló hormon is. E kettő hormon együttesen szabályozza a peteérést, normális esetben a két hormon aránya egymáshoz 1:1, ha az LH hormon magasabb, mint az FSH, akkor az PCO szindrómára, egy sajnálatosan elég gyakori meddőségi állapotra utal. Nálam ez fel sem merült, az LH szintem tökéletes volt, ahogy minden más is. Leszámitva persze ezt a fránya FSH-t. Normál tartomány nőkben a korai follikuláris fázisban 3,5-14 IU/L. Nőkben a változó kort követően, mikor a petefészek működése megszűnik, szintje megnő 26-135 IU/L."
Viszonylag hamar kaptam időpontot, az orvos pedig hosszasan magyarázta, hogy ez a hormon hogyan működik, és mitől lehet magas. Márpedig magas leggyakrabban egy ún. POF szindrómától lesz magas, azaz magyarul korai petefészek-kimerülés miatt. Hogy mi is ez a POF, arról rengeteg helyen lehet téjékozódni, szándékosan többségében olyan cikkeket mellékeltem, amik köznapi nyelvezettel, laikusoknak magyarázza el, hogy miről van szó. Ezeknél nyilván sokkal magasabb szintű írásokat is lehet találni, nekem azonban - eleinte - ennyi is bőven elég volt.
Lényegét tekintve a korai petefészek kimerülés egy olyan állapot, amiben az érintett nőnek nincs megfelelő mennyiségű, és sajnos megfelelő minőségű petesejtje. Ez azt jelenti, hogy a "hagyományos" meddőségi eljárások, melyektől annyira féltem, de amikben még reménykedtem a vizsgálatok ezen részénél, nem jöhetnek szóba. Ezt az orvos az első találkozáskor elmondta, hogy ebben, a hormonos stimulálásban ne is reménykedjek. Ennyire magas FSH szint annyira alacsony stimulálhatóságot jelent, hogy lelkiismeretes orvos ezt fel sem ajánlja. Hatalmas mennyiségű hormon hatására is csak maximum 1 vagy 2 tüszőm lenne, és lenne-e bennük megfelelő pete, az még így sem lenne garantált. Ennek az eljárásnak esetemben annyira magas volt a kockázata, és alacsony a sikerességi rátája, hogy még a biztosító sem támogatta volna, ha az orvos egyáltalán engedélyezte volna.
De nem is engedélyezte, hanem inkább elküldött egy másik, szinten nagyon fontos hormon, az ún. AMH, azaz Anti-Müllerian hormon vizsgálatára. Ez a vizsgálat viszonylag új, bizonyos vélemenyek szerint túlértékelt, és nem igaz hogy nem javulhatnak az értékek, bizonyos mértékben. De hogy mitől, az még nagyon vitatott, annyi bizonyos, hogy röviddel a szülés, szoptatás után a hormonszint magasabb, idővel csökkenhet, illetve ciszta vagy tumor is befolyásolják az eredményt (nálam ezeket kizártuk). Az AMH a petefészek működését jelző hormon, de még fontosabb, hogy pontosan megmutatja, hogy a szervezetnek mekkora mennyiségű és minőségű petesejt-tartalékai vannak. Normális értéke menopauza előtt 4,0-6,8 ng/ml, alacsony fertilitást jelez 0,3 - 2,2 ng/ml között, és 0,3 ng/ml alatt már infertilitást, értékelhetetlenül alacsony szintet mutat. Nekem kevesebb, mint 0,16 ng/ml lett a vizsgálati eredményem.
A múlt héten visszamentem ezzel az eredménnyel az orvoshoz, aki várakozásaimnak megfelelően semmivel nem biztatott. Hiába volt a két találkozó között egy olyan hónapom, amikor az FSH szinten normális volt, ennek oka az volt, hogy az ösztrogén szintem már a ciklus elején jóval határérték feletti volt. A hormonrendszer nagyon összetett, nagyon bonyolult dolog, értelemszerű, hogy az egyik hormon kilengése hatással van minimum egy valami más hormonra is. Az extrém magas ösztrogén szint lenyomta az FSH értéket, így abban a hónapban fals szinteket kaptunk. A diagnózis most már egyértelműen POF, azaz korai petefészek kimerülés. Még egyszer mondom, 34 évesen, a semmiből, két évvel a szülésem után, három viszonylag könnyen "összehozott" gyerek után. Genetikai okai nem nagyon lehetnek, anyám és nőverem rendben van/volt, a családi legendárium szerint a nagymamák pedig kifejezetten későn, a negyvenes éveik előtt vagy kicsivel utána szültek. Autoimmun oka nincs, ezt a vizsgálatok kizárták. Bizonyos szakértők szerint az inzulin-rezisztencia is okozhat hormonzavarokat, és magas FSH eredményt, de nem ennyire magasat. Tehát maradjunk abban, hogy a jelenség oka ismeretlen, talán környezeti ártalmak.
