A sok nevelési vagy pszichológiai téma után kísérletezzünk egy meglehetősen gyakorlatias üggyel. Majdnem leírtam, hogy evezzünk földhözragadtabb vizekre, de ez annyira hülyén hangzik még tőlem is, hogy maradjunk a lényegnél: mit kezdtél azzal, hogy a gyerek mióta megszületett, minden tele van folttal, pecséttel, pacnival?
Kezdhetjük mindjárt a bukással…meg az anyatejes kakival. Áll az ember a mosdó felett és már a harmadik akármivel kísérletezik, de a sárga az sárga marad, legyen az a te hálóinged, az ő kis rugdalózója, vagy az ágynemű, amin hempergett éppen. Ne kérdezzétek, végül mivel sikerült, ha fehér textilpelenka volt a dolog, akkor nyilván fehérítő hatású vécépucolóval, ha mással, akkor a csuda emlékszik már.
Aztán jön az etetés, a vidám pillanatok, csorog a borsó a falon, még nem képletesen, hanem a maga nemében és anyagában, sárgarépa, spenót, főzelék, piros gyümölcs, csokis keksz, gyümölcslé, kék üdítő, kakaó, bármi. Felülmúlhatatlan és mindent visz később: pörkölt, kurkuma, gulyás, halászlé, bogyósgyümölcs-lekvár, cékla bármilyen formában. Lecsó, lecsó…lecsó..kolhatod a nyomait a hófehér pólóról, kevés sikerrel.
Ruhán, abroszon (a minden piacon kapható vidám mintás viaszonvászon a barátunk…), kabáton, tehetségesebb versenyzők zoknit, kárpitot, szőnyeget és hasonlót is képesek mindenféle izgalmas színnel átszínezni.
Később már szándékosan is: zsírkrétával, rágóval, filccel, ujjfestékkel (az van ráírva, hogy mindenből ki lehet mosni, de mindenből azért nem), anya rúzsával, szemfestékével, szemhéjtusával, apa pillanatragasztójával, cipőkenőcsével, kerítésfestésre félretett konzervdobozának tartalmával, olajos hallal.
Művészek gyermekei bevethetik a csak egy pillanatra magára hagyott olajfestéket, profi (és ismeretlen összetevőkből álló) anyagokat is.
Muris dolog a kintlét is. Focizó gyerekek anyái ismerik a fehér sportszárat, két lendületes elcsúszás után, ha a fű valódi. A második kirándulás után mindenki rájön, hogy TÉNYLEG szárazon kell a sarat kefélni a gatyából, és lehetőleg nem beltérben. De hát ebben a parkban kutyát sétáltatni tilos…!!!
Vannak aztán a házi különlegességek. Nekünk például az egyik macskánk….eh, hagyjuk is. Mivel MÁR elmúlt a tűző napon szárítás ideje, de MÉG nem fűtünk, a cipő harmadik napja nem akar megszáradni. De vidám történet volt az is, amikor az egyik kisded a legújabb gyurma-alkotását tette a nyugágyba, harminckét fokos augusztusi délutánon. Az egyik felnőtt meg odapillantás nélkül huppant ugyanoda….szép, nagy, teljesen kimoshatatlan folt, tengerkék színben, krémszínű nadrágon. Ecetes olló, talán.
Személyes kedvencem a felfröccsenő forró zsír és olaj. Minden olyan krumplisütés, ami nem fritőzben történik (jójó, múlt hétre ígértem az olajcserét, de csak a kocsiban csináltam meg…), nagyjából azzal jár, hogy valaki pólója tele lesz zsírfolttal, sziszegős káromkodással áztatom tömény kézi mosogatószerbe, ha azonnal próbálkozom, általában sikerülni szokott. Általánosságban igaz, ha tényleg azonnal próbálkozunk, a legtöbb folt kezelhetőre halványodik, aztán neki lehet ugrani a vegyipar termékeivel vagy valami házi kutyulékkal. Só, kréta, tej, szódabikarbóna és társai.
Az ovis-kisiskolás korszakban egy egész polcnyi kis üvegcsét halmoztam fel, mindegyikre ékes teuton (aka német) nyelven felvésve vagy ötféle anyag, amit képes közepesen kényes anyagból kiszedni. Nagyjából a felére működött is, de nem volt olcsó. Adu ász volt az epeszappan vagy pár háziszer (szódabikarbóna, ecet), az oxigénes szerek. Nem rendeltetésszerűen használt mosogatószer, citromlé, WC-tisztító, alkohol (a vörösbor az fog, a színtelen alkohol eltávolíthat MÁS dolgokat), vagy fagyasztóba tett zokni, amibe beleragadt valaki más rágógumija. Mások előveszik a régi kémia tankönyvet, neten talált videók és tippek alapján kotyvasztanak halálbiztos szereket, ha nem robban fel félúton, akár működhet is. Vegyészmérnökök előnyben!
Amikor a gyerekek nagyobbak lesznek, lassan megtanulják, hogy a kötény vagy az otthonkaként funkcionáló régi póló felvétele főzéshez, nem a nagyi mániái meg idétlen boomer szokások, hanem tényleg jobb módszerek, mint zenekaros pólóból erős káromkodás közepette szedni kifelé a zsírt meg a pirospaprikát. (Képpel együtt, persze.) Volt gyerekem, aki nemes egyszerűséggel félpucéron ült egy időben nyaranta asztalhoz, a gyerek ugye egész jól és károsodás nélkül mosható, az akkor divatos vasaltmatricás vagy „simítós” kis kerek lapocskákkal díszített ruha kevésbé.
A polcon már viszonylag kevés spéci folttisztító található, a tutimódszerek nagy részét elfelejtettem, ha valaki megint leeszi magát pörkölttel, most pont ugyanúgy kísérletezem néha, mint a kezdeti időkben.
Aki ennél pontosabb instrukciókra vágyik, itt a Tech Insider ihletésére született egy táblázat, mit mivel érdemes kiszedegetni, ha nem találunk a boltban erre kitalált kémiai szert, vagy félünk, nem túl környezetbarát.
Vakmacska
