26. hét
Újév után elutaztak anyósomék, hozták Magyarországra a fiunkat is. Gondoltam, uhh, na, ez szép kör lesz, biztos lesz megint „Nem akarok repülővel menni, másik repülővel akarok menni” móka. Szerencsére ez elmaradt, és a repülő sem volt nagy, csak pont ugyanakkora, mint múltkor. Egyedül a babakocsi leadásakor volt pityergés, hogy a bácsi elvitte a babakocsit, és nem hozza vissza. Ferihegyen semmi papírt nem kértek az útlevelén kívül, pedig jócskán írtunk angolul is, magyarul is beleegyezőt, hogy a nagyszülők hozhatják-vihetik, plusz az anyakönyv is náluk volt. Gondolom amiatt nem kérték, mert egyezett a családnév. (A férjemnek is egyezik a neve az apósoméval)
Mint a régi, szép időkben
Így három napunk volt kettesben a férjemmel, amit meg kell valljak, nagyon jól esett már, rengeteget beszélgettünk, visszahozta a „régi, szép időket”, ahogy szereltünk, ahogy egymás keze alá dolgoztunk, vagy csak szimplán kettesben lehettünk.
Férjem mondta, hogy ha sose lett volna gyerekünk, simán el tudná képzelni, hogy nincs a fiunk, míg így, hogy már van, nem tudna és nem is akarna visszamenni abba az állapotba, amikor nem volt. Teljesen így éreztem én is. Nagyon üres és csendes volt a fiunk nélkül lakás.
Megnéztük a kórházat
Végre sikerült megnézni a kórház privát szülészeti osztályát is, pontosabban azt, ahol szülés után lennék. Én már láttam tavaly is, és már akkor is az volt az érzésem, hogy nem értem, mire kérik el ezt a rengeteg pénzt. 3000 font egy éjszakával a hüvelyi szülés, 6000 két éjszakás csomagban a császár.
Lehet kérni csak szobát privát alapon is, úgy, hogy a szülés maga NHS, állami alapon megy.
Ugyanaz a szülőszoba a privát esetben is, mint állami alapon, ugyanazok az orvosok is, valójában viszont velünk fizettetné ki a kórház azt, amit az állam fizet, átjárás minimális a privát és állami közt, tehát csak ha gond van. Különben nem kérhetem át magam csak úgy államiba.
Ezen felül privát ellátás esetén kötelező 6000 fontért a 7/24 doktor rendelkezésre állást megvenni. Így már simán a 10 ezres biztosítós limit fölé mentünk volna. Férjem sem volt elájulva, többre számított egy magán szülészettől, de igazából a szobán kívül a csomag ugyanaz, mint az állami. Nem értettük.
Így végül azt beszéltük, oké, akkor magánorvos egy-egy konzultációval, plusz privát szoba. Sőt, azt kell mondjam, inkább rábíztam a férjemre a döntést, a szívem más kórházba húzott, de azt nem engedhetjük meg magunknak. Mi több még itt sem a teljes ellátást teljesen privátban. First world problem-nek tűnhet, más is szült már államiban, miért rinyálok.
Mondjuk azért, mert úgy éreztem, teljesen ablakon kidobott pénz volt így a biztosításom, amit amúgy költhettem volna a családomra is. A biztosításomé, amit pont azért kötöttem, hogy a következő szülésem jó legyen.
Meglepetés
Már kezdtem elfogadni a helyzetet, mikor az orvosi leletem alapján a biztosítóm visszajelzett, hogy adnak egy másik hivatkozási számot, és a teljes keretemig (majd 2 millió font) elmehetek szüléskor, nem normál szülésként kezelik, hanem elektív császár lehet, a placenta miatt, ami részben melsőfali, de egyelőre fedi a kijáratot. Amíg nem volt erről papírom, csak a normál szülést tudták felajánlani, így nem is reménykedtem benne, hogy a szülési keret fölé mehetek.
Mondjuk a választott doktornőm tényleg szuperul elmondta és leírta, mik a lehetőségek, milyen nem várt események lehetnek ilyen elöl, de mélyen fekvő lepénynél. Nem feltétlen lesz, de tudjak róla.
