Jópár éve valami tehetség-csillagállás lehetett, kirajzottak nagyjából egyszerre, és azóta van Palya Beánk, Herczku Ágink, Bognár Szilvink és  Szalóki Ágink, ez utóbbi adott lemezbemutató koncertet a zsúfolt Trafóban, egy rakás ugrándozó kisgyerek és időnként egzotikusan öltözött szülő közt.  Ez a gyerekzene nem az a gyerekzene - ezt pofámleszakad érzés és kapcsoldmárki inger nélkül hallgathatja felnőtt is, rácsodálkozva pár ezeréves, amúgy agyonrágott vagy vadiúj versre, József Attilától Erdős Virágig. Ja, a nézőtéren ülnek részben a költők is, akinek módja volt eljönni.

Jól kezdődik, azt tudom, hogy a Trafó előtt nem lehet megállni, azon az oldalon nagyjából sehol, tehát a Nyóckert választjuk, a Leonardo-Tömő sarokhoz közeli közösségi kert előtt állunk meg, rácsodálkozunk, pár ember matat a kertben, tömött fejessaláták,  mindenfelé terjedő menták (nálunk is csak a láda határa állítja meg évek óta), viruló rozmaringok és indázó borsók, látjátok, akik ezekben a magas házakban laknak,  azok is tudnak paradicsomot nevelni, a hangulata olyan, hogy szinte látjuk Bors néni suhanó alakját is az ódon bérházak közt bújó zölddarabon.  Meseszerű, mint ahova megyünk.

Egy pillanatra leszállunk azért a földre, az igényes gyerekkoncert sajna nem a csórók sportja, három gyerekkel már frankón ott lehet hagyni egy teljes havi családi pótlékot, láthatóan a belvárosi jobbaneleresztett értelmiség hozza a gyerekeit, kézműves ruhák, egyedi táskák, rétegsport lett ez is, gyerekkoromban még viszonylag össznépi volt a Halászjutka vagy a sebőferi, ez van, örüljünk hogy mi még jöhetünk. A színpad felett hatalmas felületen látszanak az új könyv (mert az, CD-melléklettel) mesés illusztrációi (Kiskovács Eszter csudarajzai). Lesz ám köztük meglepő is, a mókushal például  nem az, amit a lexikonok annak mondanak, hanem egy halfarkú, mókusfejű-mókuslábú tünemény, a szarvasfejű szarvasbogárral együtt gyülekeznek egy holdféle sárga kör körül, ami alatt fekete macskafej lapul, mi hárman úgy fordítjuk le, hogy a fura öszvér-állatok a holddal takarózó macskát igyekeznek a régi-régi altatóverssel elaltatni.

Naszóval a zene: aki ismeri a Gingallót vagy a Cipity Lőrincet, az nagyon meglepődni nem fog, a gyereksereg a dinamikusabb ritmusokat díjazza igazán (a színpad előtt ugrálós táncokkal, itt látjuk a két nyuszifülcopfos kislányt, akik fáradhatatlanul ropják, ha van épp mire), a felnőttek ábrándozhatnak a jazzes, lassabb, meseálmos darabokon. Én kicsit lepődök, mikor a színpad jobb oldalán régi ismerőst fedezek fel: Szalai Pétert a hajdani Calcutta trióból (indiai zenét játszottak, sűrűn megfordultam a klubjukban), most is kézidobokon, tablán játszik szokása szerint, sőt, kisfia, Samu is közreműködött Ági lemezén.

A koncert vendége, Guszti akcióban

Áginak egyébként csak a ruhája nem tetszik (hiába hibátlan az alakja, ezeket a hosszú, testhez tapadó izéket  már számos filmfesztivál és híresség kapcsán kicikizték korábban): csodásan énekel, remekül vonja be a közönséget a pigmeus vagy cigány ritmusokba, még az is jól áll neki, amikor hirtelen nem jut eszébe, melyik dal következik, és vadul lapozgatni kezd az elé készített könyvben, abban, amit az előtérben meg lehet vásárolni. Több év telt el a legutolsó lemez megjelenése óta, érdemes volt várni: kiérlelt, igényes munka, változatos is, visítva vihogok a vokálos lányokkal együtt népirütyütyűre hangszerelt Garaczi-versen (Zsolti, a számítógépszerelő), rácsodálkozom arra, hogy lehet új ruhába öltöztetni olyan klasszikusokat mint Csoóri Sándor Macskapiaca (már Halász Judit is elsütötte tökéletesen más  hangszereléssel) vagy Weöres Altatója, vagy arra, hogy Erdős Virág versei is elbírják a megzenésítést.

A könyvben a rajzokon túl a mesék a pluszok: aki kíváncsi arra, mit látunk, ha bekerülünk saját foltos macskánk álmába, milyen kalandokba keveredhet Zazik, a kék kövirigó egy lakatlan szigeten,  és saját kuckó, barlang vagy faodú helyett miért tesz az ember szert felnőttként saját kertre, olvassa el őket. És ha nincs saját kert ugye - gondolom már hozzá én, miközben visszaérünk a fejessaláták és rozmaringok elé a kocsihoz az esőben- akkor legalább egy közös kertre, ahol szintén megtalálhatóak a "magmanók, virágtündérek és illatszellemek". Vagy ha ez sincs, így a mese, hát rajzoljunk magunknak egyet, vagy csukjuk be a szemünket, és képzeljünk magunknak egyet, azt egész biztosan nem veheti el tőlünk soha senki.

 

Vakmacska

Szalóki Ági: Körforgás, mesekönyv és CD, Kolibri Kiadó