Jövő héten kezdődik a bölcsődei beszoktatás (spoiler alert! végül nem fog, de erről majd később). Az utóbbi pár napban/hétben eléggé elbizonytalanodtam, hogy jó ötlet-e. Most nem a folyamatos megbetegedésekre gondolok, amikre pár bejegyzéssel ezelőtt többen is felhívtátok a figyelmem, hanem kifejezetten a lányom szemszögéből gondoltam végig újra meg újra a dolgot. Valóban adhat neki a bölcsi annyi pluszt amiért érdemes belekezdeni, vagy inkább várnunk kellene a közösségbe szoktatással az oviig?

Férjem próbált nyugtatgatni a már sokszor végigvett érvekkel, amiket én is hasonlóan gondolok, csak hajlamos vagyok új helyzetekben bepánikolni és minden optimizmusomat vesztve maradni a megszokottnál.

Végül (ismét) meggyőztem magam, hogy egy próbát megér (Új élmények, változatosabb programok, érdekes foglalkozások és leginkább a gyerektársaság, ami szerintem nagyon fog tetszeni neki, látva hogy ha barátok gyerekeivel találkozunk, akkor azonnal "ismerkedik". Ha közösen még érdemben játszani nem is szoktak, de mindig a másik baba közelében akar lenni, hogy aztán a lelkesedés betetőzése képpen a másik gyereket is elkezdje étellel traktálni :) Még van pár érv a "mellette" oszlopban, nem tagadom, hogy a végefele az is, hogy így nekem is lesz pár órám napközben, ami a második baba érkezésével életmentő is lehet), ráadásul csak fél napokról lenne szó, ha pedig nem tetszik neki, akkor semmi nyomás nincs rajtunk, kivesszük és marad otthon az oviig.

A bölcsődére készülve hétfőn elmentünk venni pár dolgot, ami még a beszerzendő cuccok listáján volt.

Nem tudom, hogy ez általános jelenség, vagy csak a mi nyarunk volt egy átkozott szélmalomharc, de nálunk rengeteg szúnyog van! Napi 5-6 szúnyogot biztos hogy elkapunk (jobb esetben, rosszabban nem tudjuk lecsapni és szétcsípnek minket).

Jogos felvetés, hogy miért nincs szúnyoghálónk. Egy tetőtéri albérletben lakunk, tetőtéri ablakokkal. A tulaj nem akar ezzel foglalkozni és a "nem átlagos ablakok" miatt a szúnyogháló sem abból áll, hogy veszünk valami öntapadós hálót amit aztán kiköltözéskor leszedegetünk és kész. Szúnyogriasztónk van, de azzal kapcsolatban bizonytalanok vagyunk, hogy a kibocsátott vegyszerek mennyire lehetnek károsak huzamosabb ideig egy kisgyerekre, ráadásul ha néha-néha használtunk is szúnyogriasztót, mehetett akár éjjel-nappal, szúnyogok akkor is voltak.

Amíg ezek a rohadt dögök tiszteletben tartják a status quo-t, tehát az alvásunkat nem zavarják, addig egész jól megy az együttélés, de előfordultak éjszakák, amikor durván fityiszt mutattak nekünk, ilyen volt a hétfő éjszaka is.

Boróka felébredt 1:40-kor, hogy pontosan mire az rejtély, én ilyenkor többnyire arra vagyok képes hogy beinvitáljam a gyereket magunk közé, aztán már el is ájulok, most viszont mire elaludtam volna, meghallottam azt az idegtépő magas zúgást.

"Zseblámpát" kapcsoltam, de hiába, a szúnyog eltűnt. Visszafeküdtem, eltelt pár perc, már-már elhittem, hogy alhatok tovább, amikor újra meghallottam. Lámpa fel, megszállott tekintettel kutattam a nyavalyás után, de ismét semmi.

