Utazik a Tevecsalád: Finnország déli része ősszel
Mivel a férjemnek adódott lehetősége, hogy egy ideig a finn kollégáit boldogítsa, így egyértelmű volt, hogy a Kistevével együtt mi is összekapjuk magunkat (na, meg a fél háztartást), és lelkes, trendi családként kiköltözünk Finnországba egy rövid időre. Az utazást hosszas tervezés és igen hosszas csomagolás előzte meg, de szeptember végén elindultunk, hogy hótevékké avanzsáljunk, és megismerjük a finn patás – ám igen távoli – rokonokat, a rénszarvasokat.
Az utazásunk alapvetően két részből állt: Finnország déli része, és utána a messzi északi Lappföld. Így először most a déli részt mutatom be röviden.
Az utazás
Nos, mindig is imádtam pakolászni, de a babával még hosszabb útra sosem mentünk, így kihívások elé nézve nekiálltam a bőröndöket telerakni. Sikerült is: három feladott nagybőrönd, két kisbőrönd (alias kézipoggyász), egy ridikül, egy laptoptáska, egy babakocsi, egy autósülés és a Tevecsalád. Ezek mindegyike legalább háromszor átpakolva indulás előtt természetesen. Budapesten minden rendben ment, esti géppel mentünk, a baba elszundikált viszonylag hamar, így a lábam röpke másfél órát zsibbadt… Csomagok és minden megvan, irány az autóbérlés, ahol felvettük a nagy fehér kombinkat, amibe éppen befértünk mi és a kétszáz tonnányi csomagunk. Este természetesen a baba még nem evett, tehát éjfél körül a kedvenc amerikai gyorséttermünk parkolójában megszoptattam és betápoltam, miközben a férjem sült krumplival etetett. Végül hajnal egy körül sikerült elaludni az elméletileg fűtött, a gyakorlatban igen lassan melegedő, tehát jéghideg házban.
Mindenesetre örültünk: egyben megérkeztünk, mindenünk megvan, gyerek alszik.
A szállások és a környékek
Finnország déli részén három szálláson voltunk: férjem kollégájának hatalmas, a tengerparthoz igen közeli házában Espoo-ban, majd egy helyes erdei hotelben Korpilampiban, végül pedig a kolléga édesanyjának házában, Jorvas-ban. A végén természetesen már pillanatok alatt össze tudtam pakolni. Igaz, a férjemnek lövése sem volt, hogy melyik bőröndben milyen ruhadarab van…
Az első szállás – amint azt említettem – a tengerparthoz igen közel volt, így a Babatevével naponta kétszer is sétáltunk sokat, délután mindig a tengerparton. Az első hét végére már kialakult útvonalaink voltak: strand, kikötő, vízparti házak, sétány, vízparti házak, kis kikötő, építés alatt álló kikötő és vissza. Emellett lelkesen szedtem áfonyát, illetve gombásztunk is (mivel nem értek a gombákhoz, így leginkább távolról szemléltük a (mérgező?) lényeket).
Ezen a helyen volt négy lakótársunk is: férjem finn-svéd elvont kolléganője és három amerikai kosaras lány, akik mind el voltak ájulva a Babatevétől. A Babateve így szinte mindig kézben volt és rengeteg finn-amerikai gügyögést hallgatott.
Mivel a szállás egy komplett ház volt, így itt lelkesen kotyvasztottam is a Babatevének, aki – mint kiderült – rühelli a tököt, a sárgarépát, de imádja a lazacot. Nevettük is, hogy a kedvence hat hónapos korára a lazac gravlax és a sült lazac lett, amiket azóta is imád.
A második szállás egy régebbi erdei hotel volt, így ott kevesebbet tudtunk sétálni, emellett az idő is rosszabb volt. Ez azért nem jelentett akadályt: kabát, kapucni és esővédő, mentünk órákat az esőben igazi finnként. Mondjuk néha már olyan rossz idő volt és úgy szakadt az eső, hogy a finnek sem merészkedtek ki, ha nem volt létfontosságú.
Itt főzni nem tudtam, de a botmixerrel a fürdőszobában mindenféle finom gyümölcspürét gyártottam. Igazán élmény a kis csapnál mangót darabolni bicskával….
(Zárójeles megjegyzés: nem tudom, a finneknek mi a bajuk a vágódeszkákkal és a késekkel, de hat hét alatt egy tisztességes vágódeszkával és éles késsel nem találkoztam, pedig nyolc szálláson is voltunk… Mondjuk nem volt alapvetően gond, mert vittem egy kicsi kiránduló, egy közepes mindenre jó és egy hatalmas emberölő bicskát is.)
