2009.08.14-én reggel 8 órára mentem be a SOTE II. számú női klinikára az orvoshoz. Megvizsgált. Már bő kétujjnyira nyitott volt a méhszájam. Megnézte a magzatvizet is. Véleménye szerint nem teljesen volt tiszta. Szerencsére Sára buksija is jó helyen volt már, így teljesen ideális volt minden arra, hogy burkot repesszen, és megszülessen végre a mi kis hercegnőnk. Közben elmentem CTG-re. Nagyon izgultam, hogy mutat-e valamit a CTG. Egyelőre fájások nem jöttek.
Viszont sikerült egy kevésbé jó CTG-t produkálni, így már majdnem biztos volt, hogy ma megszületik Sára. Amíg én elmentem ultrahangra is, addig az orvosom a főorvossal és az ügyeletessel konzultált a szülőszobán. A főorvos is áldását adta a burokrepesztésre, sőt: nem is volt kérdéses számára ez a művelet. Az ultrahangos kép szerint már a magzatvíz is kevesebb volt az átlagnál, és a placenta érettsége is II-es volt már. Minden egyben állt. A Sára feje a helyén, a buroksapka feszült, a méhszáj szépen tágul, a magzatvíz is már kevesebb volt. Itt már nem volt kecmec. Szülünk és pont. Felhívtam Csabit, hogy fejezze be a dolgát bent, egyen valamit és induljon el a cuccaimmal, mert ma megszületik Sára.
Felvettük szépen az adataimat. Nagyon boldog voltam, hogy végre ma túl leszünk mindenen. Míg Csabira vártam, addig felhívtam a mamát, is, hogy engem ma már ne várjon haza, és vigyázzon nagyon Bencére. Aztán hívtam apát, de nem volt elérhető, így felhívtam Mónit, hogy tudjanak róla, mi újság van. Persze megint adta a tippeket, hogy ha tehetem, menjek meleg vízzel zuhanyozni, mert az jó fájdalomcsillapító hatású. Bencénél sajnos nem kelhettem fel, de reméltem, hogy majd most kipróbálhatom a meleg vizes zuhany jótékony hatását. Meg is érkezett Csabi a cuccokkal, és én a vajúdóban átöltöztem a rózsaszín pizsamámba. Helyet foglaltam a legutolsó ágyon, a bal oldalon. Várni kellett, mert nem volt CTG. Végül ugyanazon az ágyon kötöttem ki, ahol Bencével is feküdtem. Jó kis ágy az, egyszer már szerencsét hozott. Felrakták rám a CTG-t, és csak vártam. Megkértem, hogy szóljanak Csabinak, ne várjon kint egyedül. Mondtam Csabinak, hogy ezeket a sztorikat hagyja későbbre, mert még hasznát vehetnénk 2 fájás között. 11:30 körül bejött a dokikám is, hogy megvizsgáljon, és burkot repesszen. Ez 11:35-kor történt meg. Mindenre kíváncsi voltam, így megnéztem a magzatvizet is, ami a vesetálba folyt ki. Kicsit sárgás színe volt, és valami darabok úszkáltak benne. Nekem elég bizarrnak tűnt a színe, de az orvos szerint ez tiszta volt. Szerencsére tévedett. Azt mondta, hogy szépen tágulok, mert reggel 8 óta már 3 ujjnyira sikerült kinyílnia méhszájnak. Mondta, hogy ha megindulnak a fájások, akkor kapok egy infúziót, és benne Augmentint, nehogy valami fertőzést elkapjon Sára a születése közben.
Furcsán éreztem magam. Kb. 5 perc telt el és úgy éreztem, fájásom van. Gondoltam magamban, hogy á, ez még nem az. Pedig az volt. És 5 perc múlva jött a következő, de közben már Csabi is bejött. Mondtam is neki, ha 5 perc múlva kicsit nyöszörgök, ne izguljon, fájásom van. Nem volt 5 perc se, hanem csak 3, és már nem szimpla fájásom volt, hanem tolófájás. Elküldtem Csabit a dokimért, mert éreztem, itt mindjárt megszületik a kiscsajszi. Közben úgy éreztem, inkább mégse akarok még szülni. Olyan jó egyben vele. Meg amúgy is fáj. És eszembe jutott mennyire rossz volt Bencével is várni, és önkívületi állapotban ott feküdni. 12:01-kor lépett be a szülésznőm az ajtón. Rám nézett és csak annyit kérdezett, miért nem szóltam. Mondtam, hogy elküldtem a férjem az orvosért. Megvizsgált gyorsan, és láttam a döbbenetet az arcán. Nem is kertelt, már szaladt is el, és közben mondta, hogy azonnal kell egy szülőszoba.