Következő körben a férjem kelt fel, majd Boróka halk "zzzzz" hanggal jelezte, hogy hallja és így tovább. Több, mint másfél óra ment el ezzel az eszeveszett hajkurászással, de nem találtuk meg. Végül családilag kiköltöztünk a nappaliban lévő kinyitható kanapéra. Kabaré. Boróka viszont nagyon élvezte a vadászatot, igaz másnap alig bírtunk felkelni, de nem aludhattunk délig, mert egy barátnőm áthívott minket délelőttre, hogy Boróka és az ő fia tudjanak együtt játszani.

Nagyon jól telt az ott töltött pár óra. Boróka nagyon talpraesett tud lenni, itt is azonnal feltalálta magát, próbálgatta a játékokat, rendezkedett, jött-ment, kereste a kisfiú társaságát, ami végül a szokásos "etetésben" érte el a tetőpontot. Ketten szerintem vagy fél csomag ropi-halat nyomtak be. :)

Mikor hazaértünk, akkor viszont beütött az éjszakai szúnyog mizéria és az egész délelőttös szaladgálás, mert ebéd után seperc alatt kidőlt és majdnem három órán át aludt a lányom. Az idő felében én is csatlakoztam hozzá, mostanra már teljesen hozzászoktam, a délutáni szunyókáláshoz.

Szerdán délutánra volt a következő időpontom a nőgyógyászhoz. Minden rendben van a pöttömmel, aki már nem is annyira pöttöm. 

Egyelőre farfekvésben van, amivel kapcsolatban a nőgyógyász nem győzött nyugtatni, hogy egyáltalán nem probléma, hiszen még rengeteg ideje van megfordulni, és ezzel én is tisztában vagyok, de nem tehetek róla, elképesztően rá tudok stresszelni dolgokra. Ez most is sikerült. Hiába van hátra még tizenhárom(!) hét, mivel Boróka ekkor már fejvégű volt és a szülésig úgy is maradt, egyszerűen nem tudok nem izgulni azon, hogy ez a baba esetleg faros marad.

Az orvost ezt illetően is nyugodt, már többször mondta, hogy farosan sincs feltétlenül akadálya a természetes szülésnek, de kész, én már elkezdtem pánikolni (noha tudom, hogy semmi, de semmi értelme).

Félreértések elkerülése végett, nem valami elvakult "ősanyaság" munkál bennem, hogy ha a gyerek esetleg nem hüvelyi úton születik, akkor már nem vagyok jó nő, vagy anya, vagy akármi. Egyszerűen a regenerációtól rettegek a császármetszés esetén, mert ismerem magam. Kis túlzással egy sz*ros vérvétel után sem használom fél napig a karom, szóval egyelőre fogalmam sincs, egy esetleges császár után hogy lennék képes egyáltalán létezni, nemhogy ellátni egy újszülöttet.

A látszat ellenére, azért igyekszem az első aggodalmaimat lecsillapítani, és a továbbiakban nem kattogni a dolgon, közel három hónap még sok idő, úgyhogy teljesen felesleges most ezen rágódnom.

Péntek délelőtt Borókának elkezdett folyni az orra, és mire elérkezett a délutáni alvásidő már a kedve is ramaty volt, a teste pedig egyértelműen melegebb volt, mint normálisan. Adtam neki lázcsillapítót, ami az alvással együtt egyértelmű javulást hozott mind a hőmérsékletében, mind a hangulatában, estére viszont visszatért a levertség, a magasabb testhő, az orrfolyás pedig el sem tűnt.

Ehhez képest a szombat úgy telt el, mintha kutya baja sem lett volna, estére viszont én robbantam le. A hétfői beszoktatás terve így egy pillanat alatt szertefoszlott, amit vasárnap jeleztem is a bölcsinek.

Fogalmam sincs, hogy mi lehet ez, egyáltalán hol kaphattunk el. Oké, persze az ember bárhol, bármikor megbetegedhet, de annyira jellemző, hogy év eleje óta a múltkori fülgyulladásom volt az egyetlen, ami a családot sújtotta, de a bölcsi kezdés előtt három nappal beüt valami. Tipikus.

Polli