Most, hogy Salty megszült, indítunk egy újabb terhesnaplót. Polli korábbi szüléstörténetét már olvashattátok a Bezzeganyán, sőt, akkor a könyvbe is bekerült. Újabb terhességének történetét fogadjátok szeretettel, terveink szerint ő is  hetente fog jelentkezni.

Kislányom születése előtt nem telt el nap, hogy ne néztem volna fel a bezzeganyára, és sokszor eljátszottam a gondolattal, hogy én is csatlakozom a terhesnapló-szerzők sorába. Végül az első terhességem alatt elbizonytalanodtam, hogy elég "érdekes-e" az életem ahhoz, hogy másokat traktáljak vele, így nem jelentkeztem.

Most viszont a második terhességem alatt teszek egy próbát, és remélem, hogy nem fogjátok unni a bejegyzéseimet.

32 éves vagyok, Budapesten élünk férjemmel, és 2 éves kislányunkkal (születésének történetét megosztottam veletek). Kedden töltöttem be a 17. hetet.

Azt hittem másodjára könnyebb lesz a terhesség, mint elsőre. Annyiból mindenképp könnyebb, hogy kevesebbet aggódom, nem esem pánikba minden alhasi fájdalomtól, bár gyerek mellett nincs is annyi időm stresszelni.

A terhességgel járó negatívumok viszont hamarabb és nagyobb mennyiségben jöttek, mint első alkalommal. Már a 6. héten elkezdtem émelyegni, hányni, és a fejem nagyon sokat fájt. Ugyanúgy, mint első alkalommal, most is megundorodtam a kávétól, és az ivástól úgy általában. A mai napig előfordul, hogy vízivás után felkavarodik a gyomrom, az üdítők/gyümölcslevek pedig azért nem egyértelmű megoldás, mert nagyon hullámzó, hogy épp mit kívánok, és mitől undorodom.

Mindegyik tünetet elhomályosítja az állandó böfögés, ami szinte az első pillanattól kínoz. Szénsavasat már jó ideje egyáltalán nem iszom, ehhez képest állandóan csak böfögök látszólag evéstől, ivástól függetlenül. Agyrém!

Ez a hét az első, amikor a rosszulléteket lecserélte az éhség, ma szinte jól lakni nem tudtam. Örvendetes fordulat!

Az utóbbi hetek témája volt nálam, hogy nőgyógyászt szerettem volna váltani. A korábbival (az előző terhességem is ő kísérte) nem volt különösebb problémám (kicsit kimért, de szimpatikus orvos, igaz a várandósság alatt üzenetben feltett kb 5 kérdésből talán ha kettőt megválaszolt) viszont ő a SOTE II klinikán dolgozik, nekünk viszont távolság szempontjából egy másik kórház sokkal ideálisabb lenne, úgyhogy olyan orvost szerettem volna találni, aki a kinézett intézményhez tartozik. 

Ismerős ajánlása alapján, múlt héten elmentem egy fiatal doktornő rendelésére, aki csodás választásnak tűnik így elsőre. Először teljes meglepetésemre a terhesgondozás része, hogy vizeletet néznek, nincs-e benne fehérje, megmérték a vérnyomásom, mindent beírtak a kiskönyvbe (!), de ezeket is felülmúlta, hogy előre megnézett minden korábbi leletet az eeszt-ben, így nem húzta az időt az általam vitt nyomtatott papírok tanulmányozásával.

A végére hagytam a "legjobbat". Megkérdezte hogy van-e bármilyen panaszom (fájdalom, viszketés, folyás, akármi) és mivel szerencsére semmi ilyesmit nem tapasztaltam eddig, nem volt hüvelyi vizsgálat. Az első terhességem alatt az orvos havonta látni "akart" és minden alkalommal volt hüvelyi vizsgálat.

Plusz egy pont a mostani javára, hogy bár genetikai ultrahangot nem csinál, de rám bízza hogy a 18-20. heti szűrés mellett elmegyek-e hozzá is, vagy várok egy hónapot. Ahogy mondta, az a lényeg, hogy havonta valaki lássa a babát, hogy minden rendben van-e, nem feltétlen kell, hogy az a személy mindig ő legyen. Az előző orvos azt szorgalmazta hogy a genetikai ultrahangokat bárki is csinálja, hozzá is menjek ellenőrzésre, ami magánrendelés révén nem volt kis kiadás azokban a hónapokban.

Jövő héten a Balatonra utazunk. Első körben anyukámmal és a lányommal, a hét vége felé pedig csatlakozik a férjem is. Van bennem némi izgalom, de remélem a következő bejegyzésben arról mesélhetek majd, hogy ezek egyike sem történt meg.

Polli