Közben belépett az orvosom is. Mosolyogva kérdezte: „Na, mi újság?”. De én csak annyit tudtam kinyögni, hogy tolófájásom van. Azt mondta: az nem létezik. Megvizsgált. Hát ugyanazt az arcot vágta, amit a szülésznőm is. Közben megérkezett ő is, egy szettel a kezében, hogy vénát szúrjon. Sajnos nem sikerült, mert reggel óta nem ittam, és összeestek a vénáim kicsit, ráadásul sikerült beletalálnia egy billentyűbe, amiben elakadt. Rám meg megint jött a fájás. Most már percenként. Ádám hozott egy tolókocsit. Megkért, hogy üljek át gyorsan, és megyünk a szülőszobára, különben lehet, hogy itt szülök meg, ha nem iparkodok. Gyorsan, na persze. Kicsit megijedtem, de tudtam, mire számítsak. Ez már nem az első. Már tudtam, mi fog következni. Tudtam: itt nem lesz 5 órás vajúdás és várás. Itt gyorsan túl leszünk mindenen. Furcsa volt tolókocsiban ücsörögni, de két fájás között még a ralizást is élveztem a folyosón a vajúdóból a szülőszobáig. Csak úgy rohant velem a doki. Szegény Csabi meg csak állt a folyosón és kérdezte, hogy most mi van? Az orvos csak annyit mondott neki, hogy szedje a cuccaimat és jöjjön utánunk, megyünk a szülőszobára. Azt sem tudtuk, hova megyünk, mert mindenhol voltak. Végül a leghátsó volt szabad, vagyis csak félig-meddig. Mert ott volt egy apuka a babájukkal. Várta, hogy jöjjenek a köldökzsinórvérért. Megkérték, hogy gyorsan menjen ki, kell a hely, mert én mindjárt megszülök. Szegénykém ott téblábolt, és csak nézett nagy szemekkel, hogy most hova menjen a picivel a kezében. És megint a fájás. Alig bírtam felmászni a szülőágyra. Közben jött egy másik szülésznő is, hogy na, majd ő szúr nekem vénát. Hát neki sem jött össze, a hajlatban próbálkozott, de neki is csak félig sikerült. Próbáltak CTG-t csinálni Sára szívhangjáról. Most valahogy jobban sikerült nyugton maradnom, amíg regisztrálták a szívhangot, de sok idő nem jutott rá, mert én meg már toltam. Így végül élesbe kaptam vénásan az Augmentint, és a CTG-t is leszedték rólam. Nem tudom, mi fájt jobban: a vénám vagy az éppen aktuális fájás. Jól néztem ki tele ragtapasszal.
Sára gyorsan jött. A harmadik tolásra már félig kint volt. És ekkor abbamaradt a fájás. Az orvosom kérdezte is, hogy „na, nincs fájás?” És nem jött a fájás, így erőt vettem magamon, és fájás nélkül szépen kitoltam.12: 20-kor megszületett a mi kis hercegnőnk. Nagyon nyugodt volt, nem üvöltött rögtön, mint Bence, aki már félig kint volt, és már sírt is. Csabi és az orvosom segítettek felülni, hogy láthassam én is Sárát. Éppen akkor szívták le a váladékot a szájából, majd mire visszafeküdtem, addigra már fel is sírt. Olyan jó volt hallani, hogy sír. Már régen vártuk ezt a pillanatot. Majd még a köldökzsinórral együtt felrakták őt a mellkasomra. Boldog voltam és csodáltam, hogy milyen gyönyörű. Láttam, ahogy Csabi elvágja a köldökzsinórt. Hát nem sikerült rögtön. Gondolom, jó erős lehet ez a zsinór, hogy nem sikerült azonnal elvágni. Kivételesen gyorsan jöttek le a csecsemőosztályról, így nem csodáltam sokáig Sárát.
