Igen, én is ismerem. A kislány úgy ment aznap iskolába, hogy a két alkarja szinte lila volt és alig bírt írni. A lányom rávette, szóljanak az osztályfőnöknek. Szóltak. Az of kiakadt, fel volt háborodva, azonnal mentek az igazgatóhoz. A gyerek anyját másnapra behívták az iskolába. A lányom azt mondta, szólt – hívjuk így – Zsuzsának, hogy ha bármi baja van, vagy az anyja megint bántja, jöjjön el hozzánk. Mondom neki, persze, hogyne, főleg miután elmesélte, miket mesélt neki a lány. Volt, hogy éjjel a cseresznyefán aludt, mert nem mert bemenni a házba. Az anyja eltörte a hátán a seprűnyelet.
Egy másik osztálytárs hazakísérte a lányt, akkor az anyjától olyan pofont kapott, hogy lefejelte az osztálytársát. Na ekkor már kb. felfordult a gyomrom és épp azon gondolkoztam, kutyaharapást szőrivel, kéne szerezni néhány mindenre kapható figurát a Pokolhegyről, hogy verjenek már szét egy söprűnyelet anyuci hátán. Mondtam a lányomnak, pattanjon bicóra és tekerjen el Zsuzsáékhoz egy matekfüzettel, megkérdezni, mi volt a házi, legyen ez az alibi és próbáljon meg beszélni a lánnyal, hogy én azt üzenem, ha úgy érzi futni kell, jöjjön hozzánk. Attól féltem, a nő gyanút fog, hogy miért hívták be a suliba és jól eltángálja a gyereket.
Na, az akció sikerült is. Felhívom a férjem, mesélem neki a sztorit, erre mondja nekem, hogy jó nagy hülye vagyok, mert mi van, ha a kislány tényleg elszökik otthonról és idejön, a jóindulatú anyja meg majd jól feljelent minket, aztán még mi fogunk szívni a végén, járkálhatunk a bíróságra, ilyenek. És hogy nem a mi dolgunk lenne hősieskedni, hanem van erre kiépített rendszer, a gyermekvédelem, na az mi a túrót csinál? Na, ez nekem eszembe sem jutott. Persze ő is sajnálta, meg agyaltunk is este a dolgon, hogy mi legyen.
Aztán a kislány nem jött. Nem tudom, mi van vele. Néha hetekig normális az anyja, akkor nem kap. Lehet, most ez az időszak van. De lehet, csak megszokta és túlél nap mint nap, az ember sokat kibír, nem is tudjuk, milyen sokat, várja az időt, amint léphet otthonról, minél hamarabb, bármi áron. Nem tudom, mit kéne tennem, nem tudom mennyire kéne belefolynom, nem tudom mi a megoldás. Én, aki az utolsó nyüves kutyát is befogadom, nem tehetek úgy, mint ha nem rám tatozna, mint ha nem tudnék róla. De nem tudom, mit tegyek.
RR
