Az egész néhány hónapja kezdődött, illetve néhány éve. A gondolat, hogy a kisebbik csemete megszületése óta nem nyaraltunk a tengernél, eléggé motoszkált bennem. Ha a kicsi is elég nagy lesz hozzá, nekivágunk egy jó kis tengerparti nyaralásnak. Már régóta megvolt az úticél, Vir sziget, Horvátország. Ismerősi körben hallottunk jókat róla, az ára is megfizethető, a család legifjabb tagja pedig már hároméves. Úgyhogy tavasszal elhatároztunk, végre jöhet a várva várt tengerpart.
Márciusban sikerült is jó áron szállást foglalni, egy remek kis apartman nem messze a tengertől. Persze a nyári táborok, egyéb családi rendezvények miatt csak augusztusban tudunk menni, sebaj. Igaz, szombaton kell indulni, de majd megoldjuk. Közben festést is terveztünk, és úgy egyeztünk meg, hogy amíg mi nyaralunk, elkészül a festés, előtte mindent kipakolunk, hazaérve pedig felmosás és visszapakolás. Minden csodás.
Eljött a várva várt nap. Indulás hajnalban, mi lesz nekünk az a 7 órás út! Hát már az első nap megszívtuk, 12 óra alatt értünk le, közben óriási, több kilométeres dugóba kerültünk, a gyerekek nehezen bírták, de persze mi is. Végre ott vagyunk, remek, most már csodás lesz minden. Este még egy gyors fürdés a tengerben, aztán egy nagy alvás, és indul a kikapcs, napsütés, strand és stresszmentes élet.
Az első éjszaka számomra borzalmasan telt, nehezen aludtam a párás melegben, na, mindegy, majd holnaptól kérünk klímát, és rendben leszünk. Másnap strandolás, persze a parton árnyék semmi, a nap ezerrel süt, jól jön a napernyő és a strandsátor, készültünk is vele. A kavicsos strand roppant kényelmetlen volt, bökött mindenhol, hát ez van. A tenger majd kárpótol. Hát mit ne mondjak, a vízben építési törmelék, gyér élővilág, nehezen lehet bemenni a vízbe, csúszik. Búvárkodásra kevésbé alkalmas, persze nagylányunknak tetszett, hát mi már láttunk szebbet is. Kis háromévesünknek mindegy, csak víz legyen, persze ő is be a vízbe-ki a vízből típus. Illetve mit neki, hogy tenger vagy mi, és milyen mély, megy ezerrel befele. Persze a strandon fagyizás, majd másnap ismét. Harmadnap gondoltuk, este beautózunk Zadarba, biztos gyönyörű lesz, hiszen sokan dicsérték.
Itt kezdődött kálváriánk. A kicsi jelezte, hogy kakilnia kell, hát kissé hasmenés jellegű, sebaj, elrontotta a gyomrát, menjünk vissza a szállásra. Visszafele menet persze a száján is kijött minden, amit aznap evett, azzal beterítve a kocsi hátsó ülését. Visszaérve az apartmanba a nagylány is rosszul érzi magát, fáj a hasa. Remek.
Kocsitakarítás, közben a nagylány is hány, illetve vizes hasmenése van. A kicsi is elfogyasztott éjszaka néhány pelenkát, lepedőt, de legalább nem hány. A nagy szenved egész éjjel, nem marad benne semmi. Reggel a kicsi is kihány mindent, még a vizet is. Jó, most már túl vagyunk a nehezén, gondoltam minden kijött belőlük, most már csak jobb lehet. Délelőtt kissé javult a helyzet, két apartmannal odébb magyar tulajdonosok, akik horvátul is beszélnek, nagyon segítőkészek. Elmegyünk egy patikába, veszünk probiotikumot, hiszen az otthonról hozott készletek már fogynak. A nagy ivott gyógyport. Talán alakulunk. A kicsi evett pár falatot, ivott is, benne is maradt. A nagy szintén.
Délután a kicsi belázasodik. Mi jön még? Két kúp, este már nem lázas. Alakul. Persze enni még csak keveset esznek, a nagy még szenved, de már jobban van. Oké, akkor holnap hazamegyünk, otthon talán jobban gyógyulnak. Csütörtök délután, amikor már kissé jobban voltak, elindultunk. A nagy háromszor hányt menet közben, de legalább már nincs hasmenése. Éjjel 11-kor érkezünk haza, egyből ügyeletre megyünk. A kicsi evett pár ropit, ivott is valamennyit, úgy gondoljuk, ő már jól van. A naggyal be az ügyeletre, kap kúpot, talán így már nem hány és benne marad valami.
A lakás persze még szétverve, amikor hazaérünk, ez a legkisebb gondunk. Péntek reggel a kicsi megint hány, és a hasmenés is visszatért. Irány a gyerekorvos. A nagylány vizeletében aceton, otthon még éppen kezelhető kiszáradás. A kicsi vizelete pocsék, kiszáradás, ha még egyszer hány, menjünk a kórházba. Persze mondanom sem kell, az orvostól kiérve a parkolóban hány. Irány a kórház! Ambulancia, megvizsgálják, azonnali felvétel, kapja az infúziót. A nagylányt is megvizsgálják, mehet haza, otthon sok-sok folyadék. A kicsivel több mint két napig voltunk bent, rotavírus pozitív. zubogott bele az infúzió. Itatni kellett folyamatosan. Vasárnap végre jobb állapotban van, vizelet negatív. Hazajöhetünk.
Mondanom sem kell, hogy itthon mi várt még ránk. Festés utáni takarítás, ablakpucolás, mosás, stb. stb. stb. Ha ez még mind nem elég, a darazsak is elleptek minket, úgyhogy várjuk a darázsirtót is.
A nyaralás előtt olvasgattam mindenféle fórumot, véleményt Vir szigetről, voltak pozitív, negatív vélemények. Hááát a történtek után én nem tudok pozitívan gondolni a szigetre. Ivóvíz helyett fúrt kutakból jön a víz a csapból, ami fogyasztásra nem alkalmas, még fogmosásra is palackos vizet kellett használni. Viszont mosogatni lehet vele. Hogy ez okozta-e a fertőzést, esetleg a fagyi, jégkása, a tengervíz? Sosem derül ki. Az viszont biztos, hogy voltak más gyerekek is betegek ott a környéken, szóval valami biztosan volt/van.
Ebben a pénzhajhász világban persze senki sem fogja azt mondani, hogy valami veszélyes lehet, hiszen az rossz fényt vetne a környékre. Természetesen nem szeretnék okolni senkit a történtekért, hiszen ez semmilyen szempontból nem kárpótol bennünket. Egyszerűen csak az lenne a cél ezzel az írással, hogy mások ne járjanak hasonlóképp.
A.
A rotavírusról ezekben a posztokban is írtunk:
Rotavírus: veszélyes, mégsem oltatunk?
Fürdőszobakövön hever a vírustól leterített család
Nyári fertőzések: előzd meg őket
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