A jelenlegi helyzet az, hogy mivel semmilyen stimuláció nem jöhet szóba, ezért marad a próblkozás és a reménykedés. Saját petéből nagyon kicsi az esélye annak, hogy újra terhes legyek, bár nem nulla, és ebbe azért jobb napokon bele lehet kapaszkodni. A nyugati orvostudomány nem tud ezzel az állapottal mit kezdeni. Súlyosabb, előrehaladottabb állapotban a korai hőhullámok, idő előtti csontritkulás ellen tudnak adni hormonkészítményeket, szintén ezekkel tudják szabályozni a rendszertelen ciklust, de petét nem tudnak gyártani a semmiből.
Az orvosom javaslata, hogy először is nagyon örüljünk a három gyereknek (ez annyira természetes, hogy nem is kell mondani), másodszor pedig próbálkozzunk szorgalmasan. Próbáljam meg követni a ciklusomat, vezessek hőgörbét, használjak otthoni ovulációs kalkulátort, és legyünk abban az időben együtt, amikor a legnagyobb az esélye annak, hogy van valamilyen minőségű peteérésem. Az internetes kutakodásom eredményeként megtudtam, hogy lehet próbálkozni speciális diétával, akupunkturával, Aviva tornával és egy DHEA nevű speciális készítménnyel is. Ellenőrizni és szükség esetén normalizálni kell a vércukor és inzulin szinteket, és ami szintén nagyon fontos, a vitamin szinteket. Szóba jöhet a donor-petesejtes IVF eljárás, ennek jogi keretei Magyarországon már adottak, de az eljárás nagyon drága, nem kifejezetten veszélytelen és vannak, akiknek elvi problémájuk van a donoros megoldással. Szintén szóba jöhető megoldás még az örökbefogadás, ennek minden velejárójával együtt.
Hogy miért írtam le ezt? Nem azért, mert együttérzésre, vigasztalásra, csodadoktorok cimére vágyom. Kifejezetten nem vágyom arra, hogy újra megtudjam, hogy örüljek a három gyerekemnek, ez akkor igazi tragédia, ha valakinek egy sincs. Utóbbival mélyen egyetértek, nyilván nem hasonlítható a kettő dolog össze, de azért meglehetősen összeomlottam az elmúlt hetekben, és biztosan lesznek még nehezebb időszakok, akármerre próbálkozunk is.
Azért írtam meg ezt a posztot, mert amikor még csak információkat gyűjtöttem, mindenhol döbbenetet, értetlenséget és információhiányt tapasztaltam. Tömegével kaptam olyan kérdéseket, hogy na de hogy lehet ez, hiszen van már három gyereketek. Hogy miért stresszelek rá erre, majd biztosan sikerülni fog, ne görcsöljek és legyünk sokat együtt (no comment). Hogy lehetséges ez, hiszen olyan fiatal vagyok? Biztos csak valami kis hormonzavar, majd adnak az orvosok valamit, és rendbe jön minden. Mi lehet az oka, hát két éve még minden rendben volt? És így tovább.
Azért írtam meg a posztot, hogy figyelmeztessek titeket, hogy ilyen bizony van, és nem olyan ritkán, mint gondoljuk, sőt, egyre gyakrabban. Van olyan, hogy másodlagos meddőség. Van olyan, hogy nehezen, esetleg sokkal nehezebben jön össze majd a kistestvér (mert a POF-nak van egészen enyhe fajtája is, egészen pontosan mikor a folyamat elkezdődik, akkor még sokkal több esély és lehetőség van). Van olyan, hogy nincsenek jelek, vagy legalábbis semmi olyan, amit egy átlag nő komolyan venne. Van olyan, hogy valaki a harmincas évei elején, fórumok alapján akár a húszas évei elején-közepén a menopauza folyamatának elejére jusson, a semmiből.
