31. hét
A héten eljutottam a kórház szülésfelkészítőjére, amin több ismerősöm mosolygott, hogy minek megyek, hiszen 3. (vagyis 4., ezt sosem fogom megszokni szerintem..) gyerekkel mi újat tudnak nekem mondani. De erre az alkalomra mindenképp el akartam menni, mert az a doktornő tartotta, aki a vetélésnél bent volt velem a szülőszobán.
Előtte délután fogorvosnál voltam, ahol egy picike lyukat tömtek be. A fogorvos szerint akár hagyhattuk is volna későbbre, de ahogy számoltunk, szülés után valószínűleg fél évig nem nagyon bukkannék fel nála, ezért jobbnak láttuk most túlesni rajta.
Szerencsére tényleg minimális lyuk volt csak, ezért még érzéstelenítőt sem kellett kérnem, bár mondták, hogy közben mégis úgy érezném, hogy nem bírom, szóljak, és szívesen adnak.
Ahogy végeztünk, robogtam is át a városon, hogy odaérjek időben a felkészítőre. Éppen pár perccel korábban beestem, és meglepődve láttam, hogy már csak az első sorban volt hely, pedig a legnagyobb előadójukban tartják mindig a szülésfelkészítőket. Utánam még legalább tízen érkeztek, szóval tényleg tele volt a terem.
A doktornő, aki tartotta ezt az alkalmat, annyira jól beszélt, hogy még én is csak ittam a szavait, hogy milyen vajúdássegítő praktikák vannak, és mit hogy érdemes csinálni, kinek mi a feladata a szülőszobán, mire készüljünk. Én mondjuk azért két szülés után nagyjából tudom, de nem volt rossz tájékozódni - az előző szülés óta eltelt két év és az orvosválasztás eltörlése miatt cserélődött itt is valamelyest a gárda.
Volt kérdés beöntésről, férjöltésről, gátmetszésről, faros baba fordításáról, vízben vajúdásról/szülésről, és meg kell, hogy mondjam, elég szimpatikus válaszokat kaptak a kérdezők.
A felkészítő végén odamentem a doktornőhöz, megköszönve az emberségét és empátiáját a szülőszobán anno a vetélésnél, és bár szerintem nem teljesen emlékezett rám (nem is hibáztatom érte, hiszen naponta azért elég sok emberrel találkozhat), de nagyon kedves volt és sok szerencsét kívánt a mostani terhesség hátralevő részéhez, és még meg is ölelt. Úgy érzem, ez is egy állomása volt a gyászfeldolgozásomnak, nagyon jót tett a lelkemnek, hogy találkozhattam vele.
Borbolya
