Két másodikos civakodott az iskolában, lökdösődtek, egymás kapucniját húzták. A napközis tanár szétválasztotta őket, de úgy döntött, nem elég a fejmosás, valami komolyabb büntetés kell.
A pécsi általános iskola tanára nem hezitált sokat, úgy gondolta, gyakoroltatja kicsit a gyerekekkel a rovásírást. Az „a” írásjel alapját képező „aratókés” szó lemásolása volt a feladat, rovásírással. Ha a két másodikos nem tudta volna, mi ez az eszköz, a lapon kis versikét és magyarázatot is találtak:
"Aratókés! Ki nem látott
Ehhez hasonló szerszámot?
Két széle fa, közben penge
Kaszára emlékeztetve"
"A vágóél kitámasztására a nyél végéből kiinduló erősítés szolgál. Ez az éltámaszték nehezékként is működött, amely fokozta a vágás erejét."
Nem nagy munka, de a szülőket mégis felháborította a dolog. Úgy gondolták, iskolában nem lehet helye politikának, a rovásírás terjesztése pedig jelenleg nem mondható politikailag semlegesnek. Ha ők próbálták úgy nevelni gyermekeiket, hogy ne legyenek hatással az életükre a politikai csatározások, akkor erre az iskolának is gondot kellene fordítania. Az egyik gyerek anyukája azt is elmondta: ugyanígy felháborodott volna akkor is, ha munkáspárti dalokat kell tanulnia gyermekének. Az igazgató elhatárolódott az esettől, és egy pedagógus magánakciójának nevezte az esetet.
Van, ahol szakkör keretein belül tanulhatnak a diákok a székely-magyar rovásírásról, máshol a képviselőtestület vetette fel, hogy a helyi gimnázium a magyar nyelvtan tantárgy keretein belül taníthatná. Ti mit gondoltok erről? Testhezálló feladat ez egy nyolcévesnek? Helye lehet az iskolában a politikának? Vagy politika helyett koncentráljunk a hagyományőrzésre?
Juditty