Közben kaptam egy oxitocint vénásan, hogy a lepény gyorsabban leváljon. A dokim megnyomkodta a hasam, ezzel is gyorsítva a leválást, de ez nem volt túl kellemes érzés. Hogy elfoglaljam magam, felhívtam a két nagyszülőt. Éppen apával beszéltem, amikor mérték Sárát, így élesben mondtam neki a paramétereit. Hossza 54 cm, súlya 3460 gr, fejkörfogat 33 cm. Aztán felhívtam még a Mamát, mert azért tudni akartam, mi újság van Bencével itthon. Szerencsére minden rendben volt. Majd Nenut is. És egyszer csak megint fájást éreztem. Kicsit meglepődtem, mert Bencénél simán ment ez a része, most meg mindent éreztem. Igaz, akkor nagyon nem tudtam magamról két fájás között sem, mert bealudtam. De most mindenre figyeltem, és aktívan részt vettem a körülöttem zajló történésben. Na meg mindenre kíváncsi voltam, és örültem, hogy nem vagyok olyan kimerült, hogy ne érdekeljen minden. Néztem, ahogy Csabi gyönyörködik a lányunkban. Figyeltem őket, ahogy ismerkednek. Teljes volt a boldogságom, de Bence nagyon hiányzott oda mellénk. Jó lett volna vele együtt örülni a kistesó érkezésének. Végre kint volt a placenta is. Hát… nem volt olyan jó érzés, mint Sára megszületése, de nem is fájt. Hirtelen olyan üresnek éreztem magam. Mint egy jó kis hasmenés után. Sehol egy feszítő érzés, csak a könnyed lebegés. Hiába na, a plusz 10 kg az plusz 10 kg. Na és a feketeleves: most se úsztam meg stoppolás nélkül. Bár ugyan a gát ép maradt, azért sikerült a kisasszonynak egy-két maradandó sérülést okoznia kifelé jövet. A kisajak repedt szépen végig. Ide kaptam egy pár öltést, és mivel a placenta sem volt teljesen épnek tűnő, ezért még egy jó kis küret is volt. Amúgy a placenta tök jól néz ki. Olyan, mint a sertésmáj. Persze erre is kíváncsi voltam.
Az öltések nem estek túl jól. Ráadásul most tényleg mindent kipróbáltam, amit eddig sose. Tolókocsizás, magzatvíz és placentanézés, szülés után rögtön felülni. Vagy négyen vizsgálódtak a lábam között, hogy vajon sikerült-e összevarrni a húgycsövem vagy sem. Emiatt most kaptam egy jó kis katéterezést. De igazából ez sem fájt. Csak fura volt hallani, ahogy csorog, nekem meg nincs pisilési ingerem és nem is éreztem, hogy csorog, csak hallottam. Na, ezen is túl voltunk. Most jött egy kellemes hűsítő, fertőtlenítős öblítés. Ez jólesett, úgyhogy meg is kaptam a közel 2 liter vizet alsó fertályi fürdésre. Már csak a szülőágyat kellett visszarendezni, ami nem volt egy egyszerű mutatvány. Jópofa ez az ágy. Emelhető, dönthető és összevissza lehet variálni. Végre minden a helyére került, és ihattam is már rendesen. Nagyon szomjas voltam. Már csak hárman voltunk. Sára élénken érdeklődött a külvilág, de leginkább a cici után. Addig üvöltött, amíg nem próbáltam meg megszoptatni. Egyből rácuppant, és olyan erőteljesen szívott, hogy azt hittem, már a hátam is behorpad. Mondtam is, hogy ez a csaj egy éhenkórász. Az orvosom bejött ellenőrizni, hogy jól vagyunk-e, és megbeszéltük, hogy hétfőn jön, és mehetünk is haza.
Két órát voltunk együtt, aztán a szülésznő elvitte Sárát a csecsemőosztályra, én meg felültem az ágy szélére. Nem volt kellemes ülni, ezért inkább felálltam. Menni kellett az osztályra, mert kellett a hely a szülőszobán, igaz, nem olyan hirtelen, mint nekem. Felöltöztem és battyogtunk kifelé. Míg a liftet vártuk, megbeszéltük Csabival, miket hozzon most be nekem. Víz, rostos üdítő. Meg valami harapnivaló, mert egész nap nem ettem. Jó volt végre túl lenni ezen is. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen gyorsan ment minden. Egy ilyen szülés után, simán vállalnék még egy párat, persze csak akkor, ha többi is ilyen lenne. Bár nem panaszkodom, mert Bence meg 5 óra alatt lett meg. Az sem sok. Hát ilyen kalandos volt kicsi lányunk érkezése.
Nicky1984