A harmadik szállás, Jorvas-ban egy kis, ám igen gyorsan fejlődő faluban volt, ahonnan Helsinkibe nagyon könnyű bejutni vonattal és autópályán is. Tehát a környezet kevésbé volt szép, de a séták során találtunk egy ortodox templomot, egy evangélikus templomot és a szomszéd faluban (kb. hat kilométer) a jehovák is építettek egy impozáns imaházat.
Kirándulások a Kistevével, avagy hogyan ne öltöztessük túl a gyereket
Minden hétvégén lelkesen kirándultunk, megkíséreltük bejárni Finnország déli részének érdekes helyszíneit, amiket az igen drágán megrendelt angol nyelvű Lonely Planet útikönyv részletezett. Minden esetben természetesen babakocsi hátul, babának rengeteg kaja, nálunk pedig kétszáz grammos Fazer csoki, ha esetleg megéheznénk (meg ha nem, akkor is).
Megnéztük Fiskars-t (ollók), Porvoo-t (szép piros házak a kikötőben), Naantalit (Moomin – helyi rajzfilmfigura), Turkut (szép nagy kastély), Espoo-t és végül Helsinkit is. Utóbbi nagyon szép. És a heringfesztivál rendkívül klassz volt, legalább a Kisteve is tudott enni. Lazacot. Mondjuk amilyen lelkesedéssel eszi a halakat (igazából minden halat, jöhet neki lazac, pisztráng, atlanti tőkehal, tonhal), homárral és kaviárral nem feltétlenül érdemes megkínálni…
A kirándulások során alapvetően jó idő volt, de mivel „faluról jöttünk”, azaz szegény magyarok ott a hideg, rideg finn vidéken, így az elején szegény babát túlöltöztettük. A finn ősz során alapvetően elég egy body, egy rugdalózó, egy közepesen vastag nadrág, egy kardigán, sapka és egy vékony takaró. Erre értelemszerűen csak később jöttünk rá, így amikor túrázni mentünk egy nemzeti parkba, szegény Kisteve nagyon nem élvezte… Azóta kezd beállni, hogy mennyi ruhát is érdemes ráadni a nem fázós Kistevére. Mondjuk azóta itthon folyamatosan azt hallgatom, hogy meg fog fázni a gyerek és öltöztessük fel rendesen….
Mivel a finnek nagyon szeretnek túrázni és kirándulni, így rengeteg túraútvonalból lehet választani, amelyeknek csak egy része babakocsibarát! Ezt mi átéltük a Nuuksio Nemzeti Parkban, ahol kb. ötven méter után fordultunk vissza és kerestünk egy másik utat, mert a háromkerekű, terepre tervezett tűzpiros svéd Ferrarink sem erre volt kifejezetten kiképezve. Ha valaki babakocsival Finnországban szebb helyeken túrázna, annak határozottan javaslom a három nagyobb kerékkel rendelkező járgány beszerzését, mert így könnyebben tud a babával sétálgatni terepen, és amennyiben a túraútvonal hirtelen mocsarassá válik és a mocsárban keskeny pallók jelentik az utat, nyugodtan tud vele közlekedni.
Alapvetően a finn egy igen baba- és gyerekbarát nép: kedvesek, segítőkészek és mosolyognak a babákra és a babásokra. Ennek megfelelően az épületek jelentős része akadálymentes, hogy babakocsival is be lehessen menni, figyelembe véve azt is, hogy a finn járgányok lényegesen szélesebbek az itthoniaknál – náluk az általánosabb az oldalt széthúzható, mózest és hordozót egymás mellé rakó babás közlekedés.
Emellett a bébiételek, tápszerek és pelenkák széles körben elérhetőek, a közepes méretű boltokban már minden van. Viszont ha valaki egy márkához ragaszkodna, küzdeni fog, ugyanis pelenka Pampers vagy Moomin, cumisüveg és tartozékok vagy Phillips Avent vagy Mam. Más nincs. A nagyobb boltokban sem. Babának való ruhák kizárólag nagyobb bevásárlóközpontokban vannak, de ott hihetetlenül klasszak, viszont ennek megfelelően – magyar viszonylatban – igen drágák is. Mivel mi szinte mindennel felkészültünk, így csak egy bankrabló-szerkót (gyakorlatilag símaszk) vettünk kinn a Kistevének, amely később, az északi kalandozásaink során igen hasznosnak bizonyult.
Folyt. köv.
Tevelány
A szerző korábbi írása:
Mindenki rémálma: amikor a gyerek végigüvölti a repülőutat
Érdekes módon ettől az utazási fajtától mindenki retteg: a szülők (üvölteni fog a gyerek) és az utasok (üvölteni fog a gyerek).
Tovább>>>
