Utálom a rendetlenséget. Ez nem mindig tűnik fel annak, aki belép hozzánk, mégsem adom fel a harcot, erőm-időm szerint megteszem, amit tudok. De hogy miért annyira fontos nekem, hogy pont a gyerekszobában minden este rend legyen, azt nem tudnám megmondani. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a gyerekeim szanaszét szórt játékok között menjenek aludni. Közben az teljesen szokványos, hogy a lakás egyéb részei háborús övezethez hasonlítanak.

Jó, ha ez annyira fontos nekem, hát legyen így, miért is ne. A kölykök is megszokták, igénylik is a rendet. Van itt azonban néhány szépséghiba. Az egyik az, hogy a gyerekeim helyett én szoktam minden este rendet rakni a gyerekszobában. Ilyenkorra fáradt vagyok, nyűgös, lezavartam a vacsit, fürdetést, öltöztetést. A lányaim éppen lazítanak: könyvet nézegetnek, rajzolgatnak és fütyülnek az igyekezetemre. Érthető módon: ők is mocsok fáradtak. Kértem már őket többször, hogy segítsenek. Adtam nekik konkrét feladatot, pl. hogy az egyikük rakja össze a játékedényeket. Néha egészen pontosan fogalmaztam: ezt vagy azt a tányért hozza ide valamelyikük. Valamicske segítséget kaptam, de nem sokat.

A legújabb módszerem az, hogy a rendrakási idő hétkor kezdődik, a mese vége fél nyolckor van, ha sok mesét akarnak, hát húzzanak bele, hogy együtt gyorsabban végezzünk. Vegyesek a tapasztalataim, a nagylányom kapiskálja az összefüggést, a kicsi nem érti. Ugyanakkor a nagylányom inkább a diplomáciát veti be (anyaaaa, de akkor iiiiiis legalább egy mesééééét), a kislányom segít, de csak azért, hogy ne legyek szomorú. És hát ő se kitartó. Én pedig már nagyon utálom ezt az esti gályázást.

Másik szépséghiba: mi van akkor, ha nem jól közelítem meg a kérdést? Lehet, hogy nem kellene ragaszkodnom ahhoz, hogy rend legyen náluk? Lehet, hogy inkább a lakás többi részével kellene példát mutatnom? Lehet, hogy bőven elég lenne heti egy rendrakás? Lehet, hogy egyáltalán nem kellene nekem raknom a rendet, hanem hagyni vagy fenyegetni, hogy ők csinálják meg maguknak? De nem kicsik hozzá? (Milyen szerencse, hogy még nem túl nagyok, lesznek ők még kamaszok is.) Mit tegyek? Ne izgassam magam, hagyjam napokig felgyűlni náluk a cuccot, aztán időnként vágjam puccba a szobát nélkülük?

Nálatok mik a szokások? Szerintetek hány éves kortól lehet elvárni azt, hogy a gyerek rendet tegyen? Aki rendrakáspárti, milyen módszereket vet be, hogy a gyerek együttműködjön? Aki fütyül a rendrakásra, hogyan szokott porszívózni például? Hogy néz ki a gyakorlatban a normális egyensúly az agyongörcsölve rendben tartott és a kaotikus, koszos gyerekszoba között?

AMK