Sziasztok! Nem is tudom hol kezdjem. Létezik vajon iskola véleményező oldal? Most harmadikos a gyerekem, nemzetiségi nyelvet oktató iskolába jár.
Ez lenne az első gond, nem mindenki tartozik az adott nemzetiséghez, aki az iskola tanulója. Aki családja valójában nem sváb, mennyire elvárható hogy az adott nyelvhez kötött népismeretet, esetünkben német népismeretet tanuljon? Heti 4 napon német, van mikor duplán, és már most az írást, nyelvtant is komolyan számonkérik, mikor a magyarral is sokuknak gondja van.
A tanár? Összetéveszti a kiképzőtábort az iskolával. Az is mutatja, hogy 3 gyermek már első félév előtt inkább másik iskolát választott. A kedvesség úgy tűnik, ismeretlen fogalom. Hiányzó füzet és hasonlók miatt egyes, ami lehúzza az átlagot. A jelenleg kettesre álló gyerekemnél közölte, megbuktatja németből az igeragozás miatt. De kettessel nem buktathatja meg, hát füzet hiány, elfelejtett lecke miatt is röpülnek az egyesek, naná, hogy most már lassan tényleg egyesre áll.
Nem tudom más szülők hogy vannak vele, én nem érzem jogosnak az egyest, ha a gyerek utána hiánytalanul mindent bepótol.
Ráadásul azt hiszi, csak az ő tantárgya van a világon. Holott még énekből is képesek leckét adni.
A másik kérdésem: kötelezhető-e a szülő, hogy egy iskolai rendezvényre jegyet vegyen ( például egy iskolai bál) amire el sem megy, és ezt előre tudja? A rendezvényt „az iskola javára” hozzák létre és szedik be rá a belépőt, de érdekes módon minden másra is kérik a pénzt. Honnan tudjuk, mit mire költenek?
Folytatásként: joga van a tanárnak nem engedi a gyereket olyan szakkörre, amit a szülő fizet? Nem egyszer volt rá példa, hogy önhatalmúlag nem engedte rajz, dráma vagy hasonló szakkörre a gyerekeket, ha valami tárgyból rontottak. Mondhatja-e, hogy őt nem érdekli, a család milyen programon volt, ha este tízkor érnek is haza, akkor este tízkor is csinálja meg a gyerek a házi feladatot. Ha valami külön programra mennek, például színház, múzeum, nem üzen a szülőknek ( bezzeg ha pénz kell, egyből tudnak a csoportba írni) hanem a gyerekekkel üzen. Volt olyan gyerek, aki elfelejtette elsőben a szülőknek átadni az üzenetet, olyankor elviheti a pedagógus egy másik városba, faluba a gyereket a szülő tudta nélkül? Szerintem az, hogy év eleji szülői értekezleten volt róla szó, az nem egyenlő azzal hogy azt mondja: x napon megyünk. Aki pl hányós, neki gyógyszer kell, és mivel a szülő esetleg nem tud az utazásról, a gyerek kerül kellemetlen, megalázó helyzetbe a hányás miatt, főleg ha a ruhája is olyan lesz. Volt hogy egy kislány bepisilt órán, mert nem mert az osztályfőnöknek szólni, az őrmester természete miatt. Mit tudunk, lehet ilyenkor tenni?
Nagyon kíváncsi lennék mások véleményére is. Már totál el vagyok keseredve, a másik véglet pedig az idegesség . Ki mit gondol ezekről?
Eky
Mielőtt a köz cincálná szét az iskolai rémtörténeteket, kicsit utánanéztünk, mit tehet ma meg egy tanár, ha például hiányt, vagy fegyelmezetlenséget tapasztal. Az eduline oktatási portálon találtuk a cikket, amelyben az áll: tantárgyi egyest nem lehet adni fegyelmezetlenségért, büntetésből. Intőt, írásbeli figyelmeztetést igen, a testi fenyítés pedig természetesen oviban, általánosban és középiskolában is tilos. A kihágásokat és a lehetséges büntetéseket elvileg az iskola házirendje szabályozza, néhány iskolában pedig működik valamiféle közvetítő, mediációs eljárás.
Már a cikken kívül tesszük hozzá: alapítványi iskolában találkoztunk már olyan bizottsággal is, ahol a tanárokon, az iskola vezetőségén kívül képviselve voltak a szülők és maguk a diákok is, és így, közös testületben döntenek egy-egy vitás fegyelmi ügyben. Ahol pedig még nincs kiemelt „ügy” de van kifogásolható magatartás, ott is igyekeznek először minden felet meghallgatva valamilyen közös megegyezésre jutni.
Az Oktatási Jogok Biztosának (ilyen is van!) oldalát is megnéztük. A fegyelmezést kiváltó események közt itt inkább a verekedés, az óra zavarása, a tanárral való nyílt szembeszegülés szerepel, hasonló lehetőségekkel, mint amit a korábbi forrás említett. Elvileg még az óráról se lehet kiküldeni a diákot, nem beszélve a nyílt agresszióról, amivel se tanár, se igazgató nem élhet. A témához kapcsolt felmérés alaposnak tűnt, viszont az elgondolkodtató, hogy a 2008-2009-es helyzetet rögzíti, rövid netes kereséssel ezek a nem túl friss adatok jönnek elő.
A Hintalovon alapítvány esettanulmánya valamivel frissebb, , és kiderül belőle, hogy az intézmények saját házirendjük alapján intézkedhetnek, de a saját házirendet se mindig tartják be, nem mindig egyértelmű, milyen büntetéseket szabnak ki pontosan miért, nem mindig zajlik szabályszerűen az eljárás.
A coachok, trénerek, mediátorok természetesen az egyeztetésben hisznek, illetve abban, hogy lehet másként is kommunikálni, ha a spontán, vagy utánzással kialakult eredeti mintáink sikertelenek. Ilyenkor ki lehet próbálni, egyeztetés után olyan viselkedésformákat, amelyek a gyereket partnerré téve tudják barátságosabbá és hatékonyabbá tenni a gyerek-tanár kapcsolatot.
A pénzügyi gondok más lapra tartoznak, bár a hatékonyabb kommunikáció az iskola és a szülők közt talán ezen is tudna kicsit lendíteni. Amikor már szaporodnak a félreértések, vagy elmérgesedik a viszony, onnan már nehéz visszajönni – és amikor egyszerre van jelen sokféle probléma, akkor is nehéz még akár abban is dönteni, melyikkel kellene kezdeni.
Vakmacska