Sajnos elég sok orvos sem veszi komolyan a lehetőségét (!) ennek a betegségnek. Tele a világháló olyan oldalakkal, fórumokkal, amik azt tanácsolják, hogy minimum egy év aktív próbálkozás előtt ne is menjen senki orvoshoz. Márpedig lehet, pont az az egy év lenne az utolsó, amikor még orvosi segítséggel el lehetne csípni egy jó hónapot, amikor még mindenfajta stimulálás nélkül, spontán terhesség jöhetne létre, olyan ami meg is marad. A POF ugyanis okozhat vetélést is, hiszen a gyenge minőségű peték növelik a fejlődési rendellenességek kockázatát, amit a "természet megold", ugyanakkor a hormonzavar miatt nem alakul ki megfelelő vastagságú nyálkahártya sem a megtapadáshoz.
Nyilván nem érdemes 30 év alatt pár hónap sikertelenség után orvoshoz rohanni. De nekem határozottan az a véleményem, hogy fél év sikertelenség után, főleg 33-35 év felett igenis kellene csinálni egy egészen egyszerű hormonprofil-vizsgálatot. Nem beszélek bonyolult, drága eljárásokról. Magyar honlapokon ellenőriztem, 5000-7000 forint között magán laborok már elvégzik az AMH vizsgálatot, és nyilván egy egyszerű hormonsor, pl. ami az FSH és LH hormont vizsgálja, még olcsóbb lehet. Nem muszáj megharcolni az orvosokkal, ha valakinek mar az elején elakadna a kivizsgálás (bár az eredményeket nyilván orvosnak kell kiértékelni).
És ami ennél is fontosabb, hogy igenis utána kell nézni mindennek az interneten, ha máshogy nem megy. Sajnos elég sok fórumon jártam az utóbbi időben, hajmeresztő történeteket olvastam. Leggyakrabban éveken át feleslegesen hormonozott nőkről, akiknek szinte semennyire nem reagáltak a hormonokra, azon kivül, hogy a mellékhatások tovább rombolták az egészségüket. Cikluszavarra előszeretettel adnak fogamzásgátlót, ami katasztrofális hatással járhat. A magas FSH szintet gyakran nyomják le ösztrogén pótlással, amivel mindössze az a baj, hogy hamis értékeket ad, és a hormonpótlás abbahagyása után sokkoló, 70 feletti FSH értékeket indikálhat. Ezekre mind fel lehet készülni, lehet jó orvost keresni és találni, lehet kérdezni az orvostól, ha valamit nem értünk (de ahhoz előbb elég sok mindent értenünk kell). Nagyon ajánlott pontos cikluskövetést csinálni, akkor is, ha valaki még nem akar gyereket. Rendszeresen ellenőriztetni kellene a vitamin szinteket, pl. a D és az E vitamin hiánya rombolja a termékenységet.
Nem szabad legyinteni a rendszertelen, vagy váltakozó hosszúságú, túl sok vagy túl kevés napig tartó ciklusra, a barnázásra, az átlagnál erősebb fájdalomra. További nagyon fontos feladatunk nekünk nőknek, hogy akármilyen nehéz is, kérdezzük meg a nővéreinket, anyáinkat, ha van rá lehetőseg a nagyikat is, hogy velük mi a helyzet. Bizony van olyan család, ahol csak úgy mellesleg "ja, hát nem meséltem?" alapon derült ki, hogy a család női felmenői között a menopauza nem 45-50 éves korban, hanem jóval korábban elkezdődött. Ha nem tudunk erről, és elhisszük, hogy ez velünk soha nem történhet meg, akkor bizony keserves csalódás érhet minket. Amit senkinek, még az ellenségemnek sem kívánok.
Ezúton is köszönöm a barátságot és a segítséget Ezüstmackónak, akinek a blogjából rengeteget tanultam, életbevágóan fontos ismereteket is, és aki mindig készségesen válaszolt a - remélhetőleg egyre kevésbé - laikus kérdéseimre!
Meni
Háttérinformáció hasonló cipőben járók számára:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/adattar/6376/fsh-%E2%80%93-a-folliculus-stimulalo-hormon
http://www.drdelitamas.hu/pof.html
http://www.eletforma.hu/orvosi_rendelo/a_korai_petefeszek_elegtelensegrol_es_tuneteirol.html
http://www.drmalpani.com/amh.htm (angolul)
http://www.intima.hu/intim-magazin/meddoseg/a-korai-petefeszek-elegtelenseg-okai
