Ovis integrálás témában történt velünk a következő eset pár hete.
A nyári szünet után újra nagy örömmel indultunk, most már az óvoda középső csoportjába. Eléggé zaklatottan indult az ősz, miszerint az első nevelési napon értesültünk róla, hogy lecserélték a kedvenc óvó néninket, de hát van ilyen, semmi sem állandó. Jól vettük ezt az akadályt is. A másik változás, hogy öt kisgyermek kikerült a csoportból költözés miatt, de hát ilyen is van, ezt is túléltük. A csoport létszáma viszont nem sokáig maradt megfogyatkozva, mert szeptember közepére beszokott a három új kis pajtás. Elvileg maradt még két hely, én ekkor még semmi rosszra nem gondoltam. Anyukáktól hallottam délután az új kisfiúról, aki (egyébként másfél évvel idősebb a társainál, meg nagyobb is) sorra veri a csoport tagjait, lelöki őket szándékosan veszélyes helyekről, és agresszív a nevelőkkel is. Kitárt fülekkel hallgattam a beszámolókat, de még inkább meglepődtem, amikor rendkívüli szülői értekezletet hívott össze az igazgatónő.
A szülői értekezleten lett számomra nyilvánvaló, hogy mi is a helyzet. A csoportba érkezett egy SNI-s gyermek. A gond csak annyi volt, hogy a szülő elfelejtette tájékoztatni az óvodát a felvétel során, hogy ez a gyermek negyedik óvodája, és különlegesebb bánásmódot igényel, mint a csoport többi tagja. A szülőin elmondták, hogy az oka, ami miatt most összejöttünk, az sok szülő kérésére az új kisfiú esetének a megbeszélése lenne. Én itt szembesültem magáról a tényről, hogy újra 29 fősre bővült a csoport, (mert mint megtudtam, ezt a SNI-s fiút kettőnek kell számítani), de az óvoda vezetősége nem vállalta azt a felelősséget, hogy hibát követtek el abban, hogy úgy engedték be a gyerkőcöt a csoportba, hogy fel se tételezték, hogy bármi baja lehet, így történtek az enyhe agyrázkódos, harapdálós, köpködős, lelökős esetek a mieinkkel.
Mi a kiscsoport megkezdése előtt alapos háziorvosi vizsgálatnak lettünk alávetve, oltási könyv ellenőrizve, elbeszélgetés az óvodai vezetőkkel, így mehettünk oviba. Nem értem, hogy történhetett meg, hogy beengednek bárkit a csoportba, akiről azt se tudják, ki fia borja. Igazából nem is feltételeztem, hogy ilyen történhet egy óvodában, ezért fel se merült bennem az emiatti aggódás. Az óvodavezető elmondta a szülőin, hogy mivel látják, hogy gond van a gyermekkel, kirendelnek mellé egy pedasszisztenst, és az ő felügyelete alatt léphet be a csoportba ez a gyermek. Ekkor még az óvoda vezetése kezében semmiféle papír nem volt azzal kapcsolatban, hogy milyen diagnózissal rendelkezik a srác.
Másnap volt időpontja a szülőnek a vezetéssel, így még a szülőin érdemben semmit nem tudtak mondani nekünk, csak annyit, hogy nyugodjunk meg, mert van személyes felügyelője a gyermeknek, aki minden lépését figyeli, így nem érheti baj a csemetéinket. A lincshangulat kezdett lassan a tetőfokára hágni, de az igazgatónő türelmet kért, várjunk egy hónapot, hogyan alakul a helyzet, és ettől függően fogják tanácsolni a kisfiút.
Mondanom se kell, eltelik lassan a második hónap is, és semmi változás a dologban. A másik érv az volt, hogy fontos, hogy a gyermekeink szembesüljenek azzal, léteznek másmilyen gyerekek is, akiket be kell fogadni, meg kell ismerni, be kell integrálni, hátha működik a dolog. Elmondom, hogy zajlik az integrálás. Pedasszisztens néni folyamatosan kézen fogva vezeti a fiút, külön asztalnál ehet, külön játszhat, külön mosdózik, külön udvarozik, külön sétál tőlük, mert agresszív, rugdos, csipked, köpköd, így nem lehet a többiek közé engedni. A többi gyerek meg lesi, hogy most ilyenkor mi van, a fura fiú nem jöhet hozzájuk közel, meg nem is igazán vágynak rá, mert látják, hogy a pedasszisztens nénit is rugdossa.
Mint utóbb kiderült, kemény gyógyszereket szed a srác, amikkel valamennyire le van szedálva. Bele se merek gondolni, milyen a viselkedése ezek nélkül. Lehet, hogy rosszindulatúnak tűnök, és olyan „jóhogynemazéngyerekemilyen” hozzáállásúnak, de van egy pont amikor már talán semmi értelme az integrálásnak, úgyse fog működni. Más megoldás kéne. Speciális intézmény. Talán. Ha esetleg az olvasók között lenne hasonló eset, vagy tapasztalat, nagyon örülnék, ha látnám, máshol hogy működik ez, hogyan helyes hozzáállni ehhez.
E.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