Tájékoztatott olyanokról is, amit az államiban el sem mondtak a méhlepénnyel kapcsolatban, hogy bár ritka esetben,de előfordulhat: pl. Placenta previa major, placenta accreta, placenta increta, placenta pecreta. Accreta esetében pl. ha korábbi császársebre nőtt rá a lepény, komoly vérzés lehet, akár méheltávolítással is járhat. 32. héten ezt ellenőrzik, akár MRI-vel is, ha szükséges.
Majd kiugrottam tehát a bőrömből, mikor a biztosító levelét megláttam. Innentől kezdve nem kérdés, hol akarok szülni: a doktornőmnél. Így remélhetőleg ebből a Portland lesz, full privát, olyan a hozzáállás is ott, ezt vetéléskor már megtapasztaltam. Tényleg 5 csillagos.
Repülés terhesen
Talán a kórházválasztásból is látszik, hiába vagyok amúgy jó problémamegoldó, ha sok az input, akkor vacillálok, és próbálok útvonalat tervezni, milyen opciók lehetnek optimálisak. Nem lennék jó vezetőnek, az tuti, mert nem tudok dönteni. Utálok dönteni. Ha döntenem kell komolyabb dolgokról, akkor mostanában táblán teszem, pro és kontra, előnyök, hátrányok, mi fontos számomra. Múlt héten munkahelyen is belefutottam ilyen szituációba, tipikus három amigó esete. Valamit úgy akartam megoldani, hogy később is hasznát vegyük, de magára a problémára nem volt ennyi idő kiosztva, mi legyen. Végül külső segítséget kértem a döntésben, és nagyjából készen sikerült átadni a kollégának még a szabadságom előtt.
Szombat óta így már én is Magyarországon vagyok. Jól tettem, hogy anyósomékkal jött a fiunk. Ez az utolsó repülős oda-vissza utam szülés előtt. Az endokrinológusnál is jártam, a gyógyszerem adagja maradt, jól megkaptam, miért nem hoztam a tavalyi leletem (ami ugyanitt készült), miért akarok kint szülni, miért nem néztek antitesteket, miért nem jöttem három hónapos terhesen. Mintha ezeket nekem fejből kellett volna tudnom. Nem gond, csak meglepett. Nőgyógyászatot most kihagytam, kint intézem.
Altatás
Gondolom, érdekel benneteket, hogy haladunk a fiunk altatásával. Valamennyire jól, de lehetne még jobb is. Reggel 8-kor ébred, mostanában napi egy-másfél órát szabad levegőn van, utána ebéd, utána alvás, van mikor saját maga megy az ágyikóba. Anyósoméknál mindig kicsit késve volt ebéd, kb. 2 körül, így kb. 3 körül aludt a gyerek két órát, kipihenten ébredt, jó gyerek volt, játszottunk, stb. Azt mondták, nagyon szépen viselkedett (amíg nem jöttem, akkor mintha láttam volna a színészkedést, a nyígok kicsit anyának dolgot), sosem volt hiszti. Mondani bár mondta, hogy nem akar fürödni, szemét lehunyni és aludni, de szépen megcsinálta, amikor ideje volt. Tehát ez a része jól halad, tényleg kellett neki a rutin.
Este azonban még mindig maradt a 11 órakor alvás, pedig az esti rutin 7-kor vacsora, 8-9 közt fürdés. Anyuéknál vagyunk most, itt szintén másfél óra szabad levegő, fél 1-kor ebéd, fél kettőtől fél háromig altattam ma, de mindent csinált, csak aludni nem akart. Én mellette feküdtem, elköszöntem tőle, jó pihenést, anya is alszik, nem hatotta meg. Fél háromkor azért végre elaludt. Viszont nyugodtabb lett, lehet, csak meg kellett érnie rá, ahogyan nekünk is tanulni a hibáinkból.
Dobálni sem dobál, egy nagyon jó tépőzáras dobálós játékot találtunk, férjemé meg a testvéreié volt anno, imádja. Pénteken utazunk vissza Londonba.
Tildy
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
