Ülök szemben az űrlappal, szemezünk már vagy három napja, és nem bírok sehogy se túllendülni azon, hogy hogy sikerült ezt ilyen bonyolultra csinálni.
Én semmi mást nem szeretnék bejelenteni, hogy kéremszépen, a gyerekem mostan épp egyetemista, még ha dolgozik is néha, akkor se keres túl sokat, tessék ezt itt-ott figyelembe venni.
Mondjuk hogy családi pótléknál a MÁSIK gyerek legalább kaphasson annyit, mint eddig…mert még mindig van egy testvére, még mindig itt lakik, még mindig mi tartjuk el, még mindig tanul, bár tudom, van aki szerint ez úri huncutság, mért nem ment mondjuk kőművesnek évekkel ezelőtt. (Hákkéremszépen például azért, mert mondjuk lány, és negyvenkét kiló vasággyal.) De főleg azért kéne kitölteni, hogy a családi pótléknál kicsit szabad szemmel jobban látható. családi adókedvezménynél is továbbra is az legyen az alapvetés, hogy két gyerekünk van változatlanul, a nagyot se rabolták el az ufók, és nem indított egyetemistaként csilliárdokat érő startupot se, hogy megéljen.
Ha utóbbi nem függene össze ezzel a rettenetes formanyomtatvánnyal, tulajdonképpen nem is tudom, mit vacakolnék az űrlappal, hát leírták, hogy max. 2 hónapra visszamenőleg lehet kérni ….mit is? Pontosan ezeregyszáz forint pluszt havonta a családi pótlékban. De valamiért az én szövegértésem azt súgja, a nyavalyás családi adókedvezményben is csak akkor lehet szegény ifjú egyetemistát „figyelembe venni” (rá semmise jár, de a tesójára valamivel magasabb kedvezmény jut, mintha sose lett volna testvére) ha kérem a havi nyomorult ezeregyszázat, és kitöltöm a pimaszul vigyorgó többoldalas, jogi bikkfanyelven, apró kockákba kézírni kényszerítő rettenetes ívet, amin van gyám, nevelőszülő meg saját magának családi pótlékot igénylő gyerek, minden aleset, egyszerre, válasszam ki, a negyvenkét kockából melyik kettő az enyém és milyen betűt kell bevésnem hová.
Ha szoftvertesztelésnél valaki így zagyválná össze az use case-eket, akkor az életben nem lenne semmilyen tesztelő kezében működő kód, semmikor. Maximum a felmondása.
Pedig én viszonylag barátságos viszont ápolok űrlapokkal és checklistekkel, a saját szakmámban is van belőle rengeteg, sőt, néha magam is tervezni kényszerülök efféléket, adtam már be uniós pályázatot, lakásfelújítási támogatáshoz kérelmet, középiskolai felvételi lapot, miegymást. De nem és nem bírom megszokni, hogy ezeket a formanyomtatványokat néha mintha egy begombázott rozsomák tervezte volna, ja nem, az útmutatót írta a begombázott rozsomák, aki előtte jogi tankönyvet vacsorázott két felessel leöblítve. Én például ebből nem értettem meg, mit kell csinálnom, hogy mi továbbra is kapjuk a még középiskolás testvérre a kétgyerekes családi adókedvezmény FELÉT, ami így is több, mintha egy gyerekes családi adókedvezmény lenne.
Az egész folyamatot tulajdonképpen innen értettem meg, meg ebből, de ez nem használati útmutató, csak elmagyarázza, kinek mi jár. Aztán találtam használati útmutatót is (jellemzően ugyanott, véletlenül se valami „hivatalos helyen”), benne a linkkel, ami a Rémületesen Bonyolult és Ronda Űrlapot eredményezte az asztalon. Magyartalan mondatokkal, alig értelmezhető kategóriákkal, pedig állítólag több nyelven is átlagon felüli a szövegértésem, a munkám elengedhetetlen része jogi szövegek szakmai értelmezése, tehát ha átlépem a munkahelyem küszöbét, nem vagyok hozzá teljesen hülye, a kollégáim és a főnököm eddigi nyilatkozatai alapján sem.
Na, ha én ilyen morcosan méregetem ezt a vacakot, akkor mit csinál az, akinek nincs még hasonló se a munkaköri leírásában, csak van két gyereke, az egyik a felsőoktatásban, a másik meg még kiskorú és oviba-iskolába jár? Megkéri a ChatGPT-t, hogy értelmezze? Felhívja a Magasságos Hivatalt, hogy segítsenek? (Én más ügyben megtettem már párszor, vannak elképesztően hatékony, segítőkész és kedves emberek néha a vonal másik végén, csak mi lenne, ha minden fogalmatlan kérelmező őket hívogatná…) Miért nem lehet az úgynevezett „átlagos olvasási szint” fogalmát bevezetni? Utóbbi brit találmány, azt jelzi, az átlagember átlagos szövegértése milyen szinten van valahol.
Mérések alapján az ottani felnőtt polgárok többsége kb. egy hatodik-hetedik osztályos szintjén van átlagosan szövegértésben.
Ilyen szinten kell a legtöbb közhasználatú lakossági kérdőívet, űrlapot és hasonlót megfogalmazni, nem pedig egy jogot végzett egyetemi tanár nyelvi készségeit elvárva.
Valamint: mielőtt kiengedik a Magasságos Űrlapot, tesztelni kéne mondjuk a sarki kisboltban random embereken, mennyire fogják fel, mit is kéne ezzel csinálni. Ha a fejüket fogva pörgetik a szemüket, gond lehet.
Nyilván megoldom, pár ilyet már legyőztem, de szülői létemben az egyik kín világéletemben az „ügyintézés és üzemeltetés” volt, amikor MUSZÁJ volt folyton mindenfélét töltögetni, tanúzni, pecsételni, csatolgatni, beszerezni, de legfőképpen: megérteni, mi a csudát akarnak tőlem milyen formátumban, mert amit leírtak hozzá, azt én nem értem.
A Gonosz Guszti meg azt mondja közben bennem, hogy persze, minél többen hasalnak el az űrlapon meg a nem publikált folyamaton, annyival kevesebben igényelnek bármilyen ellátást vagy kedvezményt. Na jó, legyünk méltányosak, kaptam én egyébként egy szép hivatalos levelet nyáron, beleírták, hogy elbuktam innentől az egyik csp-t, de bizonyos esetekben igényelHETek még ezt-azt. A dolog hogyanját azonban nem mellékelték hozzá. Az ezeregyszáz fabatka nem tűnt elég combos jutifalinak, de mivel az adóbevallásban mégiscsak érvényesíteni kéne a nyomorult kedvezmény teljes összegét, holnap összecsapunk a Rémületes Ronda Űrlappal. Utána nyilván megjutalmazom magam valamivel, és igyekszem a Belső Békét segítségül hívni, hogy az űrlap tervezőjét ne akarjam sürgősen „emberi gondolkodás és folyamattervezés” tanfolyamra…vagy máshová küldeni.
Vakmacska
