Anyák napján először is szeretnénk mindazoknak megköszönni, akik az elmúlt hetekben megosztották velünk a szüléstörténetüket. Röviden, hosszan, pozitív vagy negatív élményeiket is elmesélve.
Anyák napjára nem jutott most újabb (de bízunk benne, hogy jövő hét vasárnapjára már igen), addig egy érdekes meglátás egy külföldi szüléstörténet kapcsán. Még pedig az, hogy az anyaságban ritkán megy minden terv szerint – leginkább semmi sem megy EGÉSZEN terv szerint – és a szülés gyakran ennek az ízelítőjét adja, amikor nem úgy történnek a dolgok, ahogyan elterveztük.
A történet szereplője eredetileg egy nyugodt otthonszülést tervezett a férj, a kutya (!!!), egy dúla és egy gyakorlott szülésznő társaságában. Lehetőleg semmiféle fájdalomcsillapítást nem kérve, utána pedig repedés vagy hasonló nélkül végigcsinálni a kitolási szakaszt.
A posztoló édesanyja maga is végigcsinált két otthonszülést. Ő maga végignézett élőben vagy Youtube-on számos hasonlót, nem érzett félelmet, és a terhessége is meglehetősen eseménytelen volt. Némi terhességi rosszullétet leszámítva minden a legjobban alakult, úszott, tornázott, kismama-masszázson vett részt, illetve a férjével együtt részt vettek egy kissé ezoterikus, de mégis részletekbe menő szülésfelkészítésen. Olvasott könyveket szülésről és a szülés utáni korszakról, de még csontkovács és fizioterapeuta is látta.
Ezek után beindult a szülés, és még mindig minden úgy tűnt, a terv szerint halad. Úgy is kezdődött, ahogy a moziban leírják a szülést többnyire- egy pukkanás, majd a magzatvíz távozása, tankönyv-szerűen. Egy imát mondott el a férjével közösen hősnőnk, majd egymás kezét fogva pihengettek, mivel a beinduló összehúzódások nem tűntek túl fájdalmasnak, de a dúla és a szülésznő is egyetértettek abban, hogy bizony itt az idő.
Aztán megálltak a fájások valahogyan. Bármit próbáltak, egy fura koktélt is kevert a szülésznő, rémes volt, de leküzdötte a kismama engedelmesen, és ez valahogy működött. Viszont egy ponton kiderült, hogy hirtelen elviselhetetlennek tűnnek a fájások. Innentől vannak világos részletek és homályos időszakok, mély fájdalomban és kétségbeesésben, a fájások alatt hőhullám öntötte el a kismama testét, két fájás közt viszont vacogott. Ha a szülésznő vizsgálta, mintha egy izzó rúddal tette volna. Hétcentis tágulásnál végül a férj mondta ki: mégis irány a kórház. Hajnalban szerencsére nem volt forgalom, néhány perc alatt odaértek. „Meglehetősen rosszul nézhettem ki, mivel még a kórház biztonsági őre is rögtön megkérdezte, hogy minden rendben?” – emlékezett vissza a kismama, aki egy hatalmas fájás közepette érte el a vajúdót.
Mindenféle küzdelmek után – több nővér is sikertelenül próbált vért venni, nitrogén-oxid gázzal próbálták csillapítani a fájdalmat – végül ismét a férj érte el, hogy epidurált kössenek be. 36 órás vajúdás után másfél órás kitolási szakasz következett, amire minden maradék energiát sikerült elhasználni. Az „aranyórában” inkább a férj foglalkozott a babával, mivel az anya teljes fizikai és érzelmi kimerültséggel kezdte az anyaságot. Az elhúzódó, nehéz szülés „mellékhatása” előreesett hólyag és harmadfokú repedés volt, meglehetősen nehéz első szakasszal.
A poszt írója szerint azonban nem szabad elhallgatni a szülés valódi körülményeket, ahelyett, hogy csak a „pozitív” szüléstörténetekre koncentrálunk, ezeket mutatjuk csak be. Hozzáteszi: bár klasszikus értelemben ez nem volt egyértelműen pozitív szüléstörténet, a baba apjával elmélyítette a kötődést a szülés folyamata, ő ugyanis csodálatosan támogató volt végig, mélyen megélve minden rezdülést, ha tehette volna, átvállalja a vajúdás és szülés fájdalmát. A szülőpár tagjai közt egyértelműen mélyült a kötődés az együtt megélt szülés alatt, ami sokat segít a későbbi közös élet során is.
És bár nagyjából SEMMI sem ment úgy, ahogyan eltervezte, egy pillanatig nem gondolta, hogy egyértelműen negatív lett volna a szülés élménye – csak más, és sokkal nehezebb. De az anyaság sok esetben szól arról, hogy más és nehezebb – ne rejtegessük ezt, de ne is gondoljuk, hogy emiatt ne lenne érdemes felvállalni.
Várjuk tehát továbbra is a „valós” szüléstörténeteket, és kívánunk boldog Anyák napját minden olvasónak.
Vakmacska
