Bárkit megállíthatok az utcán, bízhatok benne, hogy képes egy-két mondatban összefoglalni a karácsony vagy a húsvét jelentését.
Nem úgy a pünkösd – ha nem egy vallását komolyan gyakorló és művelt kereszténybe futunk, akkor a többség nyilván az okostelefonon elérhető Wikipédia után kapna, esetleg zavartan hümmögne, hogy izé, valami a Szentlélekkel, majd utánakérdez.
A húsvét utáni ötvenedik napon, így ebben az évben június 11-én, vasárnap ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását, azaz pünkösd napját. Pünkösd a húsvétot követő ötvenedik nap, mozgó ünnep, neve a görög pentekosztész („ötvenedik”) szóból ered. Pünkösdöt sokan a keresztény egyház születésnapjának is tartják, mivel ekkor lettek a tanítványokból apostolok, a földi gyülekezet Szent Szellemel betöltekezett első vezetői.
A keresztény egyházi ünnep története a következő: Krisztus mennybemenetele után az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas zúgás, szélvihar támadt, s a szentlélek lángnyelvek alakjában leszállt a tanítványokra.
„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Szellem adta nékik szólniuk.” (Ap.Csel 2:1,4)
A húsvétot követő negyvenedik nap áldozócsütörtök, Krisztus mennybemenetelének napja. Neve onnan ered, hogy az évi egyszeri áldozás határidejéül a katolikus egyház ezt a napot szabta. Sok helyen ez a gyerekek elsőáldozásának napja is.
„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje”
Piros Pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa sok országában. Magyarországon is újra piros betűs nap a Pünkösdhétfő. A hozzá fűződő népszokásokat nagyrészt elfelejtettük, bár szólásként a pünkösdi királyságról legalább tud mindenki annyit, hogy tűnékeny, rövid ideig tart.
A pünkösd vallási tartalma – mint szinte minden ünnepünknél – a népszokásokban összekeveredett valamilyen évszakhoz tartozó, a kereszténységnél ősibb rítusokkal. Ha megnézzük a pünkösdi népszokásokat vagy ehhez tartozó játékokat, énekeket, azt látjuk, a nagy nyári munkák (aratás, gyümölcsszedés) előtt ünnepelni kell, köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért.
Néhány faluban még élnek a pünkösdi hagyományok, játékok, az Alföldön a pünkösdölés, pünkösdi király választása (a fiúk közt valamilyen ügyességi verseny döntötte el, ki a pünkösdi király egy hétre vagy egy évre, a szokás a források szerint eredetileg a katonák közt kezdődött) a Dunántúlon a pünkösdi királyné választása. Jellegzetes pünkösdi szokás a pünkösdi király vagy királyné körmenete: a legkisebb lányt pünkösdi rózsával, zöld ágakkal királynőnek öltöztetik, és rózsaszirmot hullatva házról házra járnak köszönteni mise után. Jókívánságokkal, versekkel, énekekkel köszöntve a háziakat, virággal szórták be a szobát. A játék végén a háziak megkérdezték a lányokat: „Hadd látom a királynétokat, édes-e vagy savanyú?” Fellebentve a díszes kendőt (amely a pünkösdi királynécska arcát takarta), megcsiklandozzák a kislány állát. Ha a királyné mosolyog, de a fogát a világért sem villanthatja ki, megnyugszanak a háziak, mert jó lesz a termés. Ekkor a háziak almát, tojást, kolbászt, pénzt ajándékoztak a jókívánóknak.
A pünkösd az udvarlás, párválasztás ideje. Ilyenkor enyhültek a szigorú szabályok, a leányok bátran mutatkozhattak választottjukkal.
A templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket es kezdődhetett a mulatság.
Pünkösdkor a legtöbben elutaznak, pihennek, élvezik a koranyár földi örömeit. Ha ezek mellé szeretnénk valamilyen szellemi, lelki örömöt is tenni, azt hiszem, akármilyen hitet követünk, vagy legyünk épp ateisták, szinte mindannyiunk életében volt olyan pillanat, amikor úgy éreztük, valami nálunk nagyobb erő segíti azt, amit éppen csinálunk, akár a hajdani apostolokat. Ha valamit ilyen hittel teszünk, annak eredménye valószínűleg nem lesz múlandó és illékony, mint ama bizonyos pünkösdi királyság.
Vakmacska